Ilyen egy családbarát munkahely?

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt MT!

Levelemmel nem segítséget szeretnék kérni, inkább csak elmesélni, hogy ilyen is van. Jelenlegi munkahelyemen 2014. decembere óta dolgozom, családbarát munkahelyen, csak nem éppen autoimmun beteg barát. Egészen idén januárjáig olyan kolleginával osztoztam az irodán, aki tipikusan a passzív-agresszív munkaerő megtestesítője volt, mindent egyedül csináltam, ha véletlenül hozzám szólt, mondandójában világosan tudtomra adta, hogy ő az idősebb. A stressz teljes egészében engem kínzott, a problémák megoldása, ahogy a munkavégzés egésze az én reszortom volt. Másfél év után engedtem a büszkeségemből, és jeleztem a főnökömnek, hogy nem bírom tovább, elmondtam az indokom, autoimmun beteg vagyok, vegyen le rólam terhet, vagy ha nincs rá mód, köszönjünk el egymástól. (Az ő irodája a mi irodánkból nyílik, közös mosdóval, szóval mindent látott, csak nem érdekelte.) A kollegina afféle morzsát kapott feladatául, de elég volt ahhoz, hogy a főnök elhallgattasson. Végül tavaly ősszel főnökváltás történt, a kollegina idén felmondott.

Reménnyel telve vágtam bele az új évbe, végül kiderült kár volt. A jelenlegi vezető konfliktuskerülő, így hiába jeleztem neki problémákat, a szememben egyetértő volt, természetesen a másik oldalról már nem. Értelmét vesztette a ventilálás, a segítség-, illetve tanácskérés. A fent említett kollegina helyére sikerült találniuk egy olyan hölgyeményt, amely együgyűsége, ostobasága talán maximum az utcák söprésére felelne meg. A próbaideje alatt hibát, hibára halmozott, melyek kijavítását nekem kellett elvégeznem, mások előtt a vezető által elsimításra került. A 3 hónap lejárta előtt jeleztem (utolsó próbálkozásként), hogy a nő nem felel meg, nem vagyok hajlandó kitermelni a bérét, és felháborít, hogy a helyettesítésemre képtelen, egy boríték megcímzésére sem lehet hiba nélkül megkérni. Szabadságra így nehezen mehetek el.

angry_about_immigration2.jpg

Ugyancsak helyeslő választ kaptam, ám a valóságban meghazudtolt annak ellenére, hogy egy komplett 15 fős iroda lázadt fel a kollegina ellen, ugyanazért, amiért én. A főnök közölte, a próbaidőt úgy sem kell komolyan venni, a kolléga pedig a visszajelzések ellenére marad. A nőnek hiába jeleztem vissza többféle hangnemben is már a problémákat vele, hiába tanítottam óvodás "lediktálom mit kell csinálj" módon, a helyzet nem javult. Próbáltam megbeszélni, kedves, és már kevésbé kedves módon, de az üres tekinteten kívül más választ nem kaptam. Ugyanott tartok, ahol a korábbi évek során, minden feladat megoldása rám vár, autoimmun betegként pedig nincs lehetőségem munkahelyek közt ugrálni, ugyanis kevés engedi a rendszeres orvoshoz járkálásokat. Egy kérdésem azért lenne, az ilyen helyzet, főnök hogyan kezelhető?

Üdv.