Nem fejlődök szakmailag

6 hónapos próbaidőmet töltöm (e hó végén jár le)a jelenlegi munkahelyemen. Amilyen szimpatikusak voltak a leendő főnökeim az állásinterjún, olyan ellenszenvesek, mióta a beosztottjuk vagyok: már az első naptól kezdve nagyon rossz a légkör, 1 nap nem telt el úgy, hogy azt gondoltam volna, na, ez egy jó nap volt, vagy sikerélményem lett volna. . .


Sok a fúrás, a kollégák kibeszélése a hátuk mögött. És mivel rólam nem tudnak semmit, mert nem mesélek magamról, kreálnak mindenfélét, és ezen csámcsognak. . . Bár ezen a területen pályakezdőnek számítok, semmilyen segítséget nem kapok, megoldom a feladatot, ahogy tudom/gondolom, és így nyilván abba kötnek bele, amibe csak akarnak.


A furcsa a helyzetben az, hogy van 1 másik próbaidős kolléganő is, akivel kapcsolatban viszont épp az ellenkezőjét tapasztalja mindenki: mindenben kap segítséget, sőt, néha a főnök csinálja meg helyette a feladatot! Ez már nemcsak nekem tűnt fel, hanem több kollégának, más osztályon dolgozóknak is. Egyre többen pedzegetik, hogy ez a kollegina a nagyfőnöknek a valakije, bár ez engem nem is igazán érdekel, csak nagyon szembetűnő az eltérő bánásmód. . .

 

Ezen túlmenően szakmailag sem fejlődtem semmit, pedig ez lenne az igazán fontos, sőt, nem egy alkalommal kiderült, hogy jobban tudom a dolgokat, jogszabályokat, mint a saját főnököm. Több alkalommal azért dobták vissza az anyagaimat - és emiatt a határidőből is kicsúsztam - mert a főnök hülyeségét is bele kellett venni, és kiderült, mégsincs igaza.
Sajnos, kb. 3-4 hónapja azt tapasztalom, hogy már a munkahelyem puszta gondolatára is görcsbe rándul a gyomrom, és egy ideje minden nap gyomorfájással dolgozom végig a napot. Próbáltam enyhe nyugtatót szedni, de ez nem lehet megoldás hosszú távon, és nem is igazán segít.

 

Menet közben megpályáztam egy másik állást, ahol kevesebb lenne a fizetés, a béren kívüli juttatás, viszont a leendő főnök elmondása szerint a szakmai fejlődés lehetősége nagy. A hölgy is szimpatikus, de a fentiek alapján erre már nem merek alapozni.

 

Fel is vettek a pozícióba, még hátravan egy alkalmassági vizsga, de nem hiszem, hogy ott gond lenne.
Amikor megtudtam, hogy enyém az állás, nagyon boldog voltam, de most már nem vagyok biztos abban, mit is kéne tennem, elvégre én is pénzből élek, és bizony 20-30 ezer Ft mínusz bevételt igencsak megéreznék ebben a gazdasági helyzetben.

 

Úgy érzem, maradnom kéne itt, elvégre már megszoktam, viszont nem biztos, hogy a havi plusz 20-30 ezer megéri azt, hogy idővel gyomorfekélyt kapjak. . . :( A lelkem mélyén viszont attól tartok, hogy életem nagy lehetőségét puskázom el, hisz' ki tudja, meddig juthatnék el a ranglétrán, és mennyi tanulhatnék, fejlődhetnék a másik helyen.

Veled is kiszúrtak?Írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Hirdess nálunk, akár barterben is! Legfrissebb médiaajánlatunkat megtalálhatod, ha IDE KATTINTASZ.