Sírva dolgoztam

Üdvözlet mindenkinek!

 

2006 szeptember 15-én Léptem be a munkahelyemre. Bejelentve október 1-től lettem.Előre kell bocsátanom, hogy 50 %-os egészségkárosodott vagyok 2001 óta. Vidékről jöttem Budapestre, mert vidéken az egészségeseknek sincs munka.Alkalmazásomra azért került sor, mert én fel tudtam kelni korán, és a reggeli műszakot le tudom vinni.


Látványpék volt a munkaköröm, és eladó. A váltótársam a tulajdonos. A műszakban soha nem voltam időben leváltva. Mindig késett...és kikuncorogta, hogy előbb 8 óra, majd 10 óra, végül 14 óra lett a munkaidőm úgy szépen lassan .Szombat-vasárnap a tulaj szerint elegendő arra, hogy kipihenjem magamat. Szabadság mindössze 10 nap.


Újra meg kell mondanom, hogy a magánéletem válságban volt, és nem is bántam, hogy munkában töltöm minden időmet. Arról nem is beszéltem, hogy nagyon szerettem csinálni. A vevőim szerettek. A főnök elégedett volt a forgalommal, de mindig csatáznom kellett az áruért! Azt gondolta, befektetés nélkül is lehet nyereséget termelni. Én egyre fáradtabb lettem. hiába könyörögtem szabadságért. Ő ezt "faszságnak" tartotta, és azzal indokolta, hogy én mindent kibírok. mikor belázasodtam, és hívtam, hogy összeesek...azt válaszolta, hogy 3 nappal előbb kellett volna bejelentenem. Sokan mondták, hogy húzzam le a rolót, és menjek haza. Nem voltam rá képes. ott volt mindig a lesütött áru, ami tönkremegy...és így is burkoltan, vagy kevésbé, lopással vádolt. Főleg, ha a forgalom elmaradt a várttól.

 


-- Történt, hogy egy pokoli meleg nyári napon a reggeli csúcs után nyitva hagytam az ajtót (szellőzni) és kimentem az üzlet elé hűteni magam, mert odakinn 36 fok volt, de benn 50 fok felett volt a hőmérséklet. zajt hallottam, megfordultam és láttam, hogy egy férfi a kasszámat rámolja ki. (nincs zárható kassza az üzletben.

 


Visszarohantam, de már csak az üzleten kívül kaptam el. Az üzlet ajtaja elvben őrzött terület. Őr sehol, és kiderült, nem is egyedül volt. Megállítani nem tudtam. rendőrség másfél óra múlva jött ki. Én totál ki voltam borulva, remegtem, sírtam.


Munkáltatóm telefonon kötelezett a munkára. Este jött be, és közölte, én vagyok a hibás, mert nem lett volna szabad otthagynom az üzletet. legyen elég a szellőztetés úgy, hogy az üzletben vagyok, vagy, zárjam be az ajtót. Ha megteszem akkor szauna hőmérséklet alakul ki az üzletben Az eset után táppénzre kerültem, mert annyira kiborultam a munkáltatóm a táppénz ellenére berendelt, és azzal indokolta, hogy idegösszeroppanás nem létezik, és elbocsát, ha nem veszem fel a munkát.Wc nincs, öltöző nincs Itt azt is meg kell említenem, hogy bizony előfordult, hogy bepisiltem, és az is, hogy be szaladt a nadrágba a komolyabb végtermék is, mert nem tudtam időben elérni a mosdót. . Mellékhelység az emeleten, amit reggel fél 10 ig lifttel lehet elérni.


Történ...hogy változó korban lévő nő vagyok, vérzés rendellenesség lépett fel. Egy pénteki napra esett a műtét ideje. Azon a napon a főnököm helyettesített, és simán lefogta a fizetésemből. Hétfőn munkába álltam, mert ő nem tudja megoldani a helyettesítésemet.


Naponta küzdöttem, hogy működő képes maradjon az üzlet, amit a tulajdonos ellen kellett megvédenem, mivel a forgalom csökkenéseket minden esetben ár emeléssel akart megoldani, vagy az én bérem csökkentésével. A betörés kárát is rajtam verte le. Előtte megegyeztünk, hogy bért emel, mert se műszak pótlék, se szabadság, kompenzál valamivel, de a betörésre hivatkozva ez elmaradt.


Aztán (!) Amit soha nem felejtek el. 2010 febr 19-én kora reggel, wcre kellett mennem, és mint írtam csak lifttel. rongyoltam, mert a forgalom reggel dől el, tehát minden perc számít, amit távol maradok. A lift ajtaja nyitva, és bele...és zuhantam...a lift alja kb 20 cm-el lejjebb volt, mint kellett volna. mivel a ház ilyenkor zárva (utcára árusítunk) Alig bírtam magamat összevakarni, de a másik lifttel mentem fel, és a wc-t alig értem el. Mikor onnan felálltam, azt hittem, összerogyok, annyira fájta a lábam. A munkáltatómat próbáltam telefonon utol érni, de nem volt elérhető.(közben dolgoztam, és sírtam a fájdalomtól) Egyik jó ismerősömet hívtam fel, hogy mi történt, és a főnökömet nem érem el. Azt javasolta, hogy roló le, és hívjak mentőt. Elhűltem, mert a lábam fájt, és ahhoz mentőt híni túlzásnak tartottam.


A fájdalom erősödött. Folyamatosan hívtam a munkáltatómat...az élettársa vette fel a telefont (szokatlanul korai időpontban reggel 9 körül) és kértem, hogy valaki váltson le, mert orvoshoz kell jussak. valamint, kértem a baleseti jegyzőkönyvet. Erre csak hümmögés volt a válasz, és az, hogy várjam meg a főnökömet, nemsokára érkezik. jah (!) érkezett! Délután 5-kor, és utasított a műszak befejezésére, valamint sajnálkozva mondta, hogy ugye elég lesz a szombat-vasárnap a pihenésre, és hétfőn álljak munkába. A jegyzőkönyvet természetesen megtagadta. (soha nem vett fel, pedig égtem meg, vágtam el a kezemet az éles kemence peremekkel.)Elment, és én most utólag bevallom, hogy egy órával előbb "megszöktem" és a háziorvosomhoz mentem . Aki megnézte a lábamat, mondta borogassam, és táppénzre vett. (ő is tudta, hogy ez semmit nem jelent, mert be fogok menni dolgozni)

 


Két nap feküdtem, és a fájdalomtól mozogni alig tudtam. Hétfőn felkeltem...és nem fájt...indultam dolgozni, de már útközben is belém állt a fájdalom. Tudtam (éreztem) nem tudom végig csinálni a napot) Reggel 9-kor elértem a főnök élettársát, és mondtam neki, hogy váltást kérek, mert nem bírok állni. Várjak majd vált a főnök édesanyja, és bírjam ki 13 óráig. sírva dolgoztam. 15-kor érkezett a jelzett személy, aki ingerülten közölte velem, hogy jobb dolga is van, mint helyettem dolgozni. Másnap jöjjel be, addig pihenjek, az elég lesz!


Másnap, 23-án reggel bementem, de a fájdalom egyre kibírhatatlanabb lett, és újabb telefon, és ingerült beszólás után érkezett 13-kor a váltás. mentem a háziorvoshoz, aki a kezembe nyomott egy beutalót az ügyeletre. Ott megröntgeneztek, és mentővel átküldtek az ügyeletes kórházba, ahol a vizsgálat után fel is vettek az osztályra. hajnalban MRI, ami megállapította, hogy traumás mYelon szakadás, és csigolya elcsúszás. KONZÍLIUM....MŰTÉT. Nem engedtek ki a kórházból. A Főnököm felhívott, és meg kérdezte, hogy mi van, és mikor megyek dolgozni...mondtam, hogy gőzöm sincsen, de igyekszem meggyógyulni.


Valamint, emlékeztettem a baleseti jegyzőkönyvre is. Ő a társasház közös képviselőjére mutogatott, mert a lift az ők kezelésükben van. A képviselő megnyugtatott, hogy téríti a káromat, csak nem ragaszkodjam a jegyzőkönyvhöz.


Átvittek az Idegsebészetre, megoperáltak. Műtét után tudtam, hogy nem két hónapos lesz ez a lábadozás.


Hazatérésem után egy hónapig nem tudtam elhagyni a lakást...sem. A barátaim viselték gondomat, a lányom kilépett az iskolából, munkába állt, hogy el tudjon tartani. mondanom sem kell, hogy egy fillért nem fizetett a munkaadóm...és folytatom a következő levelemmel...mert itt nem állt meg a disznóság.


Addig is köszönöm a figyelmeteket

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com