Eltűnt belőlem a munkaszeretet

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

 

 

Láttam honlapjukat és úgy éreztem megosztom történetem!

 

19 éves vagyok. 1 éve dolgozok a munkahelyemen! Remekül indult. Szuper fizetés . Remek tarsaság! Jó főnök! Tévedtem... Az elmúlt egy évben jöttek és mentek a kollégak. 1 év alatt 6 kolléga távozott mert idegileg nem birta!

 

Akkor még nehezen értettem. Kb fél éve lelkiterrort alkalmazott a munkáltatóm. Azóta is tart. Fenyeget , hogy kirug és mind ezt alpari hangnemben.

 

A munka elvárásoknak sosem lehet megfelelni. Legtöbbször olyanokért is én lettem elővéve amihez közöm se volt. És legtöbbször ki is derült , hogy tényleg. De mig ez kiderült addig fenyegetve voltam és sértő lelkileg bántalmazó dolgokat kaptam.

 

Persze más semmit!

 

Ezt megszoktam. De ami felháborított:

 

-Belementünk a zsebre pénz játékba. Ő hivatalosan nem rögzitette a túlóráink. És zsebbe kaptuk meg. Ami számomra igen aggasztó. Hiszen ez csalás!

 

-A testvére szakma nélkül alkalmi munkásként került hozzánk, hogy nyáron besegítsen. Ellenben Október van. Vége a szabadságolásoknak. A testvére minden kollégánál jobban keres. Még a főnökhelyettesnél is. És sosincs hiányzó órája. Nekem és többi kollégámnak viszont egyre több... Ezt a szabadságaimmal egyensúlyozza ki. (Na de hogy ha a szabadságaim felével én rendelkezek? )És nem kis összeggel keres többet a testvére. Megkülönböztetés???

 sadstressedteenagerheadinhands_large.jpg

 

-A magán jellegű összetűzéseket a munkával összekeverik. Egy közösségi oldalon kialakúlt vita miatt a testvérével , amihez a munkahelygez köze sincs -én meglettem megint fenyegetve. Ráadásúl a testvére káromkodó,sértő, személyeskedő és durva megjegyzéseket tett . Emellé társúlt a "kamerán kivűl szétverlek ne akard hogy hatra rancigáljalak mert onnan te nem jösz ki. Tudd hol a helyed" orditozás. Tudjam hol a helyem? Komolyan? Egyenrangúak vagyunk. Mindenki az! Nincs magasabb sem alacsonyabb pozició! Persze a főnök ennek ellenére is neki adott igazat, pedig lelkileg szorongani kezdtem . Mert én vagyok a legkisebb, legfiatalabb. És szóban bántalmaznak,megaláznak, mert a magánéletembe munkahelytől eltérö , közesincs témába véleményt nyilvánitottam ami ellenkezett a testvérével!

 

Mesélek még szépeket.

 

- Nyeremény játék. Lampa fénnyel átvilágítható a szelvény. Kiválogatták a nyertes szelvényeket és a főnyereményt na ki kapta? A tesó!

 

Persze a kisebb nagyobb nyereményből a haverok is kaptak szét szorva. (persze feltünést elkerűlve a gagyikat mindenkinek osztogatták és mikor a spanok le voltak rendezve akkor szorták a többit )Szintén csalás?!

 

-A szabadságaim több mint a felét ő irta ki! Ez megint csak törvénybe ütközik tudtommal.

 

-Jelentkeztem , hogy beteg vagyok. Munkaképtelenül rosszúl vagyok. Aznap jeleztem, hogy megyek orvoshoz!! Ő beközölte, hogy más nap kötelező mennem. Én probálta magyarázni hogy tényleg beteg vagyok, de megint csak a fenyegetést kaptam. A szokásost.

 

Elmentem hát orvoshoz. Az orvos azonnal meg állapította, hogy beteg vagyok és minimum egy hétig nem mehetek dolgozni. Én szóltam az orvosnak , hogy de kötelező mennem dolgozni. Az orvos megírta a papirt odaadta,hogy ez nem vicc. Az egeszségem fontosabb és jelenleg munkaképtelen vagyok. Hozzá tette , hogy ha nem lesz jobb az állapotom mindenféleképp menjek vissza kivizsgálásra. De mivel senkit nem osztottak be helyettem és kötelező volt mennem bementem. És kikértem a többi napom betegállományra. Na de az orvos annak ellenére , hogy mondtam neki. Hogy kötelező mennem még is kiirt. A főnök másnap müszakból épp hazaérve avval ébresztett, hogy én mekkora sötét, fogyatékos, elmeroggyant vagyok . és hogy miért nem jeleztem előre?! (Olvassuk vissza... Jeleztem,hogy orvoshoz megyek beteg vagyok nem tudok menni) És megkaptam hogy egy hazug kis k*cs*g vagyok stb stb. Érezhető gondolom , hogy nem a legszebb szavakat kaptam , mert az egészségemet is bekockáztattam , mert ő ezt parancsolta.

 

Kicsit utanna olvasva... Ezt is csalásnak hívják nem de???

 

-Kikértem a vizsgáim miatt és családi ünneplés miatt xy napokra szabadságot. Na ná hogy azokra a napokra osztott be pedig én hetekkel előre jeleztem!

 

-Napi leaadandó pénzt adunk. De ha újság visszaküldés elmarad azt zsebből fizetetti velünk ki. Tudtommal heti 10.000ft kerűl leaadandóba. Hova tünik , ha nem a leg általánosabb hiányba?

 

És még biztos tudnék mondani párat.

 

Szóval. Én reagálom túl a dolgokat vagy jogosan kezdek kiborúlni teljesen!????

 

Őszinte leszek. Fiatal vagyok. Első komoly munkám. De már most ott tartok idegileg, hogy elegem van. El tűnt belőllem a munkaszeretet.

 

Én szerettem dolgozni!! Fél év után kezdődött minden... És egyre kevésbé birom. Érzem, hogy már most megviselt vagyok.

 

Van egy másik munkahelyem. Ugyan úgy eladóként dolgozok ott is. Szeretem! Megbecsülik a munkám és hálásak azért amiért ilyen lelkesen teszem a dolgom! Ilyen egy jó munkáltató!! Mindig várom mikor mehetek végre.

 

Ellenben... A fentebb emlitett helyre szorongva megyek. Görcsbe állt gyomorral. Zsibbadó kézzel. Remegve sokszor. A cigarettába folytom a pánikom általában.

 

Szomorúnak tartom, hogy itt már csak a nikotin és egy támasz kolléga segít!

 

Köszönöm , ha elolvasták . És ha bár milyen megoldást, tanácsot tudnának adni megnyugodnék, hogy nem ez lesz egész életemben.