E-mailben rúgtak ki

 

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Mt!

 

Nem szeretném nagyon hosszúra nyújtani a levelemet, ezért próbálok a lényegre szorítkozni. Adva van egy cég, ahol 7 éve dolgozok ugyanabban a beosztásban. adva van egy főnök, aki a kezdetektől a főnököm volt, a kapcsolatunk pedig semlegesnek volt mondható. Egy-két kisebb nézeteltérés volt már közöttünk, de semmi komoly.

 

A lényeg, hogy 3 éve egyetlen forintot sem emelkedett a fizetésem, az árakról és az inflációról nem is beszélek. Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok egy kis emelést elérni valahogyan, ezért szóltam a főnöknek még szerdán, hogy szeretnék vele beszélni valamikor, ha megoldható. A péntekben maradtunk, én meg elég optimistán készültem az egészre, ilyen az alaptermészetem. Nagy pofára esés lett belőle, de nem pénteken, nem ám.

 

A beszélgetésen előhozakodtam a fizetésemelés ötlettel, ráadásul úgy tűnt, hogy minden okés. 12 százalékot szerettem volna, ami véleményem szerint nem sok. 15-ről indult a dolog, végül néhány perces hümmögés után, meg fejvakarás után 10 százalékban maradtunk. Baromi boldogan mentem folytatni a melót, minden szép és jó volt. Csak sajnos nem tartott túl sokáig, de nem ám.

Az történt ugyanis, hogy szombaton délelőtt, amikor épp egy áruházban intéztem az asszonnyal a hétvégi bevásárlást, csippant a mobilom, jött egy új mailem. Megnéztem és elolvastam egy laza infarktust éltem át minimum. Az emailt főnököm küldte, amelyben leírta, hogy újra átgondolta a dolgot és nem tud emelni a fizetésemen, sőt, december elsejével a szolgálataimra sem tart tovább igényt. Nem volt semmi az egész, tényleg lilult a fejem. Megpróbáltam telefonon hívni, hogy rákérdezzek, viccel-e, vagy sem, de nem tudtam elérni.

 

Hétfőig egyfolytában próbáltam hívni, írtam neki jó pár levelet is, semmi reakció.Hétfőn délelőtt már teljesen kész voltam, amikor végre találkoztunk. Rákérdeztem a dolgokra és mondta, hogy nem vicc, és jött a kifogásokkal, hogy nem rajta múlt, meg ő igazán nem ezt akarta, de nem tehet semmit. Hát basszus, hurrá. Azért azt is megkérdeztem, hogy mindezt miért emailben közölte velem, de erre értelmes magyarázatot nem tudott adni.

 

Szóval az a harci helyzet, hogy most még dec. 1-ig van melóm, de utána...Szép kis Karácsonyi ajándék. Már elkezdtem új munka után nézni, de nem lesz egyszerű, az biztos, pedig még idős sem vagyok és van kellő tapasztalatom is, de egyszerűen minden telített. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha meghúzom magam....

 

Gergő