Nem alkalmazunk homoszexuálisokat

Kedves terror blog!

 

Pályakezdő vagyok, életem első munkahelyét próbálom megtalálni, eddig sikertelenül sajnos. Tucatszám küldöm a cv-ket, hívogatom a hirdetéseket, de alig akad néhány hely, ahonnan egyáltalán visszajeleznek, interjúra pedig csak a legritkább esetben hívnak be. Tudom, majd jön a sok okoskodó, hogy biztos bölcsész diplomám van,ami nem ér egy fabatkát sem és sajnos igazuk is van, de az egyetem kezdetén úgy gondoltam, hogy azt kell tanulnom, amit szeretek, amit nem munkának, hanem hivatásnak nevezhetek. Nem is ezért fordultam hozzátok, ilyen és ehhez hasonló történetekkel gondolom nap, mint nap találkoztok. Azon kevés állásinterjúk egyikéről mesélnék nektek, amelyre idén sikerült eljutnom.

 

Kisebb cég hirdetett az egyik portálon, irodai munkatársakat kerestek középfokú angol nyelvtudással és felhasználói szintű számítástechnikai ismeretekkel, gondoltam megpróbálom. Felhívtam őket, elmondtam, hogy pályakezdő vagyok és szívesen dolgoznék náluk, meg is beszéltünk egy interjút két nappal későbbre.

 

Megérkeztem a megbeszélésre, ahol vagy húszan várakoztak rajtam kívül. Bár időpontra mentem, nyilvánvaló volt, hogy várnom kell, csak azt nem tudtam, mennyit.  Körülbelül két órával később, amikor még mindig voltunk vagy öten, hatan, kezdtem elveszíteni a türelmemet, de arra gondoltam, hogy ha ennyit kibírtam, most már nem adhatom fel.

 

Végre behívtak és megkezdődött az interjú. Nyilván még nem vagyok elég rutinos, izgultam egy kissé, halkabb és visszafogottabb voltam, mint általában. Elmondtam miért szeretnék ott dolgozni, mennyi pénzt szeretnék, mik a terveim és ambícióim. Rengeteg értelmetlen kérdés is szóba került (melyik a kedvenc tévéműsorom, szeretem-e a képzőművészeteket, stb.), de mindegikre őszintén igyekeztem válaszolni.

 

Miután a végére értünk, és megköszönte a megjelenésemet, a szokásos "majd értesítjük' szlogen helyett a következőket mondta (nem szó szerinti idézet, de a lényeget ugyanez volt):  Bár megfelelő volna a munkakör betöltésére, sajnos mi nem alkalmazunk homoszexuálisokat. Nincs velük semmi bajunk, előítéletesek sem vagyunk, de úgy gondoljuk, a munkatársak nem ennyire elfogadóak és nem szeretnénk, ha az esetleges konfliktusok a munkavégzés rovására mennének.

Teljesen leizzadtam, ilyesmiről még csak nem is hallottam eddig soha, szinte dadogva kérdeztem, hogy honnan vesz ilyeneket, mire azt válaszolta, látszik. Teljesen megalázva, leforrázva mentem ki,nem tudom honnan vette a bátorságot, hogy ilyet mondjon nekem.

 

Teljesen mindegy, hogy igaza volt vagy sem, nekem nagyon rosszul esett.