Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Kedves Munkahelyi Terror!

Szeretném én is leírni a történetemet a munkavállalással kapcsolatban, mert már nagyon idegesít. Egyben szeretném tanácsukat, segítségüket kérni, hogy az ilyen esetekben mi a teendő, illetve hogy lehetne megváltoztatni a kormány, és a munkaügyi központok hozzáállását, várom az építő jellegű kommenteket is.

Amikor a munkaügyi központ akadályozza a munkába állást:

Nagyon nehezen boldoguló fiatal vagyok természettudományi végzettséggel, amivel nem könnyű munkát találni. Én próbálok minden lehetőséget megfogni. Apukám tud részmunkaidőben foglalkoztatni 45 ezer Forintért, vállalok alkalmi munkákat Pl. erdei iskoláztatás, amit nagyon szeretek és szakmába is vág + szórólapos, próbáltam hulladékból terméket előállítva piacozni, de az nem volt sikeres. Most kertészkedéssel próbálkozok még pluszba. Ezekkel együtt se jön össze a minimálbér. Közben keresem a munkalehetőséget, tehát nem lehet azt mondani, hogy nem is keresem a munkát. Hogy kiteljesítsem a tevékenységemet, önkéntes munkát is vállalok. Évente egyszer heti egy alkalmas ottalvósat, valamint folyamatosan a saját településemen, saját egyesületemen belül,  bár ez utóbbi csak döcögősen megy.

Kétszer kaptam a szakmámba vágó ökoturisztikai állásajánlatot hazai nemzeti parktól, ahol fél évet, utóbb 9 hónapot dolgozhattam volna közfoglalkoztatottként. Mivel ezek szakmai végzettséget igénylő munkák lettek volna a minimálbért megkaptam volna érte. Nekem ezek is jó lehetőségek lettek volna, Tapasztalatszerzés, egy kis önállósodás, rendes napi 8 órás munka, önellátás. Ez sokat jelent nekem. Mindkétszer éppen regisztrált munkanélküliként kopogtattam az ajtón. Az első eset sokkal rosszabb volt, mert bementem érdeklődni a munkaügyi központhoz, ahol az ügyintéző azt mondta, nem baj, hogy ilyen messze lesz, nyugodjak meg nem lesz semmi probléma. Aztán beszéltem a nemzeti park munkatársával, aki szintén azt mondta, hogy minden rendben lesz. Itt nagyon rövid idő volt és az volt a munkába állás feltétele, hogy költözzek el a kis faluba.

Falun nehéz szállást találni, de én minden ötletemet bevetettem, mert nem adom fel egykönnyen. Sikerült szállást találnom és el is költöztem. 3 napot bent is voltam a leendő munkahelyemen, ahol megmutatták mit kell majd csinálnom és ilyesmik. A munkaügyi központból való kikéréskor kezdődtek a problémák. Azt mondták a foglalkoztatónak, hogy kötelező szállást biztosítani ilyen távolságba a munkavállalónak. Ekkor még rugalmasabbak voltak és elmondták a munkáltatónak, hogy van egy olyan lehetőség, hogy bejelentkezzek ott lakcím szerint és akkor átadnak a másik munkaügyi központhoz, és fel tudnak venni. De ez a munkáltatót már nem érdekelte. Ekkor 3 nap múlva haza kellett költöznöm, úgy hogy a munka miatt sok mindent felmondtam itthon. Ekkor kerültem először pszichiáterhez.

A következő három évre rá következő mostani álláskereséskor már óvatosabb voltam. Bár itt a nemzeti park tudott volna szállást biztosítani nekem. Én mondtam, először a munkaügyi központtal beszéljenek. Hát jól gondoltam, hogy óvatosnak kell lennem, most még az se volt elég, hogy szállást tudnak biztosítani. Nem közvetítenek ki ilyen távolságra.

Kérdem én milyen rendszer az, ahol minden dolog adott, fel is vennének, lenne is szállás, de a bürokrácia akadályát állja a munkavállalásnak? Mikor az ember szinte bármi áron vállalna munkát, és a munkaügyi központ benne a legnagyobb akadály. És nem csak én jártam így az országban. Most is lett volna kollégám, aki még távolabbról jött volna, 

De nem, szenvedünk továbbra is itthon, alkalmi munkákból, mert az állami szervezeteknek így tettszik.

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!