Vissza kellett költöznöm a szüleimhez

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre
Tisztelt Blog / Kedves Despota!
 
Az év vége felé az emberek általában el szokták készíteni mérlegüket, ezt én is megtette, ha megosztásra érdemesnek találod, akkor, kérlek, tedd meg!
 
A harmincan évei közepén járó két diplomás egyedülálló férfi vagyok. Két témát szeretnék górcső alá venni.
 
I. Az év első felében egy „piacvezető” biztosítónál dolgoztam kb. 6 hétig. Több „érdekességet” is detektáltam. A munkaviszony létesítése előtt kb. egy hónapig egy betanuló tanfolyamra jártunk az új kollégákkal, az itteni ismerkedések alapján nagyjából mindenkiről kiderült egy vázlatos előélet és motiváció. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy gyakorlatilag válogatás nélkül veszik fel az embereket; furcsa mód óriási számban kerülnek be tanárok (helyzet az oktatásban... ez nem ennek a blognak a témája).
A sikeres vizsga után munkába álltam. Következő tapasztalat, a szép, nem túl kényelmes, mondhatni minimalista irodákban olyan lepusztult informatikai infrastruktúra, hogy annak még a csalajkalapujtői gyámhivatal is a csodájára járna. Még szerencse, hogy a XXI. században élünk, így ha van laptopod, behozhatod.
Értekezlet/negyedéves terv: az is elég aggasztó volt számomra, hogy mint valami tervgazdaságban előre meghatározott számú és fajtájú biztosítást kell kötni. Egy porszívó ügynöknél ez valamennyire megérthető: ez van, ezt veszi, vagy nem, de hogy ha valaki lakástakarékot akar kötni, miért kéne mindenáron rásóznom egy nyugdíjbiztosítást... ez minimum kérdéses! Belülről látva a rendszert azért elgondolkodtató, hogy a termékek nagy része mennyire rugalmatlan és nem éri meg az árát - szerintem - még ha sok komponens módosítható és sok díjtétel megválasztható. Így mondjuk elég nehéz valamit jó szívvel kínálni, hogy az ember nem hisz benne, mondjuk én sem kötöttem magamra biztosítást. Persze ilyenkor jön a duma, hogy a magyarok nem öngondoskodnak, meg nincs pénzügyi tudatosságuk. Mondjuk a tv-ben okoskodó másfélmilliós havi keresetű nagyfejű könnyen (és álságosan) oktatja ki a 80 000,-ből tengődöket. A pénzügyi tudatosságról meg csak annyit, hogy vajon az iskolában miért nem mutatnak a gyerekeknek egy szja bevallás, meg miért nem mondják el nekik, hogy mi az és mire való (ja, hogy minden évben változnak az adójogszabályok?!), vagy miért nem mondja el senki nekik, hogy szerződés nélkül ne álljanak munkába, mert egy hónap „próbaidő” után fizetés nélkül kib***k őket?! De azt hiszem nagyon elkanyarodtam a témától.
shutterstock-sad-man_1.jpg
A lényeg, hogy a folyamatos tervkiírás növekedések és szabályváloztatások után (, valamint, hogy végül is nem ez az én „hivatásom”) kiléptem, ami, mint kiderült nem nagyon hatott meg senkit, mert 60 %-os éves fluktuációs rátával dolgoznak.
 
II. Igazából komolyan meglepődésemnek szeretnék hangot adni, hogy mennyire hiányzik a munkáltatói kultúra Magyarországon, legyen az akár multi, vagy magyar kkv. Kifejezetten felháborítónak találom, hogy ha pályázok valahova, a munkáltatók több, mint fele képtelen még arra is, hogy egy automata e-mailt küldjön vissza, hogy köszönjük, regisztráltuk, „oszt jónapot”. Külön ünnepnap, ha eljutok egy interjúra, arról már nem is beszélve, hogy a delikvensek alig 5 %-a szokott még utána írni, hogy köszi, nem nyert...  Mondjuk meg tudom érteni, hogy a munkáltatók többsége passzol is, ha meglátja, hogy az ember nem nettó 120 000,-ért akar gülizni. Pedig szerintem ne vállalhatatlan a szakmai utam: EUs pályázatokkal, munka- és adójoggal is több évig foglalkoztam.
 
A végére talán érdemes lenne valami konklúziót is levonni. Számomra külön az aggasztó, hogy miután elfogytak a tartalékaim, újra a szüleimhez kellett költöznöm, vajon milyen üzenete van ennek, mi vár a pályakezdőkre?! Ilyenkor mindig eszembe jutnak a hivatalos helyről jött dörgedelmek: miért nem „gyártják le az emberek a társadalom újratermeléséhez szükséges járulékfizetőket”, vagy szingli adó (ami tulajdonképpen így is létezik, persze csak indirekt formában...), esetleg gyermektelenek csökkentett nyugdíja. Persze tudjuk jól, hogy ezek általában csak terelések és közéleti gumicsontok, de abba bele sem merek gondolni, hogy amikor az Y és/vagy Z generációk nyugdíjba vonulnának a Pannon Pusztaságban már csak Mad Max fog tombolni.
 
Köszönöm!
 
Tisztelettel: K M