Munkahelyi (T)error

2018.jún.05.
Írta: Despota 70 komment

Undorral járunk be dolgozni

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Üdv mindenkinek!

Munkahelyi problémákról szeretnék szót ejteni, van nem is kevés. Egy Tamási nevezetű városban dolgozok egy autóipari cégnél ahol alumínium csövek gyártásával foglalkozunk, de attól hogy autóipar ez nagyon messze van a normális munkahelytől! Kezdem a legelején a fizetéssel

1, Fizetés:

A fizetésünk nagyrésze bónuszból áll, amit elvesz 2 nap táppénz után (bizonyos esetekben a szabadság alatt is) A fizetés úgy lett kialakítva, hogy a mindenkori minimálbérre (800Ft/óra bruttó) lettünk bejelentve. Innentől kezdve jön a bónusz rendszer, ami a következőképpen alakul.

Az első három hónapban csak a minimálbér jár, ami 3 műszakra 95e Ft-ra jön ki. A próbaidő után pedig erre bónuszként rátesznek +70Ft-ot bruttóban. Tehát a fizetés az 800+70 és mivel fent írtam, a bónuszt, azaz a 70 Ft-ot elveheti bármikor.

A második bérkategória a 800+180 Ft amit szintén elvehet, de erre a sori dolgozók nem jogosultak. 

Innentől kezdve jön a lényeg, a legalsóbb főnöki pozíció is sokszorosa egy sori dolgozó bérének. A csoportvezetőink kb 400-450e Ft-ot keresnek egy hónap alatt (igaz ebbe van túlóra is, de akkor is miért kaphat egy iskolai végzettséget nem igénylő vezetői beosztásra valaki háromszor annyi fizetést, mint egy sori dolgozó? Ezek a kategóriák hogy jönnek ki? Bárhol ahol dolgoztam, a csoportvezető vagy sorvezető maximum 60e Ft-al kapott többet, itt meg rengeteggel. Nem sajnálom a pénzt tőlük, mindenki megérdemelne ennyi fizetést, de akkor a dolgozók bérét is igazítsák ki hozzá. Nevetséges ekkora különbség,  egy diplomás ember nem keres ennyit, aki viszont meg is dolgozott érte nem csak haveri alapon jutott oda, avagy szerencséje lett volna.

paff_121516_angerdisgustmorality-609x419.jpg

2,  Kivételezés:

Sajnos a munkahelyemet nem kerülte el a kivételezés, de itt mesterfokon működik!

Minden főnöki, gépbeállító vagy más munkakört a haverok töltik be. Egy rendes sori vagy egy gépnél dolgozó operátort soha sem töltheti be az, aki nem gyerekkori cimborája a műszakvezetőnek vagy csoportvezetőnek. Kivételezés még ott is folytatódik, hogy például én nem mehetek oda beszélgetni senkihez se (ha épp nincs dolgom sem), de viszont ezt a vezetőség haverjainak szabad. Oda mehetnek beszélgetni bárkihez, telefonozhatnak és nevethetnek egész nap, ha ezt mi tesszük meg akkor már "menj a helyedre" mondatot kapjuk meg. Bizonyos emberek nem is dolgozhatnak együtt, mert jól érzik magukat holott a normájuk is meg szokott lenni. 

Innentől kezdve tőlem miért várják el hogy teljesítsek? Ha nem objektíven döntenek az előléptetésekről hanem mondjuk haveri alapon, akkor igazából nem is érdekel az egész. Apátia és demotiváció lesz úrra rajtunk, illetve van is. Undorral járunk nagyon sokan be dolgozni...

4, Selejtek:

Ez az első olyan gyár, ahol még az Önhibámon kívüli selejtet is le kell dolgozni. A gépnél dolgozóknak még rosszabb, hisz nekik ugyan úgy le kell gyártani azt a mennyiséget, amelyet kidobott. Ezzel az a gond, hogy neki a selejt is időbe tellett. Tehát időre vetítve ők többet dolgoznak mint 8 óra, hisz a norma arra szól. Egyáltalán minek kell ledolgozni? Soha még egy ilyen hely nincs, ahol ilyen rendszer működik!

A legfelsőbb vezetőség,

Nem kívánok senkit névvel illetni, de a kihelyezett vezetőnk egy érzéketlen valami, soha egy mosolyt nem látni az arcán, 3 hónaponta normát emel és folyton csak lecseszi az embereket, holott ennyi pénzért örüljön annak a 80%-os normának amiket lehoznak az egész gyárra vetítve! Nagyon rossz dolog, hogy ilyen szemét alak a legfelsőbb vezetőnk! 

Sajnos az egész munkahelyre rányomja a bélyegét, soha se áll ki mellettünk. Ő miatta aztán a céges kultúra pusztító, a munkahelyi légkör meg nyomasztó. Ő a felelős leginkább a rossz légkör miatt! Sajnos egy rossz vezető tönkre tud tenni egy egész gyárat is. Szokták mondani, a szar lefele ömlik és ez így van.

Vissza él a kiszolgáltatott helyzettel is, hisz erre nincs sok munkahely sem.

Órákig gépelhetnék az itteni dolgokról meg hogy mivel szívtatnak itt, arról is beszélhetnék még hogy az ember soha se nyugodt, mert mindig figyeli valaki, így aztán a stressz és a nyugtalanság már szinte állapotnak nevezhető.

Köszönöm a lehetőséget!

 Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

Álommunkából rémálom

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Munkahelyi terror blog, 

Külföldről haza térve 1 év munkahelykeresés után tudatam elhelyezkedni végre egy amerikai cégnél.

Több évig éltem és dolgoztam külföldön és nem csak szakmai, hanem élettapasztalattal gazdagodva a szüleim betegsége, miatt kellett haza költöznöm. 

Ha a szüleimmel ez nem történt volna meg akkor még mindig külföldön élnek. Senki ne jöjjön vissza, ez a visszatérés a hazámba  olyan volt, mint egy igazi rémálom.  Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol használhatom  az angol a német és a spanyol nyelvtudásomat és érdekes, kreatív munkát tudok végezni. 

Amit meg is kaptam és a munkahelyem segített a szüleim ápolásában és tanulásban és a fejlődésben is támogattak. Minden reggel örömmel mentem a munkahelyemre dolgozni és ca 12 évig boldogan jártam be dolgozni. Aztán sajnos a régi vezetőm nyugdíjba ment és jött helyette egy tutyimutyi, aki semmit nem tud elintézni és semmiben nem tud döntést hozni. Rémálom.

pexels-photo-568027.jpeg

Most sem akarnak felvenni munkatársakat, mert mi még bírjuk, már nem tudom a munkám 8 óra alatt befejezni, sokszor 12 órákat dolgozom és sokszor évekig bejártam még szombatonként is, hogy minden el legyen pontosan intézve. Nem ülök kint a konyhába, mint más munkatársaim órákat a munkahelyi pletykákat keverni. 

Már többször jeleztem a főnökség felé, hogy első vagyok a munkahelyre érkezéskor és utolsóként megyek el, kértem segítséget, de elutasították. 15 év kemény munka után kaptam 2% bér emelést. Már a régi jó szakemberek is felmondtak és most általános iskolai végzettséggel vesznek fel embereket a gyártásba. 

Vezetőségünk egy külsős céggel monitoroztatja a munkánkat és a fizetésünket 15 millió forintért.  Béremelés nem hiszem, hogy lesz ebben az évben. Pedig annyi a megrendelés, hogy a gyártás nem bírja kapacitással. Kaptam most egy másik főnököt, aki makogva beszél angolul és csak angolul a két előző munkahelyén ahol szintén vezető volt megverték a beosztottjai elkeseredésükben. Sajnos pszichopátiában szenved a HR vezetőnk és azóta gyűlik ez a jó fajta népség a munkahelyen öröm velük dolgozni. 

Most oda jutottam, hogy felborult a központi idegrendszer működése és totális kimerültség a diagnózis.  Hívtak a munkahelyről, hogy nem tudnak semmit elintézni és elvégezni helyettem. 

Keresem külföldön a boldogulásom és én is lelépek ebből az országból. Nem tudom, mit tehetnék?

Raportra vagyunk hívva, ha betegszabadságra megyünk. Vagy betegek merünk lenni. Ez normális?

Ezt csináltatnám kedves politikusainkkal, akik a kárunkra változtatták meg a munka törvénykönyvet.

Üdvözlettel Viola 

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!

A HR-es felelőssége a vállalati márka le-építésben

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Blog,

Az elmúlt 10 évben értékesítési területen dolgoztam, főleg multinacionális vállalatoknál, és úgy hozta a sors, hogy 4 hónapon keresztül intenzíven munkát kerestem. Tapasztalatból mondom, valószínűleg minden igaz, amit az előttem levők leírtak. Elképesztő történeteket tudnék én is mesélni, de most nem ezekről írnék, hanem egy gondolatmenetet szeretnék megosztani.

Ez a HR-sek felelőssége a vállalati márka leépítésében. Anyagi értelemben is.

Karrierem során egyre többször hallottam, sőt tapasztaltam, hogy a HR-s munkáját egy felesleges és komolytalan munkának tartják. Ami persze nem igaz, de…

A HR-sek amúgy azokat a feladatokat végzik el, melyek egy értelmes és talpraesett vezető feladatai közé kell, kellene, hogy tartozzanak.  Nem kell HR-s ahhoz, hogy egy jó vezető eldöntse kivel és milyen szakmai tapasztalatok alapján szeretne dolgozni. Nem kellenek ahhoz drága és jól hangzó „HR-tesztek” hogy megítélje egy ember alkalmasságát emberileg és szakmailag egy feladatra. Egy jó vezetőnek napi szinten feladata a csapatának az építése, motiválása, értékelése, nem kell ehhez a HR által kitalált ilyen-olyan értékelési folyamat; sőt ahhoz sem kell coach vagy mediátor, hogy a csapatában az esetleges konfliktusokat elsimítsa. Legyünk őszinték, ezek egy vezetőnek hétköznapi feladatai kell, hogy legyenek.

Akkor mi egy HR-s feladata? Egy dolog, a vállalati munkáltatói márka (employer brand) építése. Már ha nevet szeretnénk annak adni, ami a munkavállalók összesített véleménye lehet egy munkáltatóról. 

Akkor, amikor egy vállalat már rövidtávú sikere érdekében is kritikus, hogy a legjobb szakemberek dolgozzanak az adott vállalatnál, a HR-s feladata nem lehet más, mint a már állományban levő és potenciális jövőbeni dolgozók irányába történő pozitív munkáltató márka építése, fejlesztése. Az, hogy a munkavállalók szeressenek a cégnél dolgozni és ugyanilyen fontos, hogy a jó szakemberek annál az adott vállalatnál akarjanak dolgozni.

Egyszerűen, a vállalat nem engedheti meg magának, hogy a potenciális munkavállalói piacon rossz híre legyen. Ki menne egy ilyen vállalathoz dolgozni…?

14a-777x437.jpg

De ennek ellenére úgy tapasztalom baráti, ismerősi körben, hogy Magyarországon ez nem fontos. A HR-sek felvételi folyamatok, azaz a „munkájuk” során, kifejezetten leépítik, rombolják a munkáltatói márkát azzal, hogy gyakorlatilag semmibe veszik a jelentkezőket, mintha a jelentkező egy szükségszerű rossz lenne, ahhoz, hogy ő a HR-s a munkáját elvégezhesse.

A jelentkezőkhöz való ilyen hozzáállás viszont felvet egy nagyon érdekes dolgot, a HR-s felelősségét a saját vállalatának márkájának megítélése iránt. Tovább megyek, felveti anyagi felelősségét is a vállalati márka irányába. Nem csak azért, mert a vállalat valószínűleg komoly összegeket fordít a közösségi márkaépítésre, pl. CSR, PR, szponzorálás, jótékonykodás, stb., hanem azért is, mert alkalomadtán a jelentkező, aki a továbbiakban már a vállalat potenciális vásárlója, nagyon elképzelhető módon a konkurenciától fog vásárolni; sőt alkalomadtán felmondja, vagy nem újítja meg szerződését, számláját, stb. az adott vállalatnál. Pont a negatív felvételi tapasztalatok okán.

Pedig azt gondolom, ez létkérdés a vállalat további üzleti sikere szempontjából.

És akkor elértünk a következtetéshez, a HR-s anyagi felelősségéhez a munkáltató márka leépítésével kapcsolatban.

Szerintem egy vállalatnál mindenki valahol értékesítő. Furcsának találom, hogy ha egy étkesítő nem hozza a számait, vagy ha egy call centeres  nem megfelelően kezeli az betelefonáló ügyfelet, annak anyagi következményei lehetnek, például bónusz tekintetében. Viszont a HR-snek ilyen anyagi felelőssége nincs a vállalat sikere szempontjából. Pedig, mint látható, akár direkt módon is kimutatható ez az anyagi felelősség.

Én, ha a HR-s főnöke lennék, kifejezetten nagy súlyt fektetnék a munkáltató márka építésére a potenciális munkavállalói szemszögből, mert nem kell ahhoz sok – folyamatok definiálása, automatizálása, humánus hozzáállás kialakítása (HR-ről beszélünk, sicc) – hogy ez jól működjön. Nem csak a vállalat érdekében.

Hadd fejezem be a saját példámmal, hogy miről is szólt a gondolatmenetem. Pár hónappal ezelőtt jelentkeztem egy pozícióra egy svéd céghez. Kb. egy hét múlva jött az e-mail, hogy köszönik szépen, belső embernek ajánlották fel a pozíciót, nem szeretnék az időmet rabolni, értékelik, hogy jelentkezésemmel megtiszteltem a vállalatukat, stb. Három hónap múlva egy hasonló pozíció nyílt meg ugyanannál a cégnél, és mivel az előző jelentkezés során korrekt és tisztességes módon kezelték a pályázatomat, örömmel adtam be újra a jelentkezésemet. Azóta több mint 6 hónapja ennél a cégnél dolgozom, a visszajelzések szerint a munkaadóm legnagyobb megelégedésére.

Egy megfelelően felépített HR folyamat mennyire pozitívan tudja befolyásolni az embert.

István

Hirdess a Munkahelyi Terror blogon és 1 HÓNAPOT AJÁNDÉKBA ADUNK. A részletekért KATTINTS!