"Dolgozzál bazdmeg, nem faszt verni küldtelek ide"

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Tisztelt Munkahelyi terror szerkesztőség!

Abban a reményben fordulok önökhöz, hogy közzéteszik a velem kapcsolatos élményeket, és segítenek jogszerű bosszút állni a ma inaptól volt főnökömön.Levélben hosszan leírom a velem történteket amiből a tisztelt blog olvasó társak megismerhetik a munkahelyek poklát és magát a sátánt aki a "vezérünk" volt. A szerkesztőket meg arra kérném, hogy segítsenek tanácsokkal revansot venni. A történetből kiderül, hogy jogosan.


íme az inferno amit életem legborzalmasabb szakaszaként tartok számon:

 

Az egész egy ködös februári napon kezdődött... Nyáron vizsgáztam Dombóváron, Vasútgépész-technikus ként, és abban az évben nem tudtam elhelyezkedni. Februárban egy hosszan tartó betegség végén sikerült felvételt "nyernem" egy mezőgazdasági kisgépek gyártásával foglalkozó vállalathoz. A főnök vagyis ahogy hívni kellett, az elnök a hetvenes évek óta egy labilis idegbeteg öregember. Az elnök úr már a felvételi elbeszélgetésen ordítva közölte hogy az ő cégénél senki se dohányozhat. (ami szerintem már jogtiprásnak számít...)

 

Miután felvettek kiderült hogy a szervízbe kerülök. (egy kis üvegház szerű építmény amibe télen 5 fok volt nyáron pedig legalább 38 , tehát munkavégzésre alkalmatlan körülmény.) Ketten dolgoztunk a szervizben a régóta ott dolgozó tapasztalt kollégával, és pár hónap elteltével nyugodtan mondhatom hogy életre szóló barátságot kötöttünk.Ő már mesélt arról, hogy milyen idegbeteg az elnök, de szerencsére én ezzel nem nagyon találkoztam.

 

Ezen a ponton meg kell említenem, hogy egy túlhajszolt munkáról van szó amit nem megfelelő szerszámokkal nem megfelelő körülmények között kellett végezni négynapos munkarendben, minimálbérért, vagyis a négy napra leszámítva a minimálbér 80%-ért. A legjobb hónapban se érte el a fizetés a hatvanezer forintot, de volt olyan hónap mikor 52 000 ft-t vehettem kézhez. EZ MEGALÁZÓAN KEVÉS


Három hónapig nem volt semmi baj, mint utólag kiderült az elnök azt hitte tanuló vagyok. A harmadik hónap végefele megcsináltam egy fűnyírót, amit másnap visszahozott a gazdája, hogy nem akar beindulni, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

 

Elnök: András gyere ki!! (Ő végig ordít)
Balázs(Én): Balázs vagyok nem András
E: Leszarom, miért nem jó a fűnyíró?!
B: Nem tudom, tegnap mikor átadtam tökéletesen működött
E: Van neked szakmád??
B: Van, gépésztechnikus vagyok
E: Lófaszt vagy te technikus, hülye vagy nem technikus 1 perced van rá hogy megcsináld....


Mondanom sem kell, hogy semmi baja nem volt a fűnyírónak, csak a gazdája nem tudta beindítani, és később elnézést is kért, nem úgy mint a főnök aki megfenyegetett, hogyha még egyszer ilyen előfordul tönkre tesz.


(Az ilyentől nem ijedek meg, csak rosszul esik.)

 

Később mikor egyedül maradtam, mert a kolléga szabadságra ment odahozott nekem egy motoros fűkaszát ami az egyik haverjáé volt és megkért csináljam meg. (Munkáin 70% a az ő haverjainak a gépe, ami a fizetős javításoknál előrébb való) Mondtam, hogy mi nem szoktunk ilyet javítani, még csak nem is láttam ilyet nem tudom megcsinálni. Azt mondta takarítsam ki a karburátort. Ezt megtettem, de a gép nem akart beindulni... 5 órán keresztül kisebb megszakításokkal ott állt mögöttem és ordított velem. Minden voltam akkor a hülyétől kezdve a töketlen balfaszig, csak méltóságos úr nem.



Sok ilyen esemény volt még amit nem tartok lényegesnek leírni.

 

Most jön a fordulópont.... (remélem nem untatom a kedves olvasókat)


A cégnél az egyik sofőr elment, és én a munkaügyön átkértem magam az ő állására. Két és fél éve van meg a jogsim, és elég nagy vezetési tapasztalattal rendelkezek.Mindenki belement, már csak az elnök engedélyére volt szükség.Csütörtöki napon megkérdeztem, hogy rendbe van e a dolog és ő személyesen mondta, hogy igen, hétfőtől már sofőrként dolgozok.

Hétfőn új munkakörömnek megfelelően kezdtem, és megkaptam az íróasztalt és az új munkalapot, de a táskámért visszamentem a szervizbe. Éppen összefutottam vele, és ordítva közölte hogy ne éljem bele magam a sofőrködésbe mert nem tudok vezetni... (ezt ő persze nem is tudhatta mert nem ült még mellettem). Megkérdeztem a közvetlen főnökömet, hogy mi legyen. Azt mondta semmi, üljek be az autóba, indulunk. Beültem, előre gurultunk és a sorompó felnyitására vártunk. Ekkor kitépi az ajtót és torka szakadtából üvölti, hogy takarodjak vissza a szervizbe dolgozni, mert én egy utolsó senki vagyok... Itt egy kisebb szóváltásba keveredtünk, de én végig tisztelettel beszéltem vele, már csak a korára való tekintet miatt is. Kedden a szervizben egy viszonylag nyugis napot zártam, de szerdán felülvizsgálat miatt át kellett mennem a szomszédos kórházba. Igazolással mentem ki és egy fél óra alatt megjártam. Persze távollét alatt nem jár a fizetés. Mikor visszaértem odahívatott magához és fennhangon kérdezte:


E:Hol a fenébe voltál
B: Vérvételen
E: mér voltál ott?
B: felülvizsgálat, a korábbi betegségemmel kapcsolatba, félévente kell mennem
E: MI a bajod?!
B: Vastagbél gyulladás...
E: ki kell venni!
B: Nem vakbél, vastag bél. Azt nem lehet csak úgy kivenni.
E: Szedjed össze a szerszámaidat felkerülsz a szereldébe a kísérleti műhelybe, mert ide alkalmatlan vagy és nem tudsz semmit.


Leszögezném, hogy nem volt velem semmi baj, ezt csak ő találta ki, hogy nem csinálok semmit, és nem értek semmihez. Akkor is megkérdezte, hogy mér nem dolgozok mikor egy gép alatt feküdtem és nyakig olajba két kézzel szereltem.

 

Miután felmentem az új munkahelyre ahol nagyon rendesek voltak a kollégák, rögtön befogattak. Ezzel nem is lett volna baj csakhogy én ehhez nem értek, nincs rá képesítésem se és semmit nem is ismerek. A régóta ott dolgozó "öregek" nagy türelemmel magyarázták nekem a dolgokat, de akkor jött ez a szemét és mindenki előtt ezt ordította: "dolgozzál bazdmeg, nem faszt verni küldtelek ide, remegjél a munkáért"Na ez egy forduló pont volt mikor eldöntöttem, hogy én ezt ennyi pénzért nem tűröm tovább.

 

Másnap váratlanul a nagy idegeskedések hatására gyomorpanaszokkal kiírt az orvos. Egy hét nyugalom, kezelés, vizsgálat.Majd mikor bevittem az első táppénzes papírt a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

 

E: Hol vagy, miért nem dolgozol?!
B: Kiírt az orvos mert baj van a gyomrommal, ami a stressz miatt van
E: Nem vagy beteg, látom rajtad
B: Az orvos nem így gondolja...
E: Én jobban tudom, fel foglak jelenteni
B: egész nyugodtan, állok elébe
E: Fel is jelentelek, Takarodjál el a cégtől, ide nem kellenek ilyenek mint te
B: El is megyek, elegem van abból, hogy szar munkát kell végezni éhbérért úgy hogy az idegbeteg főnök állandóan ordít.

 

Utána otthagytam és csak az artikulálatlan visítását hallottam

 

Ma mikor a levelet írom lejárt a táppénzem, és azzal együtt vittem a felmondásomat is. A munkaügyön kaptam egy papírt, amit pár emberrel alá kell íratni, és a szerszámaimat le kell adni. Lementem a szervizbe, mert még ott volt a szerszámigénylő lapom, erre ez a mocsok megjelent és eddig a legalpáribb módon olyan hangerővel kezdett bele mondanivalójába ami mellett még egy szovjet mosógép is elbújna szégyenében.

 

E: Takarodjál innen kifele, te már nem dolgozol itt, mi a lófaszt keresel itt
B: Sajnos papíron még itt dolgozok, és össze kell szedjem az itt levő holmijaimat leadni.
E: Nem érdekel takarodjál a picsába
B: Nem tehetem le kell számolnom, egy kis nyugodtságot kérnék
E: Ha nem takarodsz innen leütlek ezzel a lapáttal....


(Közbe megjött a kollégám, barátom és kérdezte hogy mi a baj

E: Figyeljél oda hogy ne lopjon el semmit, mert lopni akar.

(Életemben nem loptam még semmit és nem is akarok ezen változtatni)


A mai naptól véget értek a szenvedéseim, de sok ott dolgozó kollégámnak, barátomnak akik mindannyian nagyon rendes emberek tűrniük kell ennek az idegbeteg, az ordításon kívül semmihez sem értő embernek a terrorját, és őket sajnálom. Én meg biztosan tudom, hogy velem rossz lóra tett, mert ezt a megalázást nem fogom annyiban hagyni.


Egyébként nem írtam azokról a szabálysértésekről, a fogyasztók, vásárlók folyamatos, tudatos megtévesztéséről amiket mind az elnök utasítására kellett végeznünk.

 

Kérlek benneteket segítsetek abban hogy ez az "ember" elnyerje méltó jutalmát.Válaszotokat várom, és kérlek tegyétek közzé levelem.

 

Egy kizsákmányolt, megalázott munkás: B. Balázs