Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

 

Sziasztok!

A mostani munkahelyemről mesélnék Nektek egy kicsit..

Diák vagyok és mellette kerestem valami melót. Ekkor akadtam rá a P.-L*** Kft. hirdetésére. Az egész hirdetés csak 3 sor volt, ami annyit tartalmazott, hogy Ők egy közvéleménykutató cég, tehát semmit nem kell értékesíteni telefonon, és lehet hozzájuk menni dolgozni. Semmi jelentkezési feltételek vagy telefonszám vagy ilyesmi. Jelentkeztem.

Másnap fel is hívtak, hogy menjek be Kedden egy állásinterjúra. Nem tudom ki, hogy van vele, de én az ilyesmit komolyan szoktam venni. Sok minden múlik ezen véleményem szerint. Szóval, rendesen kiöltöztem, enyhe smink, ami véletlenül sem hathat rivalkodónak van erősnek, plusz magamhoz vettem az önéletrajzomat, a motivációs levelemet, meg az eddigi munkahelyeim papírjait és elmentem az interjúra. A cég callcentere a Blaha Lujza téren van. A 4. emeleti iroda elég hülye elrendezésű: A konyha még a 3 iroda a cégen belül van, de a 2 wc és a mosdó a folyosón. A wc-k falán ezrével díszelegnek a főnökség kedves üzenetei, mint például: "Itt aztán nincs takarítónő, aki utánad takarít!" meg, hogy "Olyanok vagytok, mint az ovisok!" Ezekbe a wc-kbe gyakorlatilag bárki bemehet, bár ki van írva, hogy ezt csak a call centereseknek van fentartva, de senki nem igazán vette eddig komolyan. Szóval, bárki aki bemegy, látja, hogy a főnökség milyen szóhasználattal él az alkalmazottaival. Na, de elkalandoztam, vissza az állásinterjúhoz!

Megjelentem kicsípve. Beléptem és leültettek tulajdonképpen egy sarokba, majd a kezembe nyomtak egy kérdésekkel teli papírt, hogy szépen nyilatkozzak a személyes adataimról. Egy szót sem beszélt senki velem, de adjam már meg a TB számomat, a lakcímemet, a személyi igazolvány számomat, meg az összes olyan adatot, amivel simán vissza lehet élni. Mindegy - gondoltam - utólag majd csak kompenzálják ezt valahogy. Gubbasztottunk hát, ott vagy 5-en egymást nézve a kezünkbe nyomott kérdőívvel és kicsit sem éreztük úgy, mintha komolyan vennének minket. Kb. 1 órányi ücsörgés után, jött ugyanaz a csaj, aki a kezünkbe nyomta ezt a mappát, nevezzük Melindának, aki mindenkitől beszedte a papírokat, végignézett rajtuk, majd elkezdte az "állásinterjút". Ez gyakorlatilag abból állt, hogy olyan elmés mondatokkat ontott magából, mint a "Hát...itt kellene dolgozni." meg a "9-től lehet jönni dolgozni, de bármikor bejöhettek!" Nagyon fura volt. Abszolút nem érdekelt, hogy ki fia borjai vagyunk. Ezért kiöltözhettem. Volt ott velünk még egy fiú is, aki szintén túl komolyan vette mindezt, mert öltöny, meg nyakkendő, meg buisness style, de láttam rajta, hogy neki se tetszik amit tapasztal. Na, Őt aztán nem is láttuk többé. Az állásinterjú azzal végződött, hogy akkor Szerdán lesz a betanítás és Csütörtöktől lehet melózni.

call-center-photo.jpg

Szerdán délben meg is jelentünk, amennyien maradtunk. Jellemző, hogy az interjúban résztvevő 8 emberből, mindössze 3-an jöttünk vissza. Kérdőn tárták szét a kezüket, hogy "A többiek?!" mintha felfaltuk volna őket. A betanítás elég egyszerű volt: Jött egy fiatal csaj aki, tulajdonképpen 4 órán át ömlesztve elmondta a rendszer működését. Szünet vagy bármifajta értelmezési visszacsatolás, sehol. Mikor végre lett egy szünet, ott megint kevesebben lettünk eggyel, mert egyikünk valahogy nem jött vissza a szünetből...többé. A betanulást úgy képzelték, hogy ez egy teljes munkaidőt fog igénybe venni. Az első 4 óra a rendszer batanítása, a második 4 óra már maga a munka. Mindezt úgy, hogy megmondták, hogy a betanításért ők nem fizetnek. Dolgozz 1 napig ingyen - magyarul!

Csütörtökön elkezdődött a munka s ekkor kezdtem csak azokkal a dolgokkal találkozni, amik miatt ezt most megírom nektek. A főnökség, ami tulajdonképpen 4 középkorú nőből áll, tökéletesen flegmák és bunkók mindenkivel. Egyrészt, én 3 hónapja kínlódok itt, de még most is van akinek nem tudom a nevét közüllük. Nem az a bemutatkozós fajta egyik sem. Mi operátorok sem a nevükön nevezzük egymás közt őket csak, hogy a Banya, a Vörös leszbi, a Droid és a Pisis (soha nem húzza le maga után a wc-t.) Szóval, nagyon el vannak szállva maguktól és még csak véletlenül sem vesznek emberszámba senkit. Olyan alkalmazottjuk nem sok van aki úgynevezett "állandónak" minősül. Ha jól tudom, a 40 emberből, kb. olyan 6-an lehetnek. Ebből is látszik mennyire komoly ez a munkahely. Pedig a főnökség foggal - körömmel ezt hangsúlyozgatja. Pedig elég, ha valaki ránéz a faliújságukra: Minden rohadt kifüggesztett közleményük két szóra végződik: "Különben levonás!!!". De az összes! Ha bármelyik főnök valami hibán kap, akkor gond nélkül leordítja a fejed arra hivatkozva, hogy ezt a betanításon elmondtuk! Igen, azon a 4 órányi non-stop zagyvaságon, amit mindenkinek be kéne magolnia, ott azonnal és alkalmazni tudni. Ha valaki vissza szól, netán valamivel nem ért egyet, akkor jönnek a kedves beszólásaik, amik olyanokra végződnek, hogy "...legközelebb ne merj ilyet tenni!" vagy, hogy "...nagyon ajánlom!!!" - mindezt ordítva. A legszebb az egészben, hogy ezek 35 - 40 év körüli picsák, aki a semmi kis hatalmukkal élnek vissza! A szakmai felkészültségük erősen megkérdőjelezhető, hisz ha bármit is tudnának erről a szamáról, egyáltalán a call center irányításáról, akkor nem bánnának így az alkalmazottaikkal. Ez a meló ugyanis az ember közérzetén múlik. Az ügyfél ugyanis egészen egyszerűen megérzi, ha nem jó hangulatban dolgozol. Ez átérződik. Na, nálam nem egyszer volt olyan, hogy bementem melózni tök jó kedvűen, aztán az egyik ilyen ringyó beszólása tönkre is vágta az egész napomat. Itt pedig teljesítményalapon fizetnek. Na, most már az is egy nagyon komoly kihívás, hogy találj egy olyat, aki végig válaszolja Neked a 20 perces ( ! ) kérdőívet, ami nyűzög a helyesírási és a logikai hibáktól. (Az se értem miért léteznek 20 perces kérdőívek! Ha én felhívnálak és megkérdezném, hogy "Lenne kedved 20 percen át mesélned arról, hogy mennyit keresel, mennyit keresett a céged és mindezt mire költötted?!" akkor mégis hányan küldenétek el az anyámba?! Elárulom: Sokkal többen, mint gondoljátok...)

Aztán történt valami. Bekerült egy srác is a darálóba. 30 év körüli, kicsit különc. Elkezdtünk beszélgetni, mert egyik nap mellém ültették. Még csak 4 napja dolgozott nálunk, de már feltünt neki mindez. Eleinte csak az zavarta, hogy mikor reggel bejön és köszön az épp aznapi supervisor-nak, az egyszerűen átnéz rajta. S tényleg: Ezen a munkahelyen, egyik főnök sem tud köszönni. Nekem ez eddig fel sem tűnt, mondjuk lehet, hogy én se köszöntem nekik mindig, de ha így van, az eddigieket se érdemelték meg. Utána mondta, hogy másnak képzelte ezt a helyet, mert neki már az állásinterjú is fura volt. Na, gondoltam, biztos Ő is kiöltözött nekik. Haverkodós tipus és imádtam mellette ülni, mert vicces gyerek, másrészt érezhetően élvezi ezt a munkát és az ügyfelek is jól érzik magukat vele. Nem egyszer hallottam például, hogy próbálták elkérni a privát számát az ügyfelek a kérdőív végén. Míg én csináltam napi 3 kérdőívet, Ő volt, hogy 11-et is és a nap végén úgy ment haza, mintha tulajdonképpen egy percet sem dolgozott volna. Egyszer azonban elkövetett egy súlyos hibát: A gép, ahova ültették rossz volt, ami ennél a cégnél teljesen megszokott és elfogadott, hogy a 20 perces kérdőív utolsó kérdésénél az egész elszáll és dolgoztál 20 percet potyára. Így járhatott Ő is valahogy, mert mikor visszahívta az ügyfelet, olyat mert mondani neki, hogy "hát, igen...ilyen dilettánsokkal vagyok körbevéve..." - vagy valami hasonlót. Mindezt rögzített vonalon, amit a főnökség vissza hallgat. Nem telt bele 5 perc, jött a Vörös leszbi és ordított is vele. Majd azt láttuk, hogy vagy fél órán át gesztikulál igen látványosan a főnök Banyánál. Majd kijött és a szünetben elmesélte, hogy bizony ez tényleg hiba volt Tőle és jogosnak is ítéli meg a főnökség kiakadását, de Ő nem tud parancsra hazudni. Az ügyfélnek sem. Ennek ellenére nem rúgták ki, sőt még a maga hevenyészett módján meg is dicsérte a Banya, hogy a munkájával, amúgy nagyon elégedettek és nincs benne semmi hiba, de azért na...

Arra is megfejtést kaptam, hogy a főnökség miért nem köszön és miért beszélnek velünk úgy, mint a kivert kutyáal, a srác ugyanis nem volt szívbajos és megkérdezte ezt a Banyától. A válasz egyszerű: Azért mert szerintük mi vagyunk rájuk szorulva és nem Ők ránk. Tehát, mert leszarnak minket tulajdonképpen. De kérdem én: Ez lenne a normális?! Én eddig akárhány helyen dolgoztam (s nem volt sok igaz, de...) egy visszaköszönés meg egy emberi hangnem egyik főnök képességeit sem haladta meg eddig. Itt viszont simán, mert mi rájuk vagyunk szorulva???

Még legalább 1 hónapig biztos itt fogok dolgozni, mert a másik melómban utána jár le a próbaidőm és utána lehetek teljes munkaidős alkalmazott, szóval ezt a kis időt már kibírom. Utána viszont húzok innen el, mint a rakéta, mert ennyi hülyét egy helyen én még nem láttam. Mondjuk az nyilván az Ő megoldásaik helyességét bizonyítja, hogy olyan 20 év az átlagéletkora az ott dolgozóknak. Kis pipsek, akikre ha jobban rájuk üvöltenek, meg kirúgással fenyegetik őket, akkor behúzzák fülüket - farkukat mert nem tudják, hogy léteznek ennél komolyabb meg jobb munkahelyek is. Sőt, talán csak azok léteznek...


Betti


Ui... Kérlek titeket, reagáljatok, ha kiteszitek. Köszönöm.

A Kismarosi Művelődési Házban dolgozom / dolgoztam ).....kultúrális közfoglalkoztatottként.  2014 novembere óta. Előtte 2 évig önkénteskén dolgoztam, előtte pedig mint anyuka aki a hét minden napján odahordja gyermekeit ,segítettem amiben tudtam a műv.ház "dolgozóinak" tehát 8 éve napi kapcsolatban voltam az intézmény vezetőjével és igen jól ismer(legalábbis én úgy gondoltam.

 

 

2015.06.10-én. Történt , hogy az egyik kollégám fizikailag bántalmazott a munkahelyemen erre 2 tanú is van, én kihívtam a rendőrséget.. és az intézményvezető nem hogy megkérdezte volna, hogy hogy vagyok még számon is kért, hogy miért hívtam ki a rendőröket, és a kollegámat vette védelmébe......mert, hogy biztos provokáltam azért ment nekem..azt viszont az intézmény vezető mélyen elhallgatta a rendőrök előtt , hogy reggel Ő beszélt a támadó kollegával és Ő meg is mondta neki, hogy meg fog verni engem....az előzmények:

 mobbing.jpg

2015. 06.05-én Pedagógusnapra készültünk . az intézmény vezetője beosztott mindenkit különböző munkákra engem főzésre az ikszt házban a támadómat a műv.házba pakolásra a kollégák egyenként átjöttek enni Ő is egy másik férfi kollégával és utána vissza ment .Amikor én átmentem a műv.házba, mivel átkellet vinnünk a kész hidegtálakat a hűtőbe szóltam a kollégáknak, hogy aki még nem evett jöjjön át , de a támadókolléga már nem, mert neki itt van dolga..részemről ennyi volt a péntekin nap. majd este 10-kor értem haza. Hétfőn a támadó kolléga megkérdezte nem akarok-e tőle bocsánatot kérni, hogy nem hagytam őt enni ..erre én azt válaszoltam, hogy nem nekem nincs miért én azt tettem amit nekem kiadtak feladatnak nincs miért szégyenkeznem és bocsánatot kérnem erre idézem"redvás fasszopó kurvának nevezett, és megfenyegetett, hogy vigyázzak mert még finom volt.., és kemény barátai vannak ..erre én semmit nem tudtam mondani és haza is mentem,.

Másnap Kedd mindenki végezte a dolgát ő külön vonult, nem beszélt senkivel, ameddig ott voltam.

 

Szerdán bementem a munkahelyemre 18 percet késve és hallom, hogy szol a riasztó mivel senki nem tudta kikapcsolni (4 kolléga is volt ott) felmentem az emeletre és kikapcsoltam. Mikor lejöttem azt mondtam a kollégáimnak , hogy megmutatom nekik hogyan kell kikapcsolni,..ha velem valami történne ..erre valaki nem tudom ki, azt mondta,hogy ugyan mi történne veled? Erre én "hát bármi hiszen meg vagyok fenyegetve "..erre az udvarról berohant P. és megragadta a nyakamat és az arcomat is megütötte ha a két kolleganő nem fogja le nem tudom mi történhetett volna...én azonnal hívtam a rendőrséget és kiabáltam hogy azonnal hívják az intézményvezetőjét már a rendőrök rég ott voltak és kihallgattak mindenkit mikor az intézmény vezetője bejött és meg se kérdezve hogy vagyok ..számon kért, hogy miért hívtam ki a rendőröket? És a rendőrök előtt még nekem esett, hogy velem nem lehet együtt dolgozni és biztos én provokáltam a kollégát,mert ő egy áldott türelmes, jó ember.

 

 

Az előzmények előzménye az,hogy az intézmény vezető azért vett fel főleg, mert Ő idézem"képtelen ennyi embert irányítani és kell aki ebben segíti"Ezt meg is tettem, és úgy érzem,hogy november óta igen sikeresen támogatom a kollégákat és" intézzük" a műv.ház dolgait......ha konfliktus is volt azt értelmesen intelligensen megpróbáltuk elintézni(egymás között,kímélve az intézmény vezetőjét)...kivétel még egy alkalom de ott is több szülő tanúsíthatja, hogy nem én provokáltam , de természetesen az intézményvezető akkor sem engem védett hanem idézem a szavait a szenzitív kollégákat, mert hát velük nagyon finoman kell bánni...Erre én csak annyit mondtam,hogy én úgy tudtam ez egy Művelődési Ház és nem rehabilitációs osztály..Erre azt válaszolta,hogy lehet tényleg jobb ha rám bízza az emberekkel való kommunikációt hiszen talán jobban értek hozzá.......

 

 

Most mikor megtámadtak meg egyfolytában azt hangoztatja, hogy én provokálok és velem nem lehet dolgozni. Segítségét kérném ez ügyben, hiszen most a munkaviszonyom is tisztázatlan, és nem tudom mit tetgyek .Az Intézmény vezetője már közölte , hogy ki akar rúgatni hiszen szeretne másik embert felvenni a helyemre. a bántalmazó kollégát még aznap felhívta, hogy hogy van és nagyon sajnálja.....Ehhez én már nem tudo kmit szólni , a kollegáimmal jó a kapcsolatom,szeretnek velemdolgozni.. lehet valamit tennem?????Előre is köszönöm, hogy időt szántak rám üdvözlettel

 

 

K.

 

Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!

 


Levelemmel azért kerestem meg az oldalt,hogy elmeséljem a történetem! 1,5 évet dolgoztam egy 3 és 4 csillagos hotelban ( Zalakaros). Gyógymasszőrnek jelentkeztem a hotelba hamar fel is vettek aminek kezdetben nagyon örültem,aztàn utàna jött a feketeleves! Abban àllapodtam meg a fönőkasszonnyal,ha nem lesz masszàzs akkor a szobaasszonyoknak be kell segitenem a takarítàsba (feladatok:szobatakaritàs, mosàs,vasalàs, lèpcsöhàz felmosàsa,kevés vendég esetèn ablakpucolàs, fugasikàlàs),amivel nem is volt problèmàm.

 

oszhaj_5.jpeg

 

A pohàr akkor telt be mikor jött egy új masszörsràc aminek igazàbòl örültem,végre lesz kollegàm ès nem kell 10 órán keresztül szünet nèlkül masszirozni (mert igen előfordult hogy 10 óra alatt annyi pihenöt nem kaptam hogy kimenjek a mellèkhelyisegbe).szóval megjött az új sràc, így a főnökassszony a kollegànak adta a masszàzsokat,èn semmit ,mehettem fel takarítani.Bántotta az önérzetemet,hogy 4 évnyi tanulás után olyan munkát végzek mint 8 általános végzettségüek,meg addig a napig dolgozhattam a szakmámba utána egyik napról a másikra lefokoztak,pedig 1,5 éve voltam a cégnél heti 1 szabadnap és napi 10 óra munka után ennyi jàrt nekem,arról nem is beszélve,hogy előfordultak olyan hónapok mikor a bérem sem kaptam meg rendesen.

 


Munkakörnyezet sem volt nagyon szívélyes mert mindennap ordítottak a dolgozokkal,ha végeztel le kell jelentkezni elmondani mit csináltál aznap.Szabadságot kivenni nem tudtad mert nem adták ki, kifizetni sem fizették mondván bele van kalkulálva a béredbe.olyan nagyfokú stressz volt állandòan,hogy sajnos 26 évesen teljesen megőszültem!

 


Köszönöm hogy történetemet kiposztolják talán bízva abban,hogy a munkavállalok elkerülik ezt a helyet. Nemhiába mondták mindig a szállodára kivül egy szèp piros alma,de belül rohad az egész!!