Kirúgtak egy szál cigi miatt
Tisztelt Munkahelyi terror!
Szeretném az elején leszögezni, hogy teljes mértékben hibás vagyok abban, hogy a munkahelyem, amely egy nagy magyar kereskedelmi lánc boltja volt jogosan szüntette meg a munkaviszonyomat, hiszen hibáztam. Viszont szeretném elmesélni, mindez hogyan történt meg. Nem várok sem megértést, sem együttérzést, hiszen, ahogy már említettem én tehetek róla, hogy kirúgtak, de talán tanulságos lehet, hogy miért nem érdemes túlzottan jóban lenni senkivel a munkahelyen.
Szóval a bolt, ahol dolgoztam Budapesten, a 15 kerületben található, szép is és jó is, persze benne dolgozni, ahogy általában a kereskedelemben, az ugye nem leányálom. Nem is részletezem, a lényeg, hogy az itt dolgozók közül, legyenek bár kis, vagy nagy főnökök, vagy csak mezei alkalmazottak, sokan dohányosok. erős dohányosok… Értem ezalatt, hogy munkaidőben, bár ez szigorúan tilos, mégis megtalálják a módját egy-két cigaretta elszívásának.
Régebben, amikor még más volt a bolt fenntartója, simán hátul a bolt előtt lehetett ezt megtenni, nem is nagyon szóltak érte, újabban persze erre nincs mód, így pincében, mosdóban és hasonló helyeken történik meg mindez. Nyílt titok, hiszen a főnökök is ezt csinálják, keresnek egy zugot és füstölnek. Sajnos én magam is rendszeresen tetten így, ez okozta átmeneti (remélem) munkanélküliségemet is. Többnyire mindenki egyedül intézte ilyen jellegű ügyeit, de egyes esetekben akár ketten-hárman is összeverődtünk, és a lehető leggyorsabban, de elszívtuk a cigarettánkat. Aztán, mint akik jól végezték a dolgukat, mentünk vissza dolgozni.
Volt egy kolléganőm, nevezzük Pirinek. Nos, Pirivel évek óta együtt dolgoztunk, rendkívül jó, kellemes viszonyt ápoltunk. Nem volt ez barátság, de szimpla munkakapcsolatnál lényegesen több. Néha, hébe-hóba még munkaidőn kívül is összejártunk. Lényeg a lényeg, hogy az ominózus napomon, amely végül az elbocsájtásom napja lett, együtt mentünk le a pincébe dohányozni. Szépen elbújtunk egy kisebb beugró ficakban, és annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy egyszerűen nem vettük észre, hogy a boltvezető helyettes jön be az egyik fiatal tanulóval. Mondanom sem kell, lebuktunk és oltári balhé lett az ügyből. Jelzem, úgy, hogy a boltvezető helyettes szintén dohányos ember és gyakori vendége a különböző rejtekhelyeknek. No comment!
Ez még csak meg sem lepett, mert tudtam milyen és mire lehet számítani tőle, de a kolléganőm, Piri viselkedése, na az teljesen ledöbbentett. Mindent tagadott és mindent a nyakamba varrt, rám kent. Már majdnem azt bizonygatta, hogy ő ott sem volt a „tetthelyen”… Én bezzeg mindig oda járok, naponta 5-6 alkalommal is (ez egyébként nem igaz, de már mindegy volt), meg neki családja, gyerekei vannak és így tovább… Én a meglepetéstől kb. meg sem szólaltam, csak mosolyogtam és úgy voltam vele, legyen, elviszem én a balhét, Piri meg mehet a sunyiba. Nem vitáztam, nem magyarázkodtam, vállaltam a retorziót. Ki is vágtak rendesen, míg Piri megúszta egy fegyelmivel. Vicc!
Azóta itthon vagyok és küldözgetem az önéletrajzomat mindenfelé, bízom benne, hogy végül jól jövök ki a dologból és hamar lesz új munkahelyem is. Tanulságként azt mindenesetre megtanultam, hogy a jövőben csak és kizárólag magamban fogok megbízni. Az ilyen számító és kétszínű „Piriket” pedig messze elkerülöm, az tuti!
Felix Florian
Drruppy
