Munkahelyi (T)error

2020.már.09.
Írta: Despota komment

40 évesen hajótöröttnek érzem magam a munka tengerében

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Munkahelyi Terror!

Akinek nem inge, ne vegye magára. DE! Úgy gondolom, hogy jelenleg (évek óta) kishazánkban a fluktuáció erősen összefügg egyebek közt a betanítás hiányával is (sok más kedvezőtlen feltétellel együtt, munkavállalói oldalról nézve a problémát).

40 évesen egy ’hajótöröttnek’ érzem magam a munka tengerében, akármennyire is vagyok szorgalmas és kitartó, sajnos gondolatolvasói képességekkel és fotografikus memóriával nem ’áldott’ meg a természet. Ezek hiányában pedig sokszor kerülhet az ember kilátástalan, stresszes, szorongásos állapotba, ha magyar munkavállalónál szeretné megállni a helyét.

Vannak persze nagyon jól hangzó 3 napos betanítási programok bizonyos multiknál: ami nagyjából egy munkavédelmi és tűzvédelmi oktatást foglal magában, valamint általánosságban a cég működését és szipi-szupi eredményeit foglalja magában dögunalmas pps-ek vetítésével és egy burn outos kolléga monoton felolvasásával fűszerezve. De hogy a te adott, leendő munkakörödhöz segítséget nem nyújt, abban biztos lehetsz!

Persze vannak keményebb fokozatok is: ahol 3 hetes ’orientációs tréning’ címszó alatt az összes megfelelőségi tesztet kitöltetik veled, valamint kapsz egy nagyon átfogó termékismereti tréninget, de például a hétköznapokban használt program gyakorlati kezelését már egyáltalán nem mutatják meg.

shipwrecked.jpg

Aztán persze irány a mély víz, és csodálkoznak, hogy azok után, hogy részletesen elmagyarázták az embernek a fürdőnadrág viselését, az úszószemüveg használatának fontosságát, a papucs viselését, a víz hőfok meghatározását és az úszás örömét, mégsem tudunk úszni. 

Ki merem jelenteni az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy a cégek és az ott ’betanításra’ kijelölt személyek az esetek 90%-ban képtelenek logikusan felépítve, érthetően, fokozatosan átadni a tudásukat. Aztán csodálkoznak, hogy fél éven belül a negyedik ember megy és jön egy adott munkakörbe mondjuk. De hogy magukba nézzenek, adj Isten változtassanak a nem működő módszereiken, vagy egyszerűbbé tennének egy-egy adott munkakört, na azt már nem!

Az ember pedig nem szívesen dolgozik úgy, hogy fél információkból él, semmi magyarázatot nem kap arra, hogy MIT MIÉRT kell mondjuk csinálni, lássuk be ez így nem működő képes. És mégsem változtatnak rajta, mert ez nekik így megéri biztos. Kifizetni a sok jutalékot egy-egy új ember után tök feleslegesen, hiszen potenciális munkaerő hogy válhatna bárkiből is, ha nincs idő a betanítására.

Megsúgok egy tényt, ha eddig ez nem lett volna egyértelmű Tisztelt Munkáltatók: senki sem úgy születik, hogy tudja, hogy a frédibénkikáefténél éppen Julika néni hogyan szokta a kenyeret rendelni hetente ötször! Minden munkakör speciális a maga módján, és időt és energiát KELL befektetni mindenbe az életben, amitől később hasznot és segítséget vársz!

Vegyétek az energiát és fáradtságot leírni a munkafolyamataitokat (érthetően, használhatóan egy kívülálló számára is – amit folyamatosan naprakésszé tesztek) vagy szánjatok kellő időt egy új ember betanítására (egy tanításra alkalmas személlyel!), mert különben az ördögi kör sosem fog bezárulni.  Ti folyamatosan munkaerőhiányban fogtok szenvedni, mi pedig addig toljuk a munkahelyi mobbingot, amíg egy normális munkáltatóhoz nem kerülünk!

Nem fogom magam rossz embernek tartani mások nemtörődömsége és hülyesége miatt. Mert nagyjából olyan ez az egész, mintha a 4 éves gyerekedet tartanád hülyének, amiért még mindig nem tudja bekötni a cipőfűzőjét, holott már egyszer elmondtad neki szóban és egy videót is mutattál már a cipőfűzésről. 

A főnök haragszik, ha beteg a gyerek

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Cím!

Véletlenül kerültem a blog-os oldalukra, ahogy éppen bárányhimlős cikkek után kutattam.   Megpróbálok rövid lenni. 5 éve egyedül nevelem a két gyerkőcömet (14 és 8 évesek jelenleg). Én bölcsődében dolgozok kisgyermeknevelőként. Közalkalmazottnak számítok elvileg jogokkal.. amivel eddig sose kellett éljek gyakorlatban. Egészen a mai napig. Kisebbik gyermekem bárányhimlős lett.

Sajnos az orvos szerint 2 hét minimum, de ha 2 hét után még sok a pötty, akkor ez még tolódhat. Sosem voltam gyerkőceimmel táppénzen, hálistennek nem betegesek...de most ez elkerülhetetlenné vált. Szóltam is a főnökömnek telefonon, ahogy kijöttünk a gyermekorvostól. Első hallásra nem is volt gond... elfogadta.. legalábbis úgy tűnt. Majd.. táppénzem első napján jött a telefonhívás...a bölcsődevezetőtől. Jövőhéten mindenképp mennem kell!! Azt mondta meg kell oldanom és kész.

21083618_e0ecaa2d67efdb63f5e24c2b8652c402_wm.jpg

Költözzön addig hozzánk anyukám vagy találjak valami megoldást, mert muszáj mennem. Közöltem vele, hogy anyukám kórházba megy holnap mivel pajzsmirigy daganatot vizsgálnak, apukám pedig dolgozik, kettőjük közül Ő az egyetlen kenyérkereső és amúgy is 70 km-re laknak. Még csak átugrani sem tudnak. Majd kikérdezett a család összes többi tagjáról is. Apuka, apai nagymama. apukát esélytelen, hogy elengedjék a munkahelyről, az apai nagymama pedig 400 km-re  lakik.

Király... a helyzet úgy áll, hogy nem elég, hogy beteg a gyermekem, pöttyös, viszket, hőemelkedése van, nem elég hogy a 2 hét táppénz úgy "megvág", hogy valószínű az albérletet sem fogom tudni rendezni még a főnököm is haragszik, hogy nem hagyom magára a beteg gyerekem. Most tartunk az első hétnél.. jelenleg nagyon csalódott vagyok, szomorú és kicsit riadt is, hogy ezek után, hogy viszonyul majd hozzám. Bár lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, de elkezdtem önéletrajzokat szétküldeni mindenfele.

Úgy gondolom mindig teljes erőmmel és tudásommal teszem és tettem a dolgom, de az hogy gyermekem életében egyszer lesz bárányhimlős és két toleranciát talán joggal várhattam volna el tőlük.

Tegnap hívott a kolléganőm, hogy a helyettes hergeli a vezetőnőt, hogy az Ő rokonának a gyerekének 1 hét alatt lezajlott a bárányhimlő és nem hiszi el, hogy 2 hét kell, míg a fiam meggyógyul. Úgy gondolják szándékosan nem akarok menni.

Szóval szomorú vagyok, elkeseredett és csalódott, hogy egy "családbarát" országban egyedülálló anyaként nem engedhetek meg magamnak 2 hetet, hogy ápoljam a fiam.

Köszönöm, hogy időt szántatok rám!

Játék a bérekkel?

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Kedves Munkahelyi Terror,

Az alábbi tapasztalatomat szeretném megosztani, a végkifejlet még várat magára mert még nincs lezárva az ügy.

Közgazdász végzettséggel és pár év külföldi munkatapasztalat után most már négy éve dolgozom egy nem rossz multinál (SSC) Budapesten. Viszonylag hamar juniorból senior, aztán project lead lettem, most, hogy  a projektnek vége lassan amit vezettem új munkakör után kell néznem. Jelentkeztem is egy szimpatikus álláshirdetésre cégen belül ahova egy több körös interjú és tesztek után végül pozitív visszajelzést kaptam és engem akarnak a munkára.

Egyszer már volt egy viszonylag kellemetlen tapasztalatom ugyanennél a cégnél egy hasonló váltás alkalmával a bért illetően, tehát jobbnak láttam elébe menni a dolognak és már az első körben rá mertem kérdezni a fizetésre. Mindenkinek látni kéne azt a döbbenetet és felháborodást amit a kérdés kiváltott, állítólag nem voltam elég professzionális mert ezt nem illik megkérdezni ilyen korán..

berfeszultseg.jpg

Gondoltam sebaj, majd a következő alkalommal ha lesz egyáltalán. Volt, megint rákérdeztem és azt a választ kaptam, hogy ez még mindig korai és majd utána néznek. Alakultak a dolgok és többször írásban is (email, Skype) rákérdeztem, hogy mivel kalkulálhatok, kerülték a válaszadást, többször a HR-re fogták, hogy nem tudnak segíteni, valamikor egész egyszerűen nem válaszoltak. Időközben egy másik vonalon is elkezdtem akcióba lépni, egy nagyon jó ismerősöm dolgozik a HR-en a cégnél akitől megkérdeztem milyen ajánlatra lehet számítani. Ő mondott egy nem túl rossz összeget amit elfogadhatónak találtam.

Ezután jött a fekete leves. Skypeon rám írt a mostani managerem, hogy adjam meg neki a jelenlegi bruttó fizetésem összegét. Én ezt meg is tettem, meg is lett az eredménye.

Kiegészítésnek annyit, hogy ez egy, Budapesten 1000 fő felett foglalkoztató cég ahol rengeteg különböző szervezeti egység, department van és a bérek között jelentős eltérések lehetnek hasonló besorolású pozíciók esetében is. Én egy kevésbé 'elismert' szervezeti egység tagjaként dolgoztam (ez azt jelenti, hogy nem marketing vagy finance például ahol vastagabban fog a toll..), viszont az új pozíció egy 'menő' részleghez tartozik, ezért is érthető, amikor a HR-es ismerősöm egy jóval nagyobb összeget említett várható bérnek (kb 30%-kal magasabbat, a munkakör besorolása (grade) pedig ugyanaz). Ezt követően pár napon belül megjött a szerződés tervezet egy 3%-os emeléssel ami kiábrándító, elkeserítő, dühítő és felháborító.

Ez az összeg azért ennyi, mert a mostani pozíciómban a cégen belül a viszonylag rosszul keresők közé tartozom. Tudom, hogy ha külsősként jelentkeznék a céghez akkor ez minimum 20%-kal több lenne (ahogy a HR-es ismerősöm is említette). Ezt érdemli az ember ezek szerint 4 év kemény munka után.

Az ajánlatot egyelőre nem fogadtam el, kértem az új managert, hogy beszéljük erről mert számomra ez nem elfogadható, azóta nem reagált.

Szeretnék véleményt kérni, hogy ez munkajogi szempontból elfogadható-e egyáltalán? Illetve, hogy más is találkozott már hasonló esettel és bármilyen jó tanács, ötlet, stb. van-e esetleg bárkinek? A legnagyobb baj az, hogy ha nemet mondok akkor aláírtam gyakorlatilag a halálos ítéletemet a cégnél és akadályozni fogják a tovább lépésemet bármilyen irányban (ahogy másokkal is tették sajnos korábban, de ez egy másik bejegyzést érdemelne..).

Üdv,

süti beállítások módosítása