Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Tisztelt  Munkahelyi Terror Blog!

 

Nem tudom, hova fordulhatok a problémámmal.

Nemrégiben az üzemorvosi vizsgálaton a doktornő alkalmatlannak nyilvánított monitoros munkavégzésre, mert a szemvizsgáló táblán a piros vonal környékén bizonytalanul olvastam a számokat.  Ez egy ügyfélszolgálati munkakör lett volna, 320+30 ezer ft bruttó javadalmazással, amit a vizsgálat napján visszavontak emiatt.

Szerintem több ponton sántít a dolog:

 

  1. Munkaidőben szokták elvégezni a kötelező üzemorvosi vizsgálatokat, nem még belépés előtt, amihez a cég ragaszkodott.

 kozmunka1.jpg

  1. Annyira nem látok rosszul, hogy emiatt elvágjanak az összes monitoros munkavégzéstől, ezután nagyjából mehetek közmunkásnak? A vizsgálatot végző céghez tartozik az összes olyan cég, amihez valaha pályázhatnék.

 

  1. A potenciális munkahelyem nem vonhatta volna vissza az ajánlatot, de legalábbis máshogy kellett volna kezelnie a helyzetet.

 

Azóta megkerestem a "munkahelyemet" és azt mondták, hogy el kell fogadniuk az orvosi vizsgálat eredményét. Beszéltem a klinika központjával is, ahol szintén elmondták, hogy nem nagyon van lehetőség felülbírálni az eredményt. MI?! Tehát ha a doktornőnek nem vagyok szimpatikus, el tud vágni egy életre?!

Attól tartok, ha tovább problémázok, vagy botrányt csinálok, fejvadász és munkahely velem többé nem áll szóba.

 

Annál is inkább érthetetlen, mert eddig olyan munkakörben dolgoztam, ahol igenis szükség volt a távollátásra, és szemüveg nélkül járok-kelek.

 

Mit lehet tenni?

Tisztelettel,

Marianna

 

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi terror blog!

 

Egy kedves hölgy barátom, nevezzük Mariannak, egy étteremnél dolgozik, mint ételkiszállító. Rengeteget kell túlóráznia. Reggel ½ 8-ra jár és bár a munkáltató a munkaidő végét 1 órás ebédszünettel figyelembe vételével határozta meg. Ténylegesen az 1 órából csak 15 percet tölthetnek evéssel, a többi időt munkával töltik. Ennek ellenére 16:30-kor sohasem végez. Az ebédek kiszállítását követően ugyanis az irodai adminisztrációban is részt kell vennie. Számítógépen rendeléseket vesz fel és viszi be a rendszerbe, számlákat és kimutatásokat készít. Emiatt évek óta minden csütörtökön és pénteken este 8-ig túlóráznia kell, de a hét minden további napjára is mindig esik 1-2 túlóra. Minimálbérre van bejelentve, a bérlapján ezek a túlórák nem szerepelnek, a munkáltató ezeket nem fizeti ki.

 

A munkahelyi bánásmód is elviselhetetlen náluk. A munkáltató kiabálással, megalázó hangnemmel kezel minden vélt vagy valós hibát. Rendszeresen letolást kap olyan dolgokért, amelyekért nem ő a felelős. Néha ez a főnökében is tudatosul, de tévedéséért a főnök elnézést még sohasem kért.

o-office-worker-sad-paper-facebook.jpg

Mariann a megalázó bánásmód ellenére is évek óta ott dolgozik és tűr. Egyrészt azért, mert három gyermekét egyedül neveli és szüksége van a pénzre, másrészt azért, mert 43 évesen, három gyerekkel, nem könnyű elhelyezkedni. Munkahelyet váltania azért is nehéz lenne, mert alacsony keresete miatt gyermekeivel napról napra él. Nehéz lenne kivárnia, amíg az új munkahelyen megkapná az első fizetését. Ezt a helyzetet a munkaadója is érti, és a röghöz kötés tökéletes működése érdekében, Mariann fizetését nem hajlandó bankszámlára utalni, hanem heti részletekben nyomja a kezébe, bár a bérlap és a munkaszerződés havi fizetésről szól.

 

Az elmúlt pénteken, egy újabb, a főnök részéről útszéli stílusban előadott letolást követően, Mariannak a végső elkeseredésében kiszaladt a száján, hogy „Ha ezt tényleg így látják, hétfőn hozom a felmondásomat”. Pénteken nem jól tűrte a szokásos megalázó bánásmódot, mert egyébként is betegen dolgozott. Lázas volt, influenzás, de nem mert otthon maradni, mert azt a munkahelyén nem tűrték. A főnök szintén ott dolgozó anyja javaslatára napközben a betegség miatt átizzadt trikóját kicserélte, de dolgozott tovább. A főnöktől kapott újabb letolás este 17:00-kor történt. Ennek ellenére 18:00-ig még tovább dolgozott, de fizikailag olyan rosszul érezte magát, hogy nem volt képes a szokásos este 20:00-ig maradni. Közölte a főnök - annak távollétében a főnök helyett eljáró - anyjával, hogy most nem tud tovább dolgozni, de szombaton délelőtt bejön és ledolgozza a maradék két órát. Ez egyébként hozzá tartozott a „rendes ügymenet”-hez. Ha sok megrendelés érkezett be és pénteken már nem készültek el vele, rendszeresen előfordult, hogy szombaton is be kellett mennie dolgozni.

 

Ezen a szombaton állapota tovább romlott, ezért betelefonált munkahelyére, hogy sajnos nem tud bemenni. Orvoshoz ment, aki hétfőtől betegállományba vette és úgy rendelkezett, hogy Mariann jövő csütörtökön menjen vissza újabb vizsgálatra. Ma kedd van, tehát ez több mint egy hét múlva esedékes, mégis Mariann a kollégáitól azt hallotta vissza, hogy főnöke hétfőtől új embert állít be Mariann helyére, mert pénteki kétségbeesett kijelentését felmondásnak vette.

 

Felmondásnak számít-e az azzal történő „fenyegetés”. Mi a teendő ilyen helyzetben? Hogyan kaphatja meg a fizetését, amíg beteg és nem tudják a pénzt személyesen a kezébe nyomni.

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

 

Tisztelt Mt Blog!


Nehéz olyan világba gyermeket szülni, ahol egyes vezetők következmények nélkül megtehetnek bármit a kiszolgáltatott emberekkel. Én most mégis erre készülök: életet adni valakinek és bízni abban a mesében, amelyikben a rossz elnyeri méltó büntetését.

Történetem a következő:

 

2014. november 5-ig 12 órás munkaidőben dolgoztam határozatlan idejű munkaszerződéssel, a munkaköröm stresszes és fárasztó volt, mindemellett alacsony fizetéssel rendelkeztem. Októberben kaptam egy állásajánlatot, az új munka kevesebb stresszel és kedvezőbb anyagi feltételekkel kecsegtetett, napi 8 órában. Mivel az előző helyen még veszélyeztetett terhesként sem alakult volna jobban a jövedelmem, éltem a lehetőséggel és váltottam. Október 22-én aláírt új munkaszerződéssel bebiztosítva mondtam fel a régi helyen, új főnökömet pedig a megegyezés alkalmával egyúttal szóban tájékoztattam várandósságomról, amivel akkor semmi problémája nem volt. Az első munkanapomon, november 10-én kaptam egy másik munkaszerződést (visszadátumozva a megegyezés napjára) immár kikötve a 3 hónapos próbaidővel.

egy-kismama.jpg

Tisztában voltam ennek veszélyével, de már nem tudtam semmit sem tenni, az előző helyen már felmondtam. Szóvá tettem aggályomat a próbaidőt illetően, majd új főnököm megnyugtatott, hogy mivel én már az elején korrekt módon közöltem vele a várandósságomat, ő is korrekt lesz velem a jövőben. Megegyeztünk szóban, hogy számítanak rám az irodában a szülésig, utána pedig ahogy időm és a baba engedi, otthonról folytatom a munkát (kreatív szövegíróként dolgoztam, ez pedig otthonról is maradéktalanul végezhető feladat). Hozzátette, hogy szeretne felvenni majd később még egy embert mellém, akinek majd át tudom adni a munkát. Ezek után bíztam annyira a szavaiban, hogy nem írtunk alá erre vonatkozó egyéb megállapodást.

 

2 hónap után munkatársaimtól tudtam meg, hogy elkezdték keresni mellém az új embert,
majd továbbra is biztattak, hogy elégedettek a munkámmal, nincs okom az aggodalomra. Végül január 16-án behívtak a főnököm irodájába, ahol a kezembe nyomták az indoklás nélküli, azonnali hatályú felmondásomat és a félhavi fizetésemet borítékolva. A próbaidőm február 10-én járt volna le. 10 percem volt átadni az irodai gépemet és az asztalomat, majd el kellett hagynom a házat.


24 hetes kismama vagyok, a babát május közepére várom, a TB-m a felmondással megszűnt, a jövedelmem szintén. Ezek után hogyan maradjak erős?



Üdvözlettel: Nyikolajevna

 

 

HIRDESSEN SZINTE INGYEN A MUNKAHELYI TERROR BLOGON!

 

index_13.jpg