Vért köhögtem a közmunkától
Tisztelt Blogfenntartó!
A következő dologban szeretnék segítséget/tanácsot kérni:
3 éve nevelem egyedül a gyerekeimet. Egy kis községben élek, ahol az egyetlen megélhetési forrásunk a közmunka. Szívesen elmennék valamelyik közeli városba dolgozni, de mivel a legkisebb lányom csupán 7 éves, így nem akarom őt kitenni annak, hogy már ilyen fiatalon, mint egy munkás ember, hajnalok hajnalán órákat utazzon velem. Így marad egy darabig ez a helyi közmunka. (Vagyis maradt) Történetem a következő: 3 évvel ezelőtt jutottam be ide ebbe a közmunka nevű programba, programozó matematikusi végzettséggel. Elvállaltam, egyedül voltam, kellett az a kis pénz is. Bár eleinte egy kicsit sértve éreztem magam, mert olyan munkákat kellett csinálnom, elvállalnom, amit akkor rangon alulinak éreztem, de arra gondoltam, hogy a gyerekeimért mindent. Közben arra is gondoltam, hogy ezek után milyen jogon sarkalljam a gyerekeim a tanulásra, mikor az anyjuk is 20 év tanulás után utcát seper meg kukákat ürít? Aztán történt valami.
A polgármesterünk parancsára olyan területre kellett kimennünk kapálni, ami terítve volt parlagfűvel. (Tudni kell, hogy viràgpor-, és parlagfű allergiában szenvedek) Gondoltam semmi gond, bevettem a gyógyszereimet, vittem a pipákat magammal. Pár nap után lábaim bedagadtak, lekékültek, és szó szerint vért köhögtem. Tüdőembólia és trombózis gyanúval hosszú hetekig feküdtem egy olyan kórteremben, ahol mindenki meghalt mellettem. Én kijöttem és visszakerültem a közmunka programba. Orvosi papírjaim leadtam, így visszakerültem utcákat takarítani. Aztán tavaly (nem tudom minek a hatására) parancsot kaptam, hogy fogjam a kapát és menjek kifele a kapaföldfre. Délig bírtam, sípoló tüdővel, tudatlan állapotban hoztak be a földről. Esküszöm én azt hittem akkor meghaltam, annyira kiesik az a nap nekem. Megint orvos, injekciók, új gyógyszerek, táppénz. Történetem pedig az utóbbi napokkal ér véget.
Mivel most van a legnagyobb szezonja a parlagfűnek én megkértem a polgármesterünket, hogy csak ebben a szezonban ne vigyenek ki. Hisz mindenhova kimentem eddig: kukoricatöréstől a krumpli szedésig. Nem hogy nem engedélyezte, hanem szó szerint megparancsolta, hogy menjek kifele kapálni. Megmutattam a lábam, hogy dagad és kékül lefele megint. Azt mondta ez az én problémám és munkamegtagadásért 3 évre kitilt a közmunkából. Fogtam a kapát kimentem. Nem sok hasznomat vették kinn, mert szemem, orrom egyben volt és a helyi akácosba szaladgáltam friss levegőt venni. Aznap éjjel semmit nem aludtam csak egész éjjel inhaláltam.
Másnap orvos, tüdőgondozó, újabb vizsgálatok. Most új-, és méregdrága gyógyszerek és sprayk. Időközben beindult az Önkormányzati Választási kampány. Ennek hatására úgy döntöttem, hogy elindulok a másik polgármester jelöltünk oldalán testületi tagként. Ezt persze nem lehetett sokáig titkolni. Mikor tegnap visszamentem a táppénzről dolgozni, a polgármesterünk parancsba adta, hogy vigyenek ki parlagfüvet irtani. Ennek hatására gyorsan kiírattam a szabadnapjaimat viszont hétfőig el kell döntenem hogyan tovább. Nem játszok tovább az életemmel és úgy gondolom senkinek nincs joga játszani az enyémmel.
A nagyobbik lányom azt mondta nekem, hogy "Anya nagyobb szükségünk van rád, mint arra az 51 000 ft-ra". Adjon nekem valaki tanácsot, hogy akkor most hogyan is tovább???
A válaszokat vagy tanácsokat előre is köszönöm!
Az utolsó 100 komment: