Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

 

Tisztelt Mt!

 

Párom jelentkezett egy multicéghez felvették alkalmas orvosi eredménnyel. 2 hét múlva a folyamatos terhelés miatt kialakult egy csomó az ujjában, ami lehetetlenné tette számára a munkát. Folyamatos egyoldalú munka, 4másodperc időközönkénti darabszámmal, csavarbetekerés kézzel. Sürgősségire vittem, ahol megröntgenezték, sínbe tették neki.

 

 1 hét múlva elvittem a reumatológiára, majd a traumatológiára, komoly fájdalmai vannak emiatt, gyógyszert, Fletron, injekciót kap heti 4 darabot, de a csomó nem megy le. Most lézeres kezelést és terápiát is kap. Az orvos jelezte neki, hogy ezt a munkát felejtse el, ha nem akarja elveszteni az ujját.

 duzzadt_ujj.jpg

 

Közel másfél hónapja járunk orvostól orvosra. Amikor ez a probléma kialakult, jelezte a műszak vezetőjének. Sőt jelezte telefonon a munkaügyi osztálynak is, hogy a munkahelyen alakult ki ez a baj. Azóta többször felhívták, hogy mi van vele, mert próbaidőn van, és nem tudják mi lesz, ha lejár a próbaidő.

 

Tudom, hogy próbaidő alatt bármikor kirúghatják az embert, de úgy gondolom ez munkahelyi ártalomnak minősül. Ha kirúgják, tehetünk e valamit?

 

Köszönettel,

Antal

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

 

Tisztelt Munkahelyi Terror!

 

Azért írok az oldalukra, mert eljutottam arra a pontra, hogy teljesen kilátástalannak látom a jövőmet. 30 éves múltam nemrég, érettségivel és középfokú angol nyelvtudással rendelkezek és lassan egy éve nem tudok elhelyezkedni sehol. Szakmát szerezni, diplomázni az érettségit követően nem volt lehetőségem, családi okok miatt dolgozni kellett mennem azonnal, sajnos az eltelt évek alatt már 4 helyen jártam úgy, hogy a cég menet közben tönkre ment. Legutóbb 2015. nyarán. Azóta a napjaim álláskereséssel, időnként alkalmi munkákkal telnek, de állandóra sehol sem akarnak alkalmazni. Még közmunkára sem, mert a létszám fel van töltve, ahogy mondják. Mondjuk nyilván nem is az a bér, amire az ember vágyik, de tényleg ott sincs helyem.

 

Az önéletrajzomat szakember készítette, abban nem lehet hiba, ahogy az elszántságomban sem, mert minden nap több helyre elküldöm és a visszajelzéseket várom. Azt kell mondanom, nagyon ritka, hogy felhívnak valahonnan, az pedig, hogy egy interjúra eljussak, még kevésbé gyakori. Pedig szinte minden terület szóba jön nálam, kezdve az egyszerű irodai munkától egészen a fizikai munkáig, de mindenhonnan elutasítanak, vagy egészen ignorálnak. Úgy látszik, az érettségi, ami valamikor értékkel bírt, ma már semmire sem jó, kevesebb, mint a 8 általános mellé egy szakma. Úgy látom nagyon mellé nyúltam, amikor a gimnáziumba jelentkeztem. Szakközépiskolát kellett volna választanom, valami hiányszakmával, most nem lennének ilyen gondjaim.

 

o-sad-man-facebook.jpg

 

Persze mondják, soha nem késő. Még most is tudnék előre lépni, de mindez nem ennyire egyszerű. Így is szégyenszemre felnőtt fejjel a szüleim támogatására szorulok, holott a saját lábamon kellene megállnom, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Ahhoz viszont a szüleim sem elég tehetősek, hogy a „koszt és kvártély” mellett még évekig az oktatásomat is megfinanszírozzák, nem is várhatom el tőlük. Pedig mindenképp az lenne a járható út, ha képezhetném magam, mert így egy helyben toporgok.

 

Ahhoz sincs elegendő tőkém, hogy külföldön próbáljak szerencsét. Pedig kedvem, kitartásom volna hozzá. Viszont amikor belegondolok, a kezdeti időszakra mennyi tartalékra volna szükség, azonnal letargiába esek, több százezret kellene tudni félretenni, hogy bele tudjak vágni. Ez pedig így egyenlő a lehetetlennel. Abban bízok, hogy hamarosan végre mégis sikerül valahol elhelyezkednem, még ha csak ideiglenesen is és akkor komoly elszántsággal, a nadrágszíj összehúzásával 1-2 év alatt sikerül félretennem annyit, hogy útra keljek. Mert itthon úgy érzem, a végén, ha így haladok, egy szép napon az is megeshet, az utcán találom magam az érettségimmel, amit majd leírtam, hova dughatok magamnak. Hogy mindez az oktatás, az állam, vagy az én hibám, netán együtt a három, nem mérvadó. Az viszont annál inkább, hogy mivel újrakezdeni lehetetlen, ebből kellene kihozni a legtöbbet. De néha úgy látom, esélyem sincs rá… Azért fel nem adom. Ha valaki járt már hasonló cipőben és sikerült neki önerőből kitörni, az esetleges tanácsait köszönettel veszem!

 

P.

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Tisztelt Mt!

 

2016.06.29.-én beadtam a felmondásom közös megegyezéssel, de az nem fogadták el. Majd 07.04.-én vittem az új felmondásom rendes felmondást írtam, de így sem akartak elengedni. Kértem az üzemorvostól igazolást, hogy abban a mérgező munkakörnyezetben nem dolgozhatok tovább. Amit tudomásul vettek, de a műszakvezetőmmel és a főoperátorral volt egy éles vitám, és így nem tudnánk már együtt normálisan dolgozni úgy, hogy az ne hasson ki a teljesítményemre. Így a területvezető aláírta a felmondásomat, de azt is rá írta, hogy nem tekint el a 30 nap felmondási idő letöltésétől.

 o-sad-woman-in-black-and-white-facebook.jpg

 

Azonnal mentem a HR osztályra és kértem, hogy azonnali hatállyal szeretnék felmondani. Ott közölték, hogy ez jogellenes, és beperelhet a cég! Ott is elmondtam az indokaimat, és az orvosi lelet is náluk volt! Majd egy órás telefonálgatást követően a HR vezető ráírta a felmondásomra, hogy átvette és eltekint a felmondási idő letöltésétől. Elkérte a munkaruhámat, a kulcsomat az értékmegőrzőhöz, és mondta, hogy postázzák a papírokat. A kérdésem: Ha HR eltekint, de a terület vezető nem akkor, kinek a döntése számít?

 

Lehet ebből per? Mennyi idő alatt kell megkapnom a papírokat és a fizetésemet?

 

Köszönöm!

 

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!