Amikor a takarítás derogál
A munkahelyi terrornak van egy olyan változata, amit elég nehéz észrevenni és tolerálni: amikor a főnök azt hiszi az a normális, amit ő csinál, és olyan feladatokat csinál, amit nem neki kellene.
Az én munkahelyi sztorim nagyon jól kezdődött: Megcsíptem 3 éve egy olyan állást, ami a diplomámnak, nyelvtudásomnak, végzettségemnek megfelelő – tanár lettem egy nem közoktatási, hanem részben egyházi fenntartású helyen, ahol gyerekeket taníthattam rugalmas keretek között, megfelelő szakmai támogatással. Egy 7-8 fős kis csoportban dolgoztunk együtt, a megbeszéléseken jó hangulat, szakmaiság uralkodott, vállalható és feldolgozható konfliktusokkal.
A problémák akkor kezdődtek, amikor a hasonló projektek beköltöztek egy külső házba és az együttélésnek új szabályai lettek. A közösségi házban nyitási-zárási rend lett, takarítási feladatokkal, mivel a fenntartó nem tudott átmenetileg takarítót biztosítani, be kellett vállalni a napi takarítást. Az minden kollégának evidens volt, hogy maga után elteszi a taneszközöket, poharakat-bögréket elmossa és elteszi. Ezen felül azonban megfogalmazódott a vezetésben, hogy fel kell mosni az épületet is, szemetet kivinni, asztalt lemosni, kilincset fertőtleníteni, WC-t takarítani. Ez a hozzáállás többünkben kezdte kiverni a biztosítékot. Első körben csak azért, hogy mikor lesz már takarító, aki elvégzi a klasszikus takarítási feladatokat. A válasz először csak hárítás volt, hogy majd a főnök kifejtette, hogy szerinte bárkit kapunk, az nem fog úgy takarítani, ahogy ő szeretné…. Eltelt 3-4 hónap és döcögött az egész rendszer, a beosztás, ki mikor jön, van, aki így takarít, más úgy, elfelejtettünk 1-1 részfeladatot, és egyébként sem éreztük azt, hogy tanárként extra feladatunk lenne budi súrolni.
A helyzet addig feszült, hogy habár megérkezett egy takarítónő, aki ellátta a feladatát - szerintünk, de megesett, hogy egy tanárkollégát azért rúgott ki, mert nem látta el a feladatát rendesen – értsd rosszul: nem takarított/nyitott/zárt. (Ez az ügy kicsit cizelláltabb, több részlettel, de közben lefutott egy munkaügyi per és a kolléga nyert……)
Most már kondicionálva vagyunk arra, hogy a szakmai munkánkról visszajelzés, reakció, semmi nem jön. Hozzuk a megfelelő óraszámokat, és kész. Hogy közben Activitizünk vagy fagyizunk-e a gyerekkel, azt senki nem nézi, ellenőrzi.
Az eset, ami az írásra adta az okot, hogy a főnök megtette azt, hogy az előző esti „rossz” takarítás miatt (amiért szerinte én voltam felelős), berendelt reggel 7-re, nyitás/takarítónő-fogadás céljából, hogy példát statuáljon, milyen kosz van. Bevallom nem mentem végig az épületen, ellenőrizni a bacilusszámot, de láthatóan NEM VOLT kosz/kupi. Szerinte ilyen körülmények között nem lehet takarítónőt fogadni – 2 porcica a földön….. Amikor kifejtettem, hogy szerintem ezzel direkt engem akar szívatni, akkor elővette ugyanazt a kamun dumát, hogy hát, ha egy ember nem teszi meg a közösségért, akkor mi lesz a többivel és egyébként is és ő nem engem akar szívatni, de rajtam csattan most – bocsi.
Ezen a ponton kijelenthetem és bátran vállalom, hogy NEM azért tanultam egyetemen évekig, szereztem tapasztalatot külföldön, hogy azért legyek megalázva/leszúrva, hogy nem tudok takarítani/nem akarok takarítani/szerintem nem feladatom a takarítás – és jelen szempontomból derogál a takarítás.
A végét látom a helyzetnek, ő nem változik, majd én váltok. Ez azonban nem annyira egyszerű, mert a kötelékek, amik néhány gyerekkel kialakultak, a napi rutin, a megfelelő fizetés elgondolkodtat, hogy tudok-e váltani. Megbeszélni nem tudom vele ezt, majd ha beviszem a felmondólevelet közli, hogy hát sajnálja, hogy nem értettük meg egymást, ahogy sajnálta már 5 kollégánál korábban is, amikor átadták a felmondólevelüket……"
