Munkahelyi (T)error

2017.már.30.
Írta: Despota 21 komment

Bezártak az irodába

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

 

Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!

Nem olyan rég találtam meg ezt a blogot és bár az én történetem nem idő szerű mert 5 évvel ez előtt történt gondoltam le írom hátha érdekesnek találják.

Adott egy hús-baromfit forgalmazó, Budapesten több üzlettel rendelkező cég amely eladói munka körben felvételt hirdet amire gyakorlati tapasztalatom alapján felvételt nyertem. A felvételi beszélgetés az egyik üzletükben történt amire én felkészülten érkeztem de nem volt rá szükség mert a beszélgetés csak és kizárólag arról szólt abban a 15 percben, hogy a lopást nem tolerálják. Le döbbentem már akkor, nem értettem az egészet, el hessegettem a rossz gondolatokat, kétségeket ( bár ne tettem volna, az intuíció nagyon jó tanácsadó ) meg beszéltük mikor, hol, melyik üzletükben kezdek el dolgozni és kivel.

Felvettem a munkát egy üzletvezetővel egy piacon és ment a munka. A kolléga, (ü.v.h) hangulat ember volt e mellett folyamatosan kötözködött ha rossz passzban volt de én meg tanultam, hogy az alázatos és megalázkodó viselkedés között mi a különbség ezért alázatosan és szerényen próbáltam tovább dolgozni. Egy darabig, amíg nem pattant ki egy parázs vita közöttünk és hatalmas igazság érzéssel meg áldva természetesen ki álltam magamért. Minden nap jött egy fő-fő boltokat napi szinten ellenőrző vezető aki meg kérdezte hogy vagyunk, minden rendbe-e van e valami nyűg panasz. Persze ez nem szólt másról , minthogy az eladót nem csak az ü.v.h -t kérdezte rólam, rólunk,  mi a véleményünket nem mondhattuk el, ki vonultak négyszemközt és ment az egyoldalú fúrás, be súgás.

a-man-alone-in-an-open-pl-011.jpg

Egy ilyen alkalommal közöltem, szeretnék felmondani. A kérdésre, hogy miért az igazat mondtam: Mert nem érzem jól magam ilyen hangulatban ,mert minden reggel gyomorgörccsel jövök hiszen egy olyan emberrel kell dolgoznom aki saját kisebbségi komplexusa miatt arrogáns és agresszív és nekem ezt nem kötelességem eltűrni. Csak annyit várok mástól amit én adok. Tiszteletet, emberi hangot , minden körülmények között. Ha fogkefével kell kipucolnom a húspultot meg teszem, csak kérjen szépen ahogyan kell.

A kis főnök meg kért oldjuk meg a vitát, szembesítette a kollégát aki be ismerte, hogy valóban szokott bunkó lenni ,ígéretet tett hogy meg változik. Maradtam.

Hogy-hogy nem karácsony közeledett amikor is nőtt  a forgalom fel vettek egy kolleginát akivel együtt nyomtuk a pultot, a vásárlók kiszolgálását amíg ü.v.h. hátul bontott. Amikor le csenget a karácsony húzós hete, egyik reggel amikor be értem látom, hogy a kolléganő zokog, mert kiderült csak december végéig van igény a munkájára. Zokogott, hogy neki hosszútávú munka helyre lett volna szüksége ( mint mindenkinek aki munkát keres)

Teljesen kibuktam. Nem azért mert 2 hét alatt országos cimborák lettünk hanem mert ad1. ez velem is meg történhet, ad2. milyen eljárás ez? 

Csak mondtam és mondtam a magamét jó hangosan, ki kelve magamból, felháborodva,  hogy ilyet nem lehet meg tenni senkivel.

Az ü.v.h. csak hallgatott, nem szólt semmit. Meg érkezett a kis főnök aki újfent ki ment ü.v.h.-val beszélgetni, majd amikor v issza jöttek ki hívott, a falhoz állított és ordítva közölte,,  nekem az a dolgom, hogy eladjak és nem az hogy bele szóljak bármibe is. Mondtam neki értem és tudomásul vettem, de ez nem bele szólás csupán vélemény kinyilvánítás, ahhoz viszont van jogom. Azt kiabálta az arcomba ez nem az a hely ahol el mondhatom a véleményemet és a szabim után át helyez egy másik boltba. 

Át kerültem egy másik piac üzletébe ahol mindenki furán tekintett rám, lesték minden mozdulatomat, voltunk hatan a hosszú pulton. Nem értettem ezt a viselkedést majd az egyik kolléganő akivel meg találtam a hangot közölte a kis főnök szerint az előző üzletben valami nem stimmelt a leltárral azért tettek át megfigyelésre.Le esett az állam. Olyan dühöt, megalázást éreztem amit előtte soha.

Még aznap az első munka napomon mindenkihez oda mentem és azt mondtam műszak végén mindenkivel beszélni akarok. Nagyon féltem, de tiszta vizet akartam önteni a pohárba és el mondtam a történetemet, az át kerülésemet. Mindenki megértette,majd közölték ne haragudjak, ők is állandó stresszben dolgoznak, mert itt mindig, minden héten valaki tolvaj. NA BUMM! 

Egy évet dolgoztam itt, hétről hétre hétvégén stressz a leltárnál, kamera mindenhol , cserélődtek a kollégák hónapról hónapra,  mert valaki mindig tolvaj volt. Retorziók be vezetése, akkor ehetsz ha nincsen senki ( olyan sose volt ) Cigi 13 óra alatt 3 szál.

Amikor ezt finoman szóvá tettem üvöltve közölte a kis főnök, ha nem tetszik takarodhatsz!!!!! Mindenki áll, senki levegőt sem mer venni, mondtam értem csak a felvételinél nem volt ki kötve, hogy nem dohányzó embert keresnek, nem dohányozni vagyunk itt, ez rendben van de ha minden el van végezve akkor szerintem bele férhet egy cigi, kávé, evés nyugodtan. Hát nem, kiabáltam, akkor van evés ivás, dohányzás és hugyozás ha azt mi meg engedjük. ( üvöltve )

Eljött a nap amikor be következett: Én jöttem soron.

Ki hívott a  kis főnök az ajtó elé ahol közölte, nem jó a heti leltár. Miért eddig jó volt bármikor is, kérdeztem.

Nem nem volt jó jött a válasz, ezért választhatsz, vagy át jössz a központba egy másik munka kört betölteni mint hús előkészítő vagy fel is út le is út.

Érdekes, hogy tudomásom szerint évek óta tartó probléma a leltárhiány mégis az én egy éves itt tartózkodásomra hivatkozol ez ügyben. Kajánul nevetett a képembe és azt mondta mindegy mit mondok nincs más választásom. Valami eltört bennem, a tudat hogy így falhoz tudnak állítani, a tehetetlenség, kavarogtam a gondolatok mit tegyek. Albérletben lakunk fizetni kell, cserben hagyom a férjem, dolgozni kell.

Vettem egy nagy levegőt és azt mondtam akkor megyek. 

Akkor indulj, vedd a holmid. Most? Igen most. Zokogtam amikor össze pakoltam nem láttam a könnyeimtől, körülöttem a kollégák némán néztek,sajnálkozva simogattak, hogy minden rendben lesz. Elbúcsúzni nem tudtam tőluk.

Mondták hogy írjak alá egy papírt hogy vettem fel fizu előleget, mondtam nem,  mert az nem fizetés előleg volt hanem a heti fizetésem egy része amit múlt hét hétvégén kellett volna meg kapnia mindenkinek de nem kaptuk meg az egészet csak 15 ezret  a 30 ezerből. Nem vettem fel sose előre fizetést. 

Jó akkor majd az irodában meg beszéljük. 

Be ültünk a kocsiba én nem bírtam abba hagyni a zokogást, olyan volt mintha álmodnék, mintha nem is velem történne ez az egész.

Azt sulykolta végig, jobban járnék ha maradnék, nem lesz rossz higgyem el a nagy vezérrel nem érdemes kekeckedni mert én húzom a rövidebbet.

Meg érkeztünk a központba, ahol várt a tulajdonos, majd a kis főnökkel együtt elém toltam egy közös megegyezéses papír,t ha alá írom most kifizetik a fizetésemet az " előleg " levonása után. Nem láttam a könnyeimtől taknyom nyálam folyt, csak azt hajtogattam érthetetlenül, hogy nem nem nem nem, nem írok alá semmit el akarok menni. A nagy főnök nagyon ideges lett azt mondta ha tovább szórakozok hónapokba is bele telik mire meg kapom a fizetésem, úgyhogy  maradjak gondolkodni majd ki ment rám zárta az iroda ajtót a kis főnök velem maradt aki csak azt hajtogatta írd alá, írd alá jobb lesz ha alá írod.

Mondtam nem. Nem rúghatnak kis szóban, csak így és ha ki rúgnak írják le miért. Írják le hogy loptam és azért. Azt mondta de akkor engem sehova nem fognak felvenni dolgozni. Mondtam nem érdekel, nem írok alá közös meg egyezést, csak azt hogy elbocsátanak és indokolják meg. Papírt sem írok alá hogy fizetést át vettem amikor nem vettem át, nincs előlegem csak meg nem kapott fizetés rész, és nem 8 órában dolgoztam hanem 13 órában.

Egy óra múlva elengedtek mert látták semmire nem mennek velem semmire, közölték ezt még meg bánom.

A szerencsém hogy amikor alá írtam a munka szerződésem nem az a cég alkalmazott akinél valóban dolgoztam hanem egy másik, nem értettem miért de azt mondták ez csak formalitás nem érdekes nem foglalkozzak vele majd a belépést követő egy héten belül hozták a valódi cég nevével ellátott szerződést és meg kértek adjam le a másikat. De én ezt elfelejtettem...ahogyan ők is.

Jött a telefon az ismeretlen nevét adó cégtől, hogy tudomásukra jutott, hogy nem dolgozom már a cégnél, menjek az ő központjukba, ahol át vehetem a kilépő papírjaimat és a maradék fizetésemet.

El mentem és ki akarták szúrni a szemem valami nevetséges fizetéssel 8 órában elszámolva az " előleget " levonva. Akkor már indulatoktól fel vértezve jelentem meg ott. Majd nyugodt hangon közöltem nem veszem át mert 13 órát dolgoztam, előleget sosem vettem fel. Felhívta a tulajdonost közölve vele a tényállást, át adta a kagylót ahol a tulajdonos ordibált, hogy ne baszakodjak vele mert nem ismerem és elintéz egy életre.

Le tettem a telefont és elő vettem az egyik majd a másik munka szerződést, ugyanarra az időpontra datálva, ugyanarra a munkakörre, ugyanarra a munka vállaló vagyis az én nevemre szólva kettő nem azonos cég névvel kiállítva. Azt mondtam a hölgynek, jó akkor én most el megyek, meg keresem az első rendőrséget amit itt a kerületben találok, második utam a az összes olyan hatóság ahol ilyenekkel foglalkoznak ugyanis ők értenek ehhez nekem nem tisztem ezzel foglalkozni.

Ott hagytam, haza értem és csörgött a telefon, hogy meg beszélték a dolgot a tulajjal és ha alá írom a papírt, hogy semmiféle követelésem nincs feléjük mármint a fiktív munka adó felé és nem élek a polgári perhez szükséges jogaimmal akkor korrekt módon elszámolnak ahogy nekem jó.

Másnap vissza mentem, valóban korrekt módon a fizetésem meg kaptam és alá írtam, hogy nincs feléjük a továbbiakban semmi követelésem. A hölgy már mosolygott, örült, hogy megoldásra talált az ügyünk és békében el tudunk válni. Én is biztosítottam róla nagyon kedvesen, hogy az ő cégük és köztem rendben van minden, no de nem írtam alá papírt arról, hogy a valódi munka adómnak nincs elszámolni valója, és hát a két különböző névvel ellátott szerződés még mindig nálam, amivel bizony a munka adómat még be perelhetem. Lefagyott az arcáról a mosoly.

Mentem haza felé amikor újabb hívás érkezett egy kollégámtól, hogy mindenki őrjöng mert fel kavartam az álló vizet és ha valóban meg teszem a feljelentést akkor az összes bolt le húzhatja a rolót mert bizony van mit takargatni. Azt mondta rokoni kapcsolatban áll a tulajjal és segítség kép ha gondolom, neki van egy boltja ahová keres meg bízható embert és ahogyan mindenki úgy ő is tudja az vagyok, felajánl nekem egy állást ha nem teszek lépéseket ebben az ügyben, nekem is jó mert dolgozhatok, neki jó pont a családban hogy megoldotta az ügyet, pihenjek egy hetet nyugodjak meg gondoljam át, mert ha bezárnak a boltok, márpedig erre hatalmas az esély mennyi ember válik munkanélkülivé. Hatásos beszéd volt, a lelkemre hatott és hogy szerettem mindenkit aki a kollégám volt.

El fogadtam. Dolgozom. Azóta is ott. Probléma nincs. A leltár mindig tökéletes. Üzletvezető vagyok és nagyon kedves! :)

Mindenkinek kitartást kívánok!

Üdv

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

 

Munkáltatói szemszög (avagy vegyük komolyan egymást)

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

 

Tisztelt Blogszerkesztők!

(Részben az érintett beazonosíthatóságának elkerülése, részben a probléma általános volta miatt kérem, név nélkül tegyék közzé alábbi félig-meddig nyílt levelemet.)

Vegyük komolyan egymást!

Szokás a cégek munkaerő-kiválasztási szokásait kritikával illetni. Nyilván joggal, magam is tudom, hogy sok a visszaélés, slendrián (vagy semmilyen) visszajelzés, fizetés nélküli próbamunka, stb. Munkáltatóként viszont egyre gyakrabban szembesülök a jelöltek részéről is elfogadhatatlan viselkedéssel. Az, hogy az önéletrajzok előszűrését követően konkrét időpont-egyeztetéssel behívott jelentkező egyszerűen nem jelenik meg az interjún, már szinte szokásosnak mondható (5-10%). Mindegy, azt az időt el tudjuk tölteni értelmesen mással is. További ~10% megjelenik ugyan, de fogalma sincs róla, hol van épp. Ez is kezelhető, bár nem jelent pluszpontot. Viszont az, hogy a második körön túljutott, közösen megtárgyalt szerződés-ajánlattal rendelkező „befutó” tűnik el se szó se beszéd, már komolyan kárt okoz. Tőlünk időt vesz el, más jelentkezőktől lehetőséget. Ma egy ilyen esetnél megszólalt bennem a pedagógus, és az alábbi levelet küldtem el az érintettnek. Túlságosan idealista vagyok? Irreális elvárás, hogy mindkét oldalról vegyük egymást komolyan?

interview-body-language.jpg

"Tisztelt X.Y.!

Cégünk nagy hangsúlyt fektet a tisztességes eljárásra minden vállalati folyamatban. Munkatársainkkal hosszú távú együttműködésre törekszünk, aminek feltétele, hogy mind munkáltatói, mind munkavállalói szerepkörben megbízhassunk egymásban. Ön nem munkatársunk, de részt vett az interjú-folyamatban, melynek eredményeképp 10 napja egy munkaszerződést ajánlottunk Önnek. Ön gondolkodási időt kért és megígérte, hogy az elmúlt hét elején visszajelez, mi pedig megígértük, hogy addig fenntartjuk a pozíciót Önnek.

Mi megtartottuk az ígéretünket, Ön viszont nem. Így nem csak az Önnel töltött órák bizonyultak fölöslegesnek, hanem a többi megfelelő jelöltre szánt idő is, hiszen a felvételi folyamatban kialakult sorrendben Ön után következőket időközben elveszítettük.

Nem haragszom, csak bosszús vagyok, hiszen az én hibám, hogy a hét eleje helyett máig vártam. Csak szeretném, ha megértené, hogy lazaságával voltaképp visszaélt a bizalmammal. Így nem csak munkaórák tucatjai váltak kidobott idővé, hanem a hirdetéstől kezdve a felvételig zajló teljes folyamatot kezdhetjük elölről. Márpedig nálunk ez nem "futószalagon", hanem rendkívül komoly odafigyeléssel, közvetlen ügyvezetői részvétellel zajlik.

Remélem, mostani - talán szokatlan - levelemmel sikerül felnyitnom a szemét, és a jövőben más munkáltatóknál már más perspektívából is értékeli az Önre irányuló figyelmet.

Üdvözlettel:

N.N. (Ügyvezető)"

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

Elüldöztek az előző munkahelyemről

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

 

Tisztelt MT, Tisztelt Despota!

Sok blogot olvastam itt az oldalon, némelyikhez hozzá is szóltam és egyben el is szomorodtam, hogy milyen nagy mértékű méreteket ölt kicsiny hazánkban a munkahelyi terror, ami már lassan fogalommá növi ki magát. Sajnálatos módon Nekem is volt szerencsém a saját bőrömön megtapasztalni eme gusztustalan jelenség jelenlétét. Az Én kálváriám ott kezdődött, hogy egy fémipari cégnél dolgoztam, mint külsős operátor (ez annyit jelent, hogy nem helyileg a cég alkalmazott, hanem egy munkaerő kölcsönző cégen keresztül dolgoztam ott), igen megalázóan alacsony fizetésért. Eleinte nem is terveztem ott hosszú távú munkát, mert csak átmenetileg mentem oda dolgozni (hogy ne kelljen megint az itteni közmunkás béren vegetálni), aztán picivel több, mint 2 év után sikerült egy közelebbi munkahelyet találnom.

A fizetés olyan volt, amilyen, viszont a társaság és a munka nagyon tetszett, ezzel eleinte nem is volt gond, mert gyártás területen itt bőven lehetett gyakorlatot szerezni, viszont a helyzet pár hónap múlva kezdett elmérgesedni szépen-lassan. Voltak olyanok, akik kiálltak mellettem, viszont voltak olyanok is, akik mindent követ megmozgattak azért, hogy mielőbb "eltakarodjak" onnan. Eleinte csak néhány beszólással kezdődött az egész, aztán már átment igen durva egrecélozgatásokba. Mivel már jóideje nem élek párkapcsolatba (amivel Ők is tisztába voltak), elkezdtek azzal ekézni, hogy "B*zi vagy?" meg azzal hogy "Te mit akarsz itt? Te is csak egy szerencsétlen h*lye vagy, akinek semmi keresnivalója itt!" Több vérlázító dolog történt. Arra is volt példa, hogy vájkáltak az ember múltjában és a magánéletében és ha valami ciki dolog napvilágot látott, akkor az illetőnek jajj volt. Akiről úgy gondolták, hogy nem közéjük való, azt kirúgatták mondva csinált okokkal, ha nem találtak rajta fogást, akkor ehhez a gusztustalan eszközhöz folyamodtak. Nem egyszer összevesztem az otthoniakkal, mert fel akartam mondani és csak ezt kaptam válaszul: "Ne szúrj ki Velünk!" Akkor úgy éreztem, hogy Magamra maradtam és még a családtagjaim is simán végig néznék, ahogy idegileg szépen-lassan leépülök.

mobbing-i-co-dalej-107664-900x900.jpg

Minden áldott nap gyomor ideggel mentem be dolgozni, mert tudtam, hogy mi vár. Teljesen mindegy, milyen testi-lelki deformáltsága volt az embernek, nem számított Nekik, csak egy volt a lényeg: Ott tudjanak belerúgni az illetőbe, ahol a legjobban fáj Neki. Porig alázni a másikat, nem törődve azzal, hogy milyen mély lelki sebeket okoznak ezzel a magatartással. Egy időskorú embert olyan szinten kikezdték idegileg, hogy az illető a közeli kórház pszihchiátriáján kötött ki. Aztán egy szép napon borult a bili. Az akkori üzemvezető nyomatékosan megparancsolta Nekik, hogy Engem hagyjanak békén! A szóbeli figyelmeztetés hatása tartott kb. 2-3 hétig, ezalatt pár ember szemében elsőszámú közellenség lettem. mobbing-i-co-dalej-107664-900x900.jpg Volt egy lány, akivel a neten ismerkedtem meg és az első randin már megvolt a kölcsönös szimpátia, csakhogy az egyik volt kollégám gondoskodott róla, hogy ez a viszony ne tartson sokáig. A hátam mögött mindenféle hazugságokat írt a lánynak, amiből az lett, hogy a lány nem volt Velem hajlandó többé találkozni. Az egyik gépbeállító meg is monda Nekem a frankót: "Amíg itt dolgozol, addig normális párkapcsolatod nem lesz!" Igaza volt... Mivel ezen emberkék cégesek voltak, így elég jól informáltak voltak. Volt egy másik affér cégen belül egy Nálam jóval fiatalabb lánnyal, akitől egyáltalán nem akartam semmit, annak ellenére, hogy több dolog történt és -persze- ez a viszony is elég rövid idő alatt napvilágot látott. Másnap -szinte számonkérésként- kérdezősködtek, amire az volt a válaszom, hogy "Bocs, de ez nem Rátok tartozik!" Egyből megvolt rá a magyarázat: "De Mi a barátaid vagyunk!" Most komolyan! Minek az embernek ellenség, amikor ilyen "barátai vannak"?! Aztán Tavaly augusztus végén kaptam a telefont hogy lenne álláslehetőség itt a közelben, amire egyből rábólintottam. Kapva kaptam a lehetőségen! Elmentem állásinterjúra, ahol egyből pozitív lett az elbírálás.

Telefonáltam a munkaerő kölcsönző cégnek, hogy sikerült közelebbi munkahelyet találnom és fel szeretnék mondani, de azzal próbáltak marasztalni, hogy a felmondási időt dolgozzam le, de hosszas egyezkedés után arra sikerült jutni, hogy írjak egy felmondó levelet, ahol kérjem meg a főnökséget, hogy a felmondási időszak ledolgozástól tekintsenek el! Nagyon más választásuk nem volt, mivel már akkor a kezembe volt egy perdöntő bizonyíték, amivel munkaügyi bíróságra mehettem volna, de nem mentem, hiszen az ember bármennyire is alacsony fizetést visz haza, valahol azért mégiscsak félti a munkáját, főleg akkor, ha máshol pont akkor nincs lehetősége elhelyezkedni. Gondolkoztam azon is, hogy bosszút állok és kitálalok mindent a főnökségnek egy e-mail formájában, hogy hogyan bántak Velem az elmúlt időszakban de nem tettem, mert nem akartam arra a szinte lesüllyedni, ahol Ők vannak, inkább azt a bölcs döntést hoztam, hogy majd a sors elintézi! Hála istennek most már egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol az ilyen tevékenység(ek) nem megengettek és jobban odafigyelnek az emberre! A mai napig nem bántam meg, hogy munkahelyet vátottam hiszen másfél hét alatt keresem meg azt a pénzt, amit az előző munkahelyemen 1 hónap alatt!

A nagy döntéshozóknak -akik a munka törvénykönyvét írják- ezzel a jelenséggel kiemeltebb figyelemmel kellene foglalkozni, hiszen ahol ez a jelenség felüti a fejét, ott nem csak ember teljesítménye esik vissza, de a becsületén és a jó hírén is szégyenfolt esik és ha nem kap sehonnan sem segítséget, akkor sajnos igen beláthatatlan következményekkel jár(hat) a mobbing (munkahelyi terror) jelenléte!

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!