Aki tenni mer az igazáért, azt megölik

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

 

Történetem szinte mesébe illik. Én soha nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges és nem is hittem volna el, ha valaki elmeséli, s nem velem történik meg. Megpróbálom indulatok nélkül a lényeget leírni.

 

Közel 30 éve végeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán Többek között a Miniszterelnök Úr, Simicska Lajos, Fodor Gábor is az évfolyamtársaim voltak. Végzett jogészként 1987.-ben az ország egyik hátrányos helytetű megyéjében helyezkedtem el, mert nem vonzott a főváros és itt születtem és nőttem fel, a családom is ide kötött. Jogi ügyintézőként kezdtem, több mint 25 évet a közigazgatásban dolgoztam különböző beosztásokban. Voltam polgármesteri hivatalban vagyonkezelői csoportvezető, közigazgatási osztályvezető, aljegyző, jegyző, majd 2013.-tól a megyei kormányhivatal egyik járási hivatalához kerültem. Munkámat mindig precízen, a legnagyobb odafigyeléssel, ügyfélbarát módon végeztem. A megye egyik legelmertebb szakembereként ismertek. Köztiszteletben álló személy vagyok. Példás családi életet éltem és élek, két nagykorú gyermekem van, a fiatalabb még tanul. 2014. októberében, mint derült égből a villámcsapás, hivatott a járási hivatalvezető és közölte, hogy vegyem át a felmentésemet, mert bizalomvesztés címén a kormánytisztviselői jogviszonyomat megszünteti. A munkaidő végéig még 1 óra volt hátra, s mivel másnaptól már nem tartott a munkavégzésemre igényt, mentesített a felmentési időre a munkavégzés alól, ezért gyorsan át kellett adnom azt a kb. 200 folyamatban lévő ügyet, amely nálam volt .Az átadásról természetesen jegyzőkönyv készült. Természetesen levegőt sem kaptam, nem értettem mi a bizalomvesztés indoka, mit követtem el. A kollégák is megdöbbenve álltak a helyzet előtt.

 sad-woman_2.jpg

 

A munkaidő lejárta után hazatérve, kerültem abba a helyzetbe, hogy az iratokat áttanulmányozzam. De sajnos, okosabb nem lettem, továbbra sem derült ki számomra, hogy mi a bizalomvesztés indoka, milyen magatartással valósítottam meg, egyáltalán mit követtem el. A felmentés jogszerűségét vitatva panasszal fordultam a Miniszterelnökség Kormánytisztviselői Döntőbizottságához, hiszen a megtámadásra 30 nap áll rendelkezésre. Közben személyes meghallgatást kértem a kormányhivatalt vezető kormánymegbízott úrtól. A kormánymegbízott úr régi ismerősként üdvözölt, mivel hosszú évek óta ismerjük egymást. Tájékoztattam a kialakult helyzetről, s kértem, hogy egy másik munkahelyet biztosítson a közigazgatásban, s én a panaszomat visszavonom. Kormánymegbízott úr megígérte, hogy intézkedik, tisztában van a járási hivatal vezető személyiségi és szakmai kvalitásával. Ezt követően többször kerestem kormánymegbízott urat, néhányszor sikerült is elérnem, de ígéreten kívül mást nem kaptam. Ezen idő alatt természetesen próbáltam munkát találni, de a beadott pályázataimra a legtöbbször választ sem kaptam, ha igen akkor elutasítót. Gondolom nem a kis manó keze volt a dologban. Volt olyan őszinte ember is, aki megmondta, hogy az egyik baj az, hogy bizalomvesztés címén felmentettek, akkor hogy akarok köztisztviselő, vagy kormánytisztviselő lenni, amúgy meg perben állok a kormányhivatallal. Úgy éreztem magam, mint az a bizonyos nyuszika: " van sapkája, nincs sapkája". Természetesen a munkaügyi eljárás az ment a maga útján.

 

A Kormánytisztviselői Döntőbizottság megállapította a bizalomvesztés címén történő felmentés jogellenességét és 2.300.000.- Ft átalány-kártérítés megfizetésére kötelezte a kormányhivatalt. Ettől sajnos nekem munkahelyem nem lett. A Döntőbizottság határozata ellen a kormányhivatal keresetet nyújtott be az illetékes munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, a Döntőbizottság határozatát helybenhagyta. Az I. fokú bíróság ítélete ellen a kormányhivatal fellebbezéssel fordult az illetékes törvényszékhez. A törvényszék az I. fokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a fellebbezést elutasította. De ettől függetlenül nekem a már jogerősen jogellenes felmentés ellenére nincs munkahelyem, pályázataimat rendszeresen a kormányhivatal nyomására elutasítják. 8 hónapja ellátás nélküli, regisztrált munkanélküli vagyok jogi diplomával, jogi szakvizsgával, egyéb képesítésekkel.

 

A kormányhivatal a megítélt átalány-kártérítést sem fizette és fizeti ki, a végrehajtási eljárást is meg kellett indítanom. A számláim jönnek, a férjem cukor beteg és már volt egy infarktusa, a fiatalabb gyermekemet még taníttatom. Ez a munkahely-teremtés és korrekt eljárás az állam részérő? Elmennék én bárhova dolgozni, de a beteg férjemet és a rákos beteg anyukámat ki fogja gondozni és rendezni?

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!