Csatlakozás

Kedves MHT!

A helyzet, amiről kérdezni szeretnék nem vet fel jogi aggályokat, elsősorban lelki természetű. Tudom, hogy egy vérbeli hr-snek az ilyen jellegű problémákra is megoldást kell kínálnia, de nem tudom, hogy a ti stábotokban van-e olyan aki a munkajogi kérdések mellett ezen a területen is kompetensnek számít.

Anyukám az 50-es éveit taposó, egyetemet végzett, felsővezető. volt. egészen tegnapelőttig. 20 éven keresztül ugyanannak a multinacionális cégnek volt az alkalmazásában. a cég időközben több tulajdonosváltáson is átesett, de anyámat egyik új szél sem fújta el a helyéről, sőt! Középvezetői státuszából fokozatosan egyre följebb került, míg végül bekerült a cég magyarországi és a nemzetközi konszernt összefogó többnemzetiségű felsővezetésébe is. A munkahelyi légkör azonban egyre elviselhetetlenebbé vált a számára, így hosszú évek vívódása után végül tavaly nyáron rászánta magát a váltásra.

Az elmúlt egy évet egy hasonló profilú, ám méreteit és erőforrásait tekintve, lényegesen kisebb cég vezetőségében töltötte. ahogy én láttam ez a hely még jobban megviselte, elsősorban azért mert a kevés alkalmazotattat foglalkoztató cég munkatársai a modernizáció veszélyes hírnökét vélték felfedezni anyámban. Összezártak és konspirálni kezdtek ellene, mert tudták, hogy ha teret engednek anyámnak, hogy bevezesse azokat a jól működő professzionális gyakorlatokat, amiket a multinál töltött hosszú karrierje során megismert, akkor számukra inkább rövidebb, mint hosszabb távon el fog fogyni a levegő a cégnél.

Egész egyszerűen azért, mert sem tudásuk, sem a munkamoráljuk nem felel meg az elvárásoknak. ennek következtében anyám folyamatosan újabb és újabb falakba ütközött, ami véleményem szerint nem mellékesen szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a többi döntési kompetenciával rendelkező beosztott mind férfi volt, akiket érdekeik mellett a "férfiasságuk" is összekötött. Mivel anyám döntéseinek nem volt foganatja és továbbra is a teljesen elavult és irracionális tevékenységek domináltak (például az eladási adatok növelésének érdekében kifizetés nélküli transzferek) a cég egyre lejjebb küzdötte magát, míg végül a hét elején egészen elképesztő mélységbe jutott. Összesen 100 ezer forint csücsült a cég bankszámláján, ezért azonnali beavatkozásra volt szükség. mivel az anyám és a többiek közötti szembenállás kontúrjai egyre élesebbé kezdtek válni az utóbbi hónapokban, a vezérigazgató számára kézenfekvőnek tűnt, hogy kit kell elküldeni az azonnali költséglefaragás érdekében...

Így esett, hogy anyámnak 2 napja nincs munkája. Szerencsére van annyira talpraesett, hogy nem ír alá akármit így végülis egy viszonylag kedvező megállapodással sikerült elválni a cégtől. és akkor itt következik a valódi kérdés:

Természetesen anyám is tisztában van azzal, hogy ezt ilyen formában már nem lehetett volna sokáig csinálni. ugyanakkor egész élete során kimagasló munkahelyi sikerekben és elismerésekben volt része. Egyedülálló anyaként is jócskán átlagfeletti életszínvonalat tudott megteremteni. a fiáról - rólam - való gondoskodásának legfontosabb tartópillére az ő szemében mindig is az volt, hogy a rengeteg (napi 12-14 óra munkával) lehetőleg mindent megadjon nekem. és ezt a biztosnak hitt alapot, most hirtelen kirántották a lába alól. Eközben ennél sokkal gyakorlatibb problémák is a vállára nehezednek, pl. a külföldi tanulmányaim finanszírozása.

Mit tehet egy olyan ember, aki évtizedek óta folyamatosan, magas színvonalon dolgozott(?), az, aki mindig rengeteg örömöt lelt a saját munkájába(?), amikor hirtelen elveszti az állását?