Üdv!

Az indexen találtam rá a blogra, gondoltam megosztom veletek is a tapasztalatomat, amit már az index fórumon megosztottam. Szerintem érdemes elolvasni, és tanulságos lehet nagyon sok pályakezdő, friss diplomás fiatalnak, ugyanis ahogyan HR-es köröktől visszahallom, a jelenség nem egyedi, sőt mindennapos. Egy csúnya átverésről van szó, és nem egy MLM-es cég a „tettes”, hanem Magyarország egyik legnagyobb élelmiszerkereskedelmi multija.

 

„Igyekszem objektíven, és az anonimitásomat megőrizve elmesélni a történetemet, amelyben a szereplők neve, és a helyszínek természetesen nem egyeznek az eredetiekkel.

 

2009-ben megpályáztam az L-nél (nevezzük "L"-nek, ebből szerintem mindenki tudja melyik áruházlánc) egy területi értékesítési vezetői állást, friss diplomával, két nyelvvizsgával, és nagy elhivatottsággal. Három körös volt az interjú, egymást követő heteken. Minden esetben előző nap szóltak, hogy másnap menjek fel 8-ra, fél9-re, stb., nem kis kellemetlenséget okozva ezzel az akkori munkahelyemen. Természetesen saját költségen kellett leautózni 7-800 km-t a fél órás interjúk miatt, de ezt bevállaltam, remélve és bízva a sikerben. A harmadik interjún közölték, hogy számítanak rám, és szeretnének velem dolgozni, van tíz percem elolvasni a szerződést, és eldönteni, hogy elvállalom-e. Én örömmel igent mondtam, és belevágtam a munkába! A következő paraméterek nagyon vonzónak tűnnek első pillanatra, de kemény árat kellett érte fizetnem.

 

A szerződésben 500eFt bruttó kezdő fizetést ígértek, ami a következő évben 750e, a rá következőben pedig 900e Ft, plusz saját használatra egy céges Audit, és 20e Ft étkezési utalványt (L-kártyán persze). Közölték, hogy van egy rövid betanulás, ami kb 5-8 hónap lesz, ebből 3 hónapot boltban kell eltölteni bolti dolgozóként, ezt úgy hívják a cégnél, hogy "farmeres szakasz", amit követ a "kosztümös szakasz", betanuló területi vezetőként. Ja és napi 10 óra, plusz 1 óra ebédszünetben egyeztünk meg, heti 5 munkanappal, amiből 1 mindenképpen hétvégére esik.

 

A betanulás valóban így kezdődött, egy gyulai boltba kerültem bolti dolgozói szakaszba, ahol a cég egyenruhájában kellett betanulnom. A feladataim ekkor: polcpakolás, takarítás, 2 hét után kasszázás volt. Kemény volt beleszokni, de simán ment az ügy. Bennem volt az elhivatottság, és a karrierépítés akarata. Láttam, hogy olyan a hangulat, mint egy katonaságnál (amit meg is mondtak az interjún), mindenki végezte a dolgát, mint egy robot, engem pedig nagyon kerültek, tartották a távolságot, tudvalevő, én is egyszer a vezetőjük lehetek/leszek. Ekkor már kezdett gyanússá válni, hogy a kollégáim rendszeresen túlóráztak, szinte általános volt az, hogy egy 6 órás dolgozó bejött reggel fél6-ra, és dél körül szóltak neki, hogy maradnia kell estig. Az elfogadható válasz pedig kizárólag a "igen" volt. Kérdeztem is az egyik BV (boltvezető) helyettest, hogy mi van azokkal, akik nem tudják megoldani a túlórát (nem véletlen vállaltak csak 6 órás munkát, pl gyerek, család, stb miatt). Erre az volt a válasz, hogy 1-2 esetben talán elnézik, de a 3. "nem" válasznál általában el is küldik végleg az "ilyen" dolgozókat, ugyanis jelentkezik helyettük 3 másik, aki be fogja vállalni a túlórát. Hmm.. Korrekt nem? Természetesen velem is ugyanezt játszották, a napi 11 óra soha nem volt 11, hanem, általában 13-14, bár én nem foglalkoztam vele, mert az 500 bruttóért hajlandó voltam áldozatot hozni, sőt.

 

A következő hónapban másik boltba kerültem, ott már a BV helyettesi feladatokat kellett ellátnom. Ezt a szakaszt egészen élveztem, és kezdtem megszokni a nagyon hosszú napokat, és értékelni a pihenőnapokat. 2-3 hetente jött le az oktatási vezetőm, egy rövid meetingre, ahol folyamatosan pozitív értékeléseket kaptam, és dícsérték a munkámat. Ez a hónap egészen jól el is telt (bár autót még nem kaptam). Ez az autó kérdés is érdekes, és csak utólag bosszant fel. A megállapodásunk szerint egy diesel Audi A3 járt volna a munkámhoz, ugyanis elég sokat kellett mozognom a boltok között. Ezt valahogyan elfelejtették odaadni, így 2 hónapig a saját autómmal kellett intéznem a céges feladatokat. Volt olyan eset, hogy a békéscsabai bolt boltból át kellett vinni egy csomó kimaradt nonfood árut a gyulaiba, szóltak hogy tolassak be a kocsimmal a kamionfelállóra, és bepakolják. Itt még mindig nem esett le, hogy hülyének akarnak nézni. Az egyik legszomorúbb eset az volt, amikor szólt a területis kollégám, hogy ma nekem kell kirúgnom az egyik bolti dolgozót, csak hogy ezt is tanuljam meg. Gondoltam rendben van, az élet ilyen, egy vezetőnek pedig ezt is el kell sajnos sajátítania. Egy 46 éves, 3 gyermekes pénztárosnő volt az érintett fél, aki 3 és fél éve itt dolgozott. A bűne: a kereskedelmi góré látogatásakor a pénztárban nem volt elég gyors. Az ítélet kirúgás. A végrehajtó hóhér voltam én, 27 évesen, 2 hónaposan a cégnél. A kirúgás maga is vicces volt. Bent ültem én, a boltvezető (aki 29 éves), és a területi vezető (aki 30 éves). Nekem kellett beszélnem, egy előre megbeszélt forgatókönyv szerint. Először mosolyogva behívattam, és meg kellett kérdeznem, hogy hogy érzi magát a cégnél. (a többiek figyeltek) Aztán amikor a hölgy kifejtette, hogy jól érzi magát, szereti a kollégáit, de néha nagyon túlhajszolva érzik magukat, akkor a területis kolléga megkérdezte, hogy mit ért túlhajszoltság alatt. Ő mondta, hogy azt, amikor heti 6 napot dolgozik, napi 13 órás műszakokban úgy, hogy a gyerekeit nagyon ritkán látja. A területis kollégám ekkor mosolyogva közölte vele, hogy az „L” egy családbarát multicég, nekünk a dolgozóink a legfontosabbak, és mi azon vagyunk hogy teljes mértékben segítsük őket. Ezért, kedves Kata, most lehetőséget kap arra, hogy többet legyen a gyermekeivel, itt legyen szíves aláírni”, és elé tolta az előre kitöltött rendkívüli felmondását. Szép. Szerencsétlen nő csak zokogott, mi meg csak fagyos tekintettel néztük. Őszintén mondom, akkor megérintett az ügy. Ja, a hölgy persze ki lett rúgva.

 

A boltvezető szakaszomat szintén egy másik városban töltöttem, ami már keményebb volt egy kicsit. Itt a területi vezetőm mondta, hogy az lesz a feladatom, hogy egy rosszul teljesítő boltot át kell vennem, és 2 hét alatt rendet kell tennem ott. 2 hónap után ez tényleg elég nagy kihívás volt nekem egy olyan boltvezetővel, aki 5 éve már ott dolgozik, és olyan bolt dolgozói teammel, akik kisvárosiak lévén nagyon jó ismerőseik egymásnak. Persze a karrierem miatt összeszedtem magam, és eldöntöttem, hogy megoldom a feladatot. Gyakorlatilag az első napok úgy teltek, hogy én próbáltam nyitni feléjük, együtt dolgozni velük, reggel beálltam pakolni az árút, csak hogy lássák a segítőkészségemet, de mellette elvártam, hogy az utasításaimnak is tegyenek eleget. A gond az volt, hogy a területis kolléga a bolttal elfelejtette közölni, hogy új vezetőt kapnak a személyemben. J Így elég érdekesen jött ki a terv: bementem egy olyan egységbe rendet rakni, ahol ezt nem közölték az érintettekkel. Szóval voltak harcok, de a végére kezdett realizálódni a dolog. A 2 hét letelte után vártam a jelzést, hogy hova kerülök területi vezetői betanulónak. Nagyon utáltam már az egyenruhát, szerettem volna már elegánsan megjelenni.

 

Ekkor jött a fekete leves. Közölték velem, hogy pár hónapig még helyettesítésre kellene utaznom Kisvárdára, aztán Hatvanba, majd Nyíregyházára, olyan boltokba ahol életemben nem jártam még. Tegyem rendbe a boltokat, és "majd meglátjuk" hogyan tovább. Autóm még mindig nem volt (azzal indokolták, hogy nincsen elég most a cégnek), ezért saját kocsival kellett megoldanom az oda-vissza utazásokat, amiket persze elszámoltak (mindig 2 hónapra rá..), ahogyan a szállásköltségemet is. Rángattak boltról boltra, és 4 hónap után elvárták, hogy olyan boltokat tegyek rendbe 1 hét alatt, ahol rossz a forgalom, vagy rossz a bolti dolgozói gárda. Ez, fél éves tapasztalatból mondom, gyakorlatilag lehetetlen küldetés. Mindezek ellenére próbálkoztam, igyekeztem több-kevesebb sikerrel, aztán a 7. hónapban behívtak a központba egy meetingre, ahol a kereskedelmi vezető megkérdezte tőlem, hogy hogy érzem magam a cégnél. :) Mindenféle előzmény nélkül. Természetesen a kitöltött felmondólevél is előkerült a nevemmel.

 

Ezek után átértékeltem a lehetőségeket, és rájöttem, ebben a formában abszolút nem éri meg az a pozíció. Sajnos.

 

Aztán pár hónapos álláskeresés után megtaláltam a helyem egy másik cégnél, ami már nem FMCG, és sokkal jobbak a körülmények, ugyanilyen fizuért. Néhány HR-essel beszélgetve azonban érdekes információ birtokába jutottam.

 

Az "L" Bt-nél a területi értékesítési vezetői pozíciót 1-2 havonta megnyitják, meghirdetik. Ezt a cég az állásinterjúkon azzal magyarázza, hogy olyan folyamatosan, és dinamikusan fejlődnek Magyarországon, hogy "nem győzik" az utánpótlást biztosítani. Ennek ellenére 2004 óta a keleti részen 11 területis dolgozik. Az utánpótlásra tehát nincsen akkora szükség, hogy havonta vegyenek fel új embert. Akkor mi a cél ezzel? Nyilván a legjobb munkatársak kiválasztása. Csak a legjobb 20 közül marad meg 1. A többitől megkérdezik, hogy hogy érzik magukat a cégnél. Mindezt állami/eu-s pénzből finanszírozva.

 

Lehetőség van olyan TÁMOP pályázatra, amelyek kifejezetten trainee programokat céloznak meg. Ezeket használja a multik egy része a vezetői utánpótlás programhoz. A stratégia egyszerű: felvesznek 4-5 pályakezdőt vezetői pozícióra, a gondosan megírt munkaszerződésükben mindent elvárhatnak tőlük a 3 hónapos próbaidő alatt, és a 3. hónap előtt pár nappal, váratlanul kirúgják őket. Ergo: teljesen ingyen volt 3 hónapig 4-5 olyan lúzer, akik a 300-as nettóért bármit elvégeztek, mint egy robot, a régi dolgozók előtt pedig tökéletes példát statuáltak velük, miszerint "Ha nem dolgozol úgy, ahogy mi elvárjuk, akkor ugyanez a sors fog rád is várni!". Így azok is csendben maradnak, akik korábban morogtak a túlórákért, és a folyamatos szívatásokért. A lényeg az ingyen munkaerő, és a kemény példa statuálás! Nekem a 7 hónappal valószínűleg szerencsém volt, de a végeredmény ugyanaz.

 

A konzekvenciákat mindenki vonja le maga, én mindenesetre továbbra is óvva intek minden pályakezdőt a L-től!”

Kérném a blog szerkesztőjétől, az anonimitásom megőrzését. Készülőben van egy könyv, amiben teljes részletességgel írni fogok a szivatásokról, ez legyen egy bevezető anyag. Természetesen a honlapon való publikáláshoz hozzájárulok.
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!