Munkahelyi (T)error

2017.okt.12.
Írta: Despota 52 komment

Az alkalmazottak zsarolják a vezetőket

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Sziasztok!

45 éves pestmegyei férfi vagyok. Gyerekként tűzoltó akartam lenni, bár a szakmám más, a rendszerváltás után a vállalkozósdi felé sodort az élet, a válság után pedig az alkalmazotti szféra felé. A tűzoltóság sajnos a kontaktlencse miatt nem jött össze, maradtam önkéntes. Aztán voltam ingatlanos, nyomdai előkészítő, bróker, költöztető, stb, tehát munka, egzisztencia terén elég sok dolgot megjártam már az életemben. Bár a tűzoltóság a nagy hivatás, de ez itt most jelen esetben irreleváns, mivel önkéntes munka gyanánt végzem, tehát nem megélhetési elfoglaltság. Szabadúszó és különféle alkalmi munkákból élő emberként léteztem, amikor idén tavasszal megkeresett egy haverom, (tehát az ismerősnél több, a barátnál kevesebb), még anno az edzőtermezésből ismert srác, hogy lenne náluk munka, érdekel-e.

Az apja, aki nyugalmazott katonatiszt, ő a cég tulaj, a srác pedig afféle menedzser. Kislétszámú cég, távhővezetékeket forgalmaznak és van egy kis csapat, akik a fektetés után a munkaterületen a csövek illesztésénél utószigetelik azokat. Na ebbe a teambe hívtak dolgozni, 8 órás bejelentett full legál munkaviszonyba. Igent mondtam, mert bár elszoktam a mindennapos munkától, egy magyar viszonylatban egész jó bérezést ígértek. Alap, plusz a vidéki kiszállós napokért mozgópénz. Tehát ha minden nap (mint pl a nyári szezon) megyünk, akkor bőven átlag felett lehet keresni. 3 ember mellé kerültem negyediknek. Az "öreg", tehát az exkatona papa és két huszonéves srác voltak a "szigetelők", akikkel elkezdtem kijárni.

Namost nem volt egyszerű, mert az ország minden pontján voltak kiszállások, 3 hónapig szinte minden nap 4-5 órakor volt gyülekező a cégnél és indultunk ki a helyszínekre, sokesetben este 10-11-es hazaéréssel. Fárasztó volt, ha óradíjra vetíteném, akkor nem volt jobb, mint az alkalmi költöztetős fuvarozós dolog, de a folytonosság miatt megérte. Betanítottak, eleivel bénáztam, de aztán belejöttem. A két fiatal kolléga sokat "sírt, rítt", hogy a tulajok hogy kihasználnak bennünket stb, én nem álltam be csaholni, mert úgy gondoltam, hogy senkinek sem tartanak pisztolyt a fejéhez, mindig azt mondtam nekik, hogy én addig maradok, amíg élhetőnek érzem és összességében megéri. A két sráccal különösebben nem volt semmilyen sem a viszonyom, mert a 20 év korkülönbség valahogy érezhető volt. Mindig derűsen és udvariasan álltam hozzájuk és mondtam is, hogy mivel korábban órabéres voltam, más munkatempóhoz voltam szokva és más stílushoz, így bátran szóljanak, ha valami nem stimmel, hisz betanuló vagyok, de a hozzáállásom pozitív, ha kell, akár a hibákból is kész vagyok tanulni. Konfliktus nem igazán volt, talán egyszer kezdett az egyik óbégatni, hogy direkt szívatom őket, hogy telefonálok és nem dolgozom, de az igazság az volt, hogy ez egyszer történt, kb 3 percre és olyan szituban, hogy épp nem volt dolgunk, mert vártunk valamire (talán munkagépre). Meg is lepett ez az indulat, én mondtam, hogy értelmes felnőtt emberek között ezt meg lehet beszélni indulat és arrogancia nélkül is, azt ennyi.

Az élet ment tovább. Augusztus legvégén azonban szól a haverom, a "kisfőnök", hogy a srácok ki vannak akadva rám és ultimátumot intéztek neki, hogy vagy engem küld el, vagy ők mennek el. Ezt a haverral négyszemközt beszéltük meg, nem volt tanú, de ő mondta is, hogy marha ciki ez neki, mert ő hívott oda, viszont ha a két rutinos srác, akik 6 éve ezt csinálják elmegy, akkor a cégnek reszeltek. Következő nap az idős főnök, a volt katona, a haver apja, azaz a fő tulaj szervezett egy éttermi munkaebédet és meeting jelleggel felhozta, hogyha van feszültség a kollégák között, akkor itt a lehetőség a tisztázásra. Na akkor a már korábbról is kissé ingerlékenynek megismert fiatal kolléga felhozta, hogy szerinte 3 hónap alatt nem értem el azt a gyorsaságot abban a részfeladatban, amit rám osztottak, mint ahogy szerinte lennie kellene. Az öreg megvédett, hiszen vele sokszor mentem kettesben is dolgozni és az ő sebességével simán lépést tartottam, csak ezzel a két ifjútitánnal nem. Bár hozzáteszem, miattam kár és késedelem nem történt egyszer sem. A két főnök, apa és fia szarul érezték magukat, mert ők szerettek engem és nem voltak elégedetlenek a munkámmal, de beszartak, hogyha elmegy a két fiatal gyerek, akkor mi lesz. Én viszont megmondtam, hogy: munkaköri leírás nem volt, normaidő nem volt, sosem késtem, mindent megcsináltam, kárt, hibát nem okoztam, vagy maximum olyat, amit ott azonnal percek alatt orvosolni lehetett. (Amiket hallottam korábbról, hogy milyen bakik voltak, ahhoz képest ez smafu volt. Konkrétan 3 hónap alatt kb összesen fél órányi plusz munka kellett a gyakorlatlanságom miatt.)

Tehát én azt mondtam nekik, hogy én magamtól nem megyek el, mert nem érzem indokoltnak. Ha akarnak, rúgjanak ki. Nem tették meg (és pont ebbéli vacakolásuk miatt le is telt a próbaidőm, tehát szeptember 6-tól elvileg végleges, határozatlan idejű munkatárs vagyok) Az öreggel jóban vagyunk és ajánlottam neki, hogy csinálok egy vállalkozást és külsősként, akár csapatot is hozva, csinálom ezeket a melókat (ekkorra már volt, hogy egyedül szálltam ki helyszínre és mindent kiváló minőségben végeztem el). Ebben maradtunk és mondta az öreg, hogy egyelőre maradjak itthon, alapbéren továbbra is be vagyok jelentve. Okés, pár nappal később beszéltem vele telefonon. Ekkor is ezt erősítette meg, illetve azt, hogy lesz meló bőven és neki is tele van a töke a két hormontúltengéses kölökkel. Ha lefut a még folyamatban lévő dolog, akkor legszívesebben elhajtaná őket a vérbe. Namost, amiért ezt leírtam (egy pszichológiai fórumba is) és jó néven veszem a boncolgatást.

ÖNKRITIKA. Az van bennem, jópár éve megtanultam azt az alapvetést, hogy az ember maga alkotja és maga felelős az őt körülvevő valóságért. Volt olyan munkahelyem, ahol valóban nem én voltam a legalkalmasabb, de ezt beláttam és nem összeveszve váltunk el. Tehát itt is ez lenne, ezerszer lefuttattam magamban, hogy én mit szúrhattam el, hogy hol hibáztam, mert abból tanulnék is, de azon kívül, hogy nem vagyok egykorú és nem vagyok ugyanolyan rutinos, mint a két srác, más nem jött ki, hogy mit csinálnék másképp, ha most lenne június eleje. Az öreg sem tudott semmit felhozni ellenem, ők csak mentegetőztek, hogy a két srác a rutinjuk miatt hatalmas veszteség lenne a cégnek, szinte ellehetetlenülnének.

BENYOMÁSAIM. Milyen cég az, ahol az alkalmazottak zsaroloni tudják a vezetést, ahol egy kolegáris viszálykodás veszélyezteti a céget? Milyen CSAPATMUNKA(!!!!) az, ahol a fiatal kollégák nem segítik az újoncot betanulni, hanem árgus szemmel figyelik, hogy lassú-e, hibázik-e és visszajelzés adása nélkül 3 hónap után bezsarolják, ultimátumozzák a cégvezetést. Az egész annyira szürreális, mert feszkó sosem volt. Olyan, amit nyilvánvaló jelek alapján észlelek, urambocsá a visszajelzések alapján még korrigálhatok is, olyan nem. Ez a két srác tipikus, a mennyei próféciából ismert ún "szegény én" drámával sipákoltak és sajnáltatták magukat, hogy ki vannak zsigerelve és hogy más helyett nem hajlandóak melózni (pl az én állítólagos lassúságom miatt, rájuk több jut)

vita-munkahely-eroszak.jpg

TÉNYEK. A tulajok (apa, fia) erősen túlhúzták a teljesítést. A 4 fős team egy nap alatt néha kb dupla ennyi ember munkáját kellett, hogy elvégezze. Így volt gondolom anyagilag életképes. Tény az is, hogy a két kölök nagyon jól melóztak, de én is hétről hétre jobb voltam. Csak ők segítés helyett inkább a hibákat keresték. ÖNKRITIKA mégegyszer: igen, valamivel lassabban tudtam haladni, de mindent jó minőségben megcsináltam, továbbá időközben nem volt semmilyen visszajelzés, urambocsá tanítás, hogy mivel tudok még hatékonyabb lenni. Amiket az öreg megmutatott, azokat mindig elsajátítottam és jobb lettem. Mondtam is nekik, hogy ha nem 3 hónapja, hanem fél éve lennék itt és hibát hibára halmozva elbasznék mindent, akkor igazat adnék és magamtól elmennék, de ezt erősen túlzásnak érzem. A

JELEN. A jelen az, hogy eltelt egy hónap, be vagyok jelentve, de fizetést nem kaptam még, igaz, egy hónapja feléjük se néztem. Ha hívtam az öreget, nem vette fel. Eddig kivártam, no meg persze mellette csináltam a melóimat. Sőt még állásokat is pályáztam. Tegnap a fiatal hívott fel és mesélte, hogy milyen zűrös volt a szeptember, de a hétvégén megbeszélik a hogyan továbbot az apjával és hétfőn hívnak. Ha nagyon kekec akarok lenni, akkor: a szeptemberi nem dolgozásommal kb lecsúsztattam azt az iszonyat sok "túlórát", ami 3 hónapig volt, azaz kb most vagyunk egálban. Addig szüttyögtek, hogy már egy teljes hónap eltelt úgy, hogy már nem vagyok próbaidős (be vagyok jelentve, ellenőriztük ügyfélkapun). Tehát ha jogkövetők, akkor felmondanak, kifizetnek és egy hónap felmondási idő is jár nekem. Az alvállalkozós együttműködés nem került szóba, de valahogy a bizalmam elkopott már irányukba. Én tudom már, hogy mit fogok tenni, de érdekelne, ki mit csinálna. (Nem vagyok egy szájkaratés, nem kezdtem el hőbörögni, meg követelőzni, eddig nagyon békésen és türelmesen vártam.)

A sztori szeptember végén itt tartott. Aztán október elején eldurrant az agyam és megírtam nekik, hogy az ígért fizetésemet nem kaptam meg, képtelen vagyok elérni őket telefonon (hetekig nem vették fel a telefont), így írásban kérem őket, hogy törvényes keretek között foglaljanak állást a továbbiákról, mivel sem felmondást, sem fizetést nem kaptam, én elérhető voltam, bármikor mehettem volna dolgozni. Na érdekes, erre egyből tudtak hívni és hápogni a hangnem miatt. Én visszavágtam, hogy a hangnem pusztán hivatalos volt, és ha ők kommunikatívabbak, akkor erre nem is kerül sor.Bementem hozzájuk. Egy havi távolléti pénzt kifizettek, törvényes felmondólevelet írtak, 30 felmondási idővel és munka alóli felmentéssel.

Tehát elvileg a hó végén még egy havi bér járni fog. Számomra akkor is szürreális, hogy aki céget vezet, nem tudja nyakon vágni a viszálykodó dolgozóját és annyira tökös lenni, hogy utasítsa, hogy a "gyenge láncszemet" tanítsa be jobban, de semiképpen se zsarolja a menedzsmentet és ne sakálkodjon. Meg is sértődött a kisfőnök haverom, hogy hogy kioktatom őt azzal, hogy azt mondtam neki, hogy fel kellett volna nőnie a feladathoz, mert egy céget nem csak szakmailag kell tudni vezetni, hanem az emberekhez is érteni kellene. Van itt mobbing, van dilettancia (nekik sem érte meg húzni az időt) mismásolás, konfliktuskerülés stb stb. És a fenti sztori, szó szerint 2017ben megtörtént.

Üdv, Zoltán

Rettegés a pékségben

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tiszteletem. 

Rengeteg problémám van a mostani munkahelyemmel, amit nem neveznék meg, egy jó hírű pékségben dolgozom , maszek által működtetett ,franchise rendszerben, de teljesen szabálytalanul. A problémám ott kezdődik hogy tavaly szeptember 10. napjától dolgozom ennél a cégnél, az elején nem akartak bejelenteni, aztán mikor megtagadtam a további "fekete" munkát és megmondtam hogy elmegyek November 2. napjával be vagyok jelentve , ezt azóta folyamatosan Nav által ellenőriztetem.

Előttem már nem egy ember szó szerint menekült a cégtől mert hogy nem jelentik be és a bérüket sem kapják meg. Jelenleg ott tartok, hogy be vagyok jelentve, de úgy dolgozom november óta hogy se munkaszerződésem nincs , és bérpapírt sem kapok megint 3 hónapja. Kérdésem az lenne ez miért jó a munkáltatónak ha egyszer be vagyok jelentve?

1_4.jpg

8 órás bejelentett munkára jelentkeztem, arra is vettek fel aztán azt vettem észre hogy a 2 személyes boltban egyedül dolgozok és nem 8 órát hanem napi 10-et, pénteken 12, és a szombatokat is mindig én " viszem". Vasárnap zárva vagyunk . Már nem egyszer jeleztem én is , és a kollégáim is hogy nem szeretnénk ennyi órákat lehúzni.Tehát ezt nem mi akarjuk így , mikor pedig valaki elmegy és felmond , megfenyegetik , hogy bíróságra mennek és beperelik.

A munkatársaimmal rettegünk, mert meg vagyunk félemlítve, a munkabérünk egy részét számlára kapjuk a másik részét zseb-be, és állandóan hiányzik belőle illetőleg bujkálnak előlünk, és ha kérjük ami megjár még nekik áll feljebb. A fizetett ünnepeinket nem fizetik!!! Van hogy úgy beszélnek velünk mint a kutyákkal, állandóan vádaskodnak hogy mi meglopjuk őket , pedig akkor sem vinnék el onnan semmit ha ingyen adnák. Egyszerűen tarthatatlan ez a helyzet. Most megyek szabadságra , 1 éve nem voltam , de két hete már szólt a főnökasszony hogy : Mi lenne ha nem mennél szabadságra?

Elegünk van ebből legszívesebben az összes létező szervet rájuk hívnám , mert van vaj a fülük mögött rendesen, de félek mert a befolyásos ismerőseik vannak a városvezetésnél. Lehet ezért nem büntetik meg őket SOHA pedig mindig van valami szabálytalanság. Kérdésem az lenne felmondhatok -e azonnali hatállyal mindenféle felmondási idő nélkül így hogy nincs munkaszerződésem , és még egy éve se dolgozok itt? Ugyanis 1 hónap a felmondási idő , és erre mindenkit kötelezni akarnak.

Előre is köszönöm a válaszukat.

Miért szórakoznak az időmmel és az energiámmal?

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Üdv,
Nem tudom illik-e bármilyen témába a levelem, de gondoltam megosztom. Ha megosztásra kerülök, akkor a nevemet és az e-mail címemet légyszi ne tegyétek közzé. Köszi.
Nem is olyan régen jelentkeztem Európa legnagyobb kádkészítő cégéhez, mint senior programozó. Küldtek egy elég erős feladatot. Maga a tesztfeladat nem volt nehéz, de bonyolult volt és rendkívül rövid határidőt kaptam rá. Adott pénteken kellett volna megkapnom a feladatot, de valamit elrontottak szerintem, így hétfőn 17 órakor kaptam meg és másnap reggel 8-ra készen kellett lennem vele. MVC szemlélettel kellett pár oldalt létrehozni, amihez először kell egy MVC keret... Gondolom saját kellett, így kreáltam gyorsan egyet és abban készítettem el a feladatot.
Nyomtam éjfélig, majd másnap keltem 5-kor, hogy munka előtt befejezzem 8-ig. Készen lettem vele.
508417878.jpg
Behívtak, megvolt az interjú, minden oké volt. Dabasi munkavégzéssel. Nekem ez nem volt gond. Mondták, hogy 2 héten belül jeleznek. 2 nap múlva hívtak, hogy velem akarnak dolgozni küldenek egy ajánlatot (???).
Olyan komolytalan és nevetséges ajánlatot küldtek, hogy azt hittem elnéztek valamit. Az igényem felét írták az ajánlatra... :) Nem akartam elhinni. Azt mondták gondolkodjak rajta pár napot... azonnal telefonáltam és mondtam, hogy ez meg mi...
Pár nap elteltével jeleztek, hogy nem tudnak többet adni.
Kérdem én, minek hívnak be? Ez kicsit erős lesz, de BMW kell trabant áráért? Miért nem írják oda a hirdetésükbe, hogy mi az ajánlatuk, ha már van ilyen? El sem küldtem volna a cv-t. Miért szórakoznak az időmmel és az energiámmal?
Száz szónak is egy a vége, picit félrediagnosztizáltam őket. Egy hihetetlen komolytalan cégnek tartom. Legyen tanulságos programozótársaim részére. Seniort szeretnének egy junior béréért.
Felhívott a fő HR-es, hogy elnézést, ha megsértettük stb. Van, aki olcsóbban is elvállalja... Meg a cégben ez a bérlimit a programozóknak (szegények, ha tudnák, hogy mennyivel többet ér most a szakmájuk). Szóval ezzel az érvrendszerrel szeretett volna meggyőzni és megnyugtatni az ember.
Kádat is kapok olcsóbban, mint Náluk...
Köszönöm, T.