Munkahelyi (T)error

2017.okt.04.
Írta: Despota 67 komment

Emberszámba se veszik az állásjelentkezőket

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Kedves Munkahelyi Terror Blog!

Legutóbbi állásjelentkezésem történetét szeretném megosztani veletek, amiben a világ egyik legnagyobb távközlési szolgáltatójának HR-esei 10+ óra munkát igénylő próbafeladatot adtak a személyes interjú előtt, majd válaszra sem méltattak, végül emailes és telefonos megkeresésemkor sunyin lapítottak.

Egy hónappal ezelőtt jelentkeztem a céghez  SSC-hez Video Content Creator állásra. A hirdetésben kifejezetten olyan jelentkezőket kerestek, akik értenek a vágó és képszerkesztő programokhoz, valamint ötleteikkel segítik a cég belső kommunikációját. Elküldtem önéletrajzomat és referenciámat, majd pár nappal később jött is a hívás. Ahogy az több multinál szokás, gyakornokkal beszéltem, amivel nincs is semmi gond, hiszen egy 15 perces beszélgetés során ő is fel tudja tenni a szokásos 4-5 kérdést (miért akarsz munkát váltani, mik a tapasztalataid, fizetési igényed stb.), és le tudja mérni az angoltudást. Én is feltettem pár kérdést az állással kapcsolatban, ami a hirdetésből nem derült ki számomra, ezekre a gyakornok természetesen nem tudott válaszolni, amiért nem is hibáztatom, és amin nem is lepődtem meg. Azon viszont már igen, mikor a személyes interjús körbe való bekerüléshez házi feladat elkészítését kérte. A feladatként egy 2 perces bemutatkozó videót kellett készíteni hétfőre, mindezt úgy, hogy péntek délután hívtak fel.

Aki a kreatív szakmában dolgozik, tudja, hogy a próbafeladat része a jelentkezésnek, azonban úgy gondolom, semmiképp sem a személyes interjú előtt. Az önéletrajzban leírt szakmai tapasztalat és a referenciák alapján egy képzett HR-esnek fel kell tudnia mérni, hogy a jelentkező mennyire passzol a meghirdetett álláshoz. Ha meg van egy telefonos beszélgetés, akkor az alapján ki lehet szűrni azokat, akiknek nem megfelelő az angoltudása, vagy túl magas a fizetési igénye. Ezek után jön a személyes kör, hiszen az álláskeresőt is megilleti a lehetőség, hogy kérdéseire választ kapva, a munkakörnyezetet látva és a jövőbeli felettesével beszélve eldöntse, hogy akar-e ott dolgozni vagy sem. Ha tetszik a hely, akkor jöhet a próbafeladat.

job-interview.jpg

Szóval meglepődtem, hogy az SSC nem ezt a metódust követi, de úgy éreztem passzol hozzám az állás, így belevágtam a feladatba. Aki készített már életében videót, tudja, hogy ha nem elégszik meg azzal, hogy a telefonja selfie kamerájába pofázzon, akkor ezt a feladatot nem oldja meg 10 perc alatt. Nekem a kétperces kreatív videó elkészítése az ötleteléstől kezdve, a forgatáson, a zene kiválasztásán, a fényelésen és effektelésen át a végső verzió rendereléséig 14 óra munkámba került.

Eközben a vállalalt részéről készséggel válaszoltak minden emailemre, sőt még telefonon is felhívtak, hogy ugye számíthatnak a videómra. Határidő előtt pár órával elküldtem a házi feladatot, amire gyors válaszként csak annyi érkezett, hogy pozitív elbírálás esetén 2 héten belül jelentkezni fognak.

Újra elkerekedett a szemem. Ha egy jelentkező munka és magánélet mellett a hétvégéjét beáldozva ingyenmunkát csinál egy cégnek, ráadásul olyat, amiben saját személyiségét mutatja be, akkor igenis elvárható, hogy legalább emailben értesítsék a jelentkezése státuszáról.

Eltel egy hét, majd még egy, a telefonom csak nem csörgött, így én kerestem fel a céget. Persze csak a központi szám nyilvános, így azt hívtam, és kértem, kapcsolják a HR-es kapcsolattartóimat. Jóhiszeműen elhittem, hogy a hívásom idején hármójuk közül épp egyik sem volt a helyén, így emailt írtam nekik. Az udvarias levelemre sem érkezett válasz, így két nappal később újra telefont ragadtam. Nem meglepő módon már megint senki nem volt elérhető, ahogy egy nappal később sem. Utolsó alkalommal visszahívást kértem, amire azóta is várok.

Igazából nem az bosszant, hogy nem jutottam tovább a következő körbe, felnőtt emberként ezt könnyen tudomásul veszem. Az dühít, hogy amint a színfalak mögött kiestem a potenciális jelöltek közül, már emberszámba sem vesznek a cég HR-esei. Még egy sablonemailre sem méltatnak, aminek a kiküldése kb. 13 másodpercet igényel. Pedig erőforrásuk van rá, amíg el nem küldtem a próbafeladatot, készségesen kommunikáltak velem.

Az pedig, hogy az udvarias megkeresésemre is csak lapítanak, azt hiszem elég sokat elmond a világ legnagyobb távközlési szolgáltatójának SSC leendő munkavállalóival szembeni hozzáállásáról. Külön poén, hogy a meghirdetett pozícióban az egyik legfontosabb feladat a belső csatornákon való kommunikálás, ezáltal pedig az ott dolgozók elégedettségének, elköteleződésének a növelése. Ezt nevezhetjük employer brandingnek, ami az állásjelentkezők megfelelő kezelésével kezdődik. Egy nagy nemzetközi cégnél ezt igazán illene tudni.

Sajnos a HR-esek elzárkózása miatt nem volt lehetőségem a cégnek  jelezni észrevételeimet, ezért írtam meg történetem nektek. Fontosnak tartom, hogy mások is lássák, mennyire nem tisztességes próbafeladatot kérni személyes interjú előtt, és mekkora taplóság kapcsolatfelvétel után visszajelzés nélkül hagyni az állásjelentkezőt. 

Üdv,

Márton

Egyenlő munkáért egyenlő bért

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Munkahelyi terror blog!

Szeretném, ha sokan hozzászólnának panaszomhoz. Egy iskolában takarítok minimálbérért. A végzettségem 8 általános. Rajtam kívül még van 4 takarító, ebből 3 szakmunkás, de nem takarító végzettségű. Eladó, varró, stb., ők garantált bérminimumot kapnak, az 1 fő meg szintén minimálbért.

takaritas_1.jpg

Munkaköri leírás is egyforma, a munkavégzés is egyenlő, csak a bér közötti különbség 33500 forint, az ö munkájuk ennyivel többet ér. Annyira sértőnek érzem a helyzetet, hogy fordultam már az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is, de nem tartozom egy védendő csoporthoz sem, ezt a választ kaptam.

Tisztelettel,

Ella

Szeretnék egy rendes munkahelyet

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Tisztelt Mt!

Egy ismerősöm írását tenném közzé, várom a hozzászólásokat;

Nálam azzal kezdődött minden, hogy egykor jól működő, nagy forgalmat lebonyolító, áruházláncot ahol dolgoztam, már nem volt nyereséges az utóbbi években. Ezért újdonságként, és reményként hatott mindenkire a hír, hogy egy másik lánc „szárnyai” alá kerülve talán megmarad a munkahelyünk. a kezdetekkor ezt is hangsúlyozták, úgyhogy bizakodva tekintettünk a jövőbe.

Ám az után, hogy sikeresen átvettük a szerkezetet, az elrendezéseket, az árukat, a saját márkás termékeket, és éppen hogy berendezkedtünk, szó nélkül kezdték elküldeni az embereket, és helyettük a saját korábbi állományukból neveztek ki munkavállalókat. Az indok egyszerű volt, mi „régiek” már nem felelünk meg a vállalati filozófiának. Jegyzem meg ez egy eléggé olcsó kifogás volt.

Először csak az áru feltöltő kollegák, majd nemsokára az osztályvezetők köztük én is sorra kerültünk elbocsájtás szempontjából. Először ugyan is kedvezőtlenebb feltételekkel akarták volna őket alkalmazni, aki nem tudott hova menni, az elfogadta, aki nem az mehetett. Persze én is hasonló feltételeket kaptam, amit hellyel, közzel elfogadtam, viszont három hét múlva közölték, hogy mégse kellek, mert már túl idős vagyok állás betöltésére, mert fiatalabb kell, mint én. Itt kezdődött az, hogy harminc közelében kiégettnek számítok kifogások sorozata. Ezt el kellett fogadnom, mert közölték, ha ez így nem ok, akkor olyat írtak volna a papíromra, hogy sehol se vesznek fel, és még munkanélkülit se kaphatok. (ezt persze sose tudom, hogy ilyenkor mit írhatnak) Már aláírtam a papírokat, és addigra annyira felgyülemlett bennem a düh, hogy egy üres polcot leborítottam a földre. (ennek még később volt később egy visszhangja, de ezt pár sorral lejjebb)

Nem csüggedtem egy percre se elküldtem jelentkezésemet az összes lehetséges helyre, ahol úgy gondoltam, hogy alkalmazhatnak, ám a legtöbb helyről, azt kaptam visszajelzésnek, hogy a tapasztalat, ami nekem van, az kevés, pedig közel 10 évet töltöttem el ennél a cégnél, mielőtt elküldtek volna. Ahogy pedig lehetséges volt, fejlesztettem tudásomat, azon a téren, ahol dolgoztam.

Azért is inkább kezdem inkább alsó belépő szinten, az új munkahelyeken, hogy ki tudjam tapasztalni a dolgokat, így biztosabban tovább feljebb lépni esetlegesen.

Sok helyen ahova behívtak interjúra, azt vettem észre, hogy igyekeztek leírni engem, és mindenáron kétségbe vonni, megkérdőjelezni a munkatapasztalatomat. Mert mondták, hogy ez a tapasztalat nem elegendő, vagy azt hogy ez semmi. Vagy túl idős, képzett, és hasonlók. Volt olyan, hogy azt is mondták, hogy gondoljam arra az időszakra úgy, hogy akkor nem is dolgoztam, annyira nem jelent semmit az a munkahely a számukra tapasztalati szempontból. avagy csupa olcsó kifogás azért, hogy ne alkalmazzanak.

Olyan is volt, hogy azt mondták nekem, hogy nekem nem a megjelenésemmel, hanem a meg jelenésemmel van baj, mivel ekkora darab ember egyszerűen ijesztő sokakra nézve. vagy pedig azt hogy az önéletrajzomban minden stimmel kivéve engem. Valahogy senkinek sem tetszett az, hogy az adott cégnél minden munkavállalónál, és vezető személynél 2-3 fejjel magasabb vagyok. (bocs) ja, még arra is megkértek egyes helyeken, hogy lehetőleg lefele nézzek, mert a tekintetem is beszédes. Avagy minden szempontból legyek csendben, és fogjam be a szám, holott csak akkor szólaltam meg, ha feltétlenül szükséges volt. Bár itt teszem azt ebben az írásban bőre eresztettem mondanivalómat, mert annyi minden felgyülemlett bennem, hogy volt mit kiírni magamból.

Vagy az egyik legutóbbi eset inkább hasonlított valami kihallgatásra, mintsem interjúra. Mivel a szakmai kérdések helyett a magánéleti dolgaimat akarták górcső alá venni. ilyen és hasonló kérdésekkel; miért dolgoztam az előző helyeken, hol lakok, miért lakok ott, kivel élek együtt, ő miért él velem, ő hol dolgozik, miért dolgozik ott, mióta vagyunk együtt, miért, és efféle kérdések Ezt valahogy nem segítőnek inkább támadónak éreztem. Amikor rákérdeztem, hogy miért ilyen kérdéseket tettek fel, a válasz az volt, hogy ha szakmailag nem vagyok megfogható, akkor, mint embert tudjanak kifogásolni. Erre kissé felhúztam magam, de volt bennem annyi tartás, hogy ne kezdjek el dühömben borogatni az asztalt rájuk. Itt jön az, amit pár sorral feljebb írtam, hogy lesz itt egy kis visszhang; szerintem nagy valószínűleg nekem volt előkészítve egy fém polc, hogy biztosra vették, hogy azt fel fogom dühömben borítani. Viszont valószínűleg bánatukra nem tettem meg. Nem adtam meg számukra azt az örömet. Itt gondolkoztam el először, hogy biztos hallottak rólam. Ugyan is láttam, hogy figyelnek rám a fenti irodaablakból, és nézik, hogy mihez kezdek majd a polccal. mert mielőtt kimentem volna a cég telephelyéről, pont az adott polc előtt időzem el nagyjából egy percet.

Egy helyen közölték az beszélgetésen velem, hogy készüljek fel, hogy itt minden nap munka van szabad nap nélkül, mert az a szabadság terhére van, és csak 3 hónap után kérhetek szabad napot. Amit akár ha úgy gondolnak azt az utolsó percben is megvonhatják tőlem. Mert annyi a megrendelés, illetve azt mondták, hogy ebben a szférában nem illik, ha valaki 8 órában van bejelentve, és csupán 2 órát lettek volna beírni, erre az ajánlatra persze nemet mondtam.

Ahol végre fölvettek, a próbaidő vége előtt -3-4 nappal elküldtek, mert ugyan hiába voltam, megfelelő ezen idő alatt, mégse tudtak tovább alkalmazni. (valahogy azt közölték más szavakkal, hogy már elvégeztem a piszkos munkát nem kellek többet) Az volt az indok, hogy mégsem rám gondoltak. Mert pld, nem vagyok elég határozott, vagy túl határozott, mert volt olyan hely ahol ezt vagy azt nem szerették. Mert ha arra kérnek, hogy legyek összeszedett, és határozott, akkor azt a már nem fogadták el a feletteseim, és ez nem vezetett semmi jóra. Valamint láttam, hogy szinte fülig érő szájjal adták kezembe a felmondási papírokat.

Mert amint elkezdtem összeszedetten viselkedni abban már nem volt köszönet. Mertazt kaptam ekkor mindenkin „átgázolok”, és az ügyfelek csak engem keresnek, a többi munkatársat nem, és én ezt nem szeretem, hogy a saját érdekemben áttaposni mindenkin. Amolyan élni, és élni, hagyni a jelmondatom. Mert ha szólni mertem valamiért, amit ígéretük ellenére nem kaptam meg, akkor 3x-os ellenbe szólásban volt részem.
Olyan is történt egyszer hogy az ebédszünet végén ugye el szokás mosni az edényeket, és közben „véletlenül” beleértem az egyik vezető munkatárs „aurájába” amit ő nagyon rossz néven vett. Nekem valahogy ez nem okozott akadályt, hogy bárki közelében legyek, pár vétlen pillanat erejéig.

Így valószínűleg ez neki nem tetszett. Ezt azért jegyeztem meg így külön, mivel az utolsó napomon annál a cégnél, és éppen ebédszünet után közölték a felmondást, és éppen az a vezető munkatárs mosogatta az edényeit Éppen az ebédem végén tartottam, mikor nekem az volt gyanús, hogy ő kicsit hosszabb időt szánt a mosogatásra, szinte mintha várta volna, hogy a közelébe érjek, hogy utoljára még egyszer belém rúghasson. Mivel ő tudhatta, hogy aznap már nem vagyok ott tovább.

Bár jegyzem meg, hogy az adott kollegát is többen fölöslegesnek ítélték, mivel amolyan valakinek a valakije volt annál a cégnél, és szinte csak lézengett egész munkaidő alatt Észt tudott osztani, viszont neki egy csepp esze sem volt szakmai értelemben. Valamint egész nap járta a cég pénzén az országot, jópofázott a többi vezetővel, a többi beosztottnak időnként elsütött egy korábbi munkahelyéről szóló sztorit, (valahogy eddig mindenhonnan kipenderítették, és itt már 5-6 éve élősködik) míg engem jó pár alkalommal próbált porig alázni, hogy mit keresek itt ezzel a tudással. Itt ennél a cégnél indokolt ügyintézés miatt kellett a próbaidő alatt szabadságot kérnem, ezt szinte rögtön megszólta ez a volt munkatárs, hogy ez nem illik, hogy szabadságot kérek próbaidő alatt.
Egy másik alkalommal C+C áruházhoz kerültem be a város határában. Ahol az volt a szabály, hogy csak egyenruhában lehetett dolgozni, viszont azt közölték, hogy a próbaidő alatt (3 hét) nem tudják biztosítani sem a munkaruhát, sem a védőeszközöket. Nekem éppen voltak eszközeim a korábbi helyről, és volt hasonló színű ruhám, mint ami az egyenöltözék volt. Ja és még méretet sem tudtak adni, mert ilyen nekik nem volt. (ugyan is két méter tizenöt vagyok.)

allaskereses-online-02.jpg

Viszont így már az első napon bele kötött a csoportvezető, hogy én ezt, hogy gondoltam, mert csak a cég által adott ruha, és eszköz a megfelelő. Ez után azt válaszoltam, hogy a próbaidőre nem kapok ilyet, és még méretben sincs számomra megfelelő ruha. A csoportvezető erre azt mondta nekem, hogy ez őt nem érdekli, úgyhogy sürgősen kerítsek mindenből megfelelő darabot, mert különben elküld. Próbáltam érvényt szerezni, hogy legyen munkaruha, csak hogy újfent tájékoztatták velem, hogy a próbaidőm alatt nem kaphatok semmit, és az nem számít, hogy a csoportvezető mit mond, végezzem a dolgom nyugodtan.
Így hát minden nap kaptam a letolást, hogy hol a munkaruha, meg satöbbi. viszont kiderült, hogy a csoportvezető, és a munkaruházatért felelős személyek már régen nincsenek jó viszonyban, és ez okozza ezt a konfliktussorozatot a cégnél, illetve azt nem árulták el, hogy minden ruhaneműt, és védelmi eszközt meg lehet venni, a cégtől, amit ugyebár visszafizettek volna a próbaidő lejárta után. Persze erről semmit sem jeleztek felém.

1-2 nappal a próbaidőm lejárta előtt küldtek el azzal az olcsó indokkal, hogy nem voltam hajlandó a munkaruhát használni, és hogy ellenkeztem emiatt a vezetéssel. És a fizetésből levonták a munkaruha, és az eszközök árát, holott nem kaptam meg egyiket sem.
Ez után kerültem be egy olyan műszaki áruházba, ahol a következők vártak, közölték, hogy itt minden az adott forgalmi terv elvárásai szerint történik minden, ami azt mondtam, ok csinálom, csak hagyják elérni a tervemet. (nem így lett)

Volt olyan, a szabad napomon hívnak, hogy hol a vagyok, meg az hogy itt minden nap tolni kell a munkát, mert máskülönben elnyom a verseny. (mindezt erősen trágár szavak kíséretében)
Meg az ún. Kiemelt eladók kénye kedve szerint menjen minden, ahogy azt ők elképzelték, hogy a nyomukba se érj. Beteg se lehetsz, mert büntetés jár érte. Meg minden olyan apró dologért, ami nem tetszik nekik. Ja és mindennek tetejébe az oly nagy tapasztalatom, ami nincs volt a vitatéma, amelyet megpróbáltam megfelelően kezelni, de nem lehetett senkivel sem szabályosan szót érteni. Volt 3 vezető, akiknek szakmailag semmi köze nem volt a cégvezetéshez hozzáértés terén, viszont az észt tudták rendesen osztani. Továbbá minden nap az elbocsájtásommal fenyegettek. Valamint azzal, hogy úgy intézik, hogy el legyek tiltva minden kereső tevékenységtől – így arra is kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor mit tesznek?

Megbízott engem az első, hogy rakjam ki azt a raklapnyi árut a polcvégre. Ahogy azt pakolom, megjelenik a második, hogy ez így nem jó, rakjam másképpen. Nemsoká a harmadik is megjelent, hogy ez így sem ok, pakoljam át az egészet. Már benne voltam az átpakolásban, erre megint jön az első, hogy én mit csinálok, amire azt mondtam, hogy volt itt még két vezető, akik másképp gondolták, a válasza az volt, hogy amit mondtak az nem jó, az jó, ahogy ő mondta. Különben is nem érdekli, hogy a másik vezető mit mond. Időközben háromszor változtattatták velem a polcot, és e vége az lett, hogy mindhárom vezető összekapott, és a végén engem szidtak le, hogy én nem tartom be az utasításokat. Innen úgy kerültem el, hogy egyik nap reggelre lebetegedtem, szóltam telefonon, hogy nem vagyok jól, megyek orvoshoz. A reakció az volt, hogy ez nem így van, tessék bejönni, majd a főnök megmondja, hogy mehetek orvoshoz vagy sem. Nagyon nehezen értem be, szédültem minden bajom volt.

Odabent a főnök egyszerűen végig böködött, és azt mondta, hogy menjek szépen dolgozni, nincs nekem semmi bajom, csak tettetem, hogy beteg vagyok. Csak akkor, hogy már alig álltam a lábamon a láztól, fejfájástól, de azért azt állították, hogy nekem nincs betegségre utaló kinézetem. Bírhattam kb. 2-3 órát odabent, az utolsó emlékképem aznapról az volt, hogy útba igazítok egy vevőt, majd filmszakadás, és csak arra eszmélek, hogy a barátnőm kelteget a kórházban. Elmesélte, hogy egyszerűen összeestem, és mentőt is az egyik vásárló hívott, mert kollegaim, csak nevettek rajtam, hogy ott ténfergek, ide-oda, és váltig állították, hogy csak szimulálok, hogy ne kelljen semmit se csinálnom. Továbbá mindennek elhordtak a hátam mögött, ezt a párom mondta el nekem, amikor lábadoztam.

Végül azzal az indokkal küldtek el, mert nem hoztam az arányszámot, ami annyit jelent, hogy hiába a forgalmi terv Ft-ban, ha nincs meg a termékek aránya, akkor is repülsz, mindezt, egy belső működési szabályra hivatkozva tették, amire azt mondták, hogy ez felülírja az időszerű törvényeket. Arról hogy nem voltam jól aznap egy szó sem esett benne.

Sajnos ez után arra is akadt példa, hogy egyesek kémkedni kezdtek utánam, mert volt alaklom arra, hogy e miatt ért véget idő előtt a munkaviszonyom az adott helyen. Mert egy volt kollega felfedezett nem egy-egy helyen, és 2-3 napon belül mennem kellett. Persze utólag kiderült, hogy ki volt, aki olyat mondott az ottani vezetőimnek, aminek nem sok köze volt a valóságnak, mint azt sikerült kiderítenem később. A volt munkatársaim is köztük voltak. Illetve közöltek olyat hogy valaki kifejezett kérésére nem foglalkoztatnak tovább. (mivel nekem azt mondták, hogy az az ember nekik egy rendkívül fontos üzleti partnerük, és ő azt akarja, hogy ne legyek többet ott dolgozó, ha jót akarnak maguknak) Mert jó partnerségért cserébe inkább lemondanak a jó munkaerőről.
Valamint az, hogy segíteni szeretnék valakin, és az úgy „hálálja” meg, hogy nem sokkal, az után hogy bepártfogoltam, elintézi, hogy rövid időn belül távozzam, az ő jóvoltából persze. Én meg el legyek felejtve. végig azt hitette velem, hogy egyik napról a másikra él, segítsek neki, hát ő erre meg segített kilépni a munkahelyemről.

Illetve voltak olyan körülmények, hogy amikor az adott cégnél megjelent a tulajdonos, vagy a cégvezetés baráti körének valamely tagja. Akik pedig úgy kezelt mindenkit mintha ő is a vezetők közzé tartozna, és ugyan úgy ugráltattak mindenkit, köztük engem is. (érdekes mód hívták fel a figyelmemet persze utólag. Mivel nem mondták meg előre, hogy kikről is van szó)
Mert azt mondták, hogy mivel állandó vevők, ezért vegyem őket úgy ők is a „főnökeim” Amikor pedig én valamilyen módon nem vettem ezt figyelembe, akkor jött a letolás, a szidalmazás, majd az illető jóbarát kérésére az eltávolítás.

Az egyik ilyen példa az volt, ami abból indult ki, hogy nekem abban a kerületben ahol éppen dolgoztam volt parkolási engedélyem, és az egyik vezető kollegának nem volt „minek az” – mindig emlegette. Amikor pedig egyszerűen átrakta az én autómra a büntető cédulát a szemeim láttára, és ezt szóvá tettem, akkor magából kikelve azt mondta, hogy akkor majd én fizetem ki, mert ő azt mondja. Erre én persze szedtem a sátorfámat, és még aznap felmondtam.

Vagy azzal vívtam ki vezetőim ellenszenvét, és idő előtti elküldésemet hogy a belépésem után a papírjaim aláírása után érdeklődtem, valamint az hogy folyton kérdeztem a folyamatokat, holott arra voltam biztatva, hogy kérdezzek bátran, ha valami még nem tiszta. Vagy az ha én kértem valamit az rendszerint süket fülekre talált, viszont ha nekem lett volna szükségem segítségre azt menten letagadták. Egy alkalommal a mellém kirendelt segítőt szabadságra, vagy más helyre küldték (szerintem szándékosan) Amikor a segítőm után érdeklődtem. Minden esetben a volt a válasz, hogy nem ér rá más dolga van, csináljam most már én. Holott a segítőt „hivatalosan” 3-4 hétre rendelték ki mellém. Volt olyan is hogy szóvá tettem, hogy késett a fizetés, és a jutalék még sehol, holott a többi kollega régen megkapott minden juttatást, erre a válasz amnyi volt, hogy fogjam be, és másnap már mehettem a levesbe. Volt alkalom arra is, hogy próbanapokat csináltattak velem. Amikor ennek ellentételezéséről érdeklődtem, azt mondták, hogy ezek voltak a próbanapok. Ezt nem fizették ki, ellentétben az interjún mondottakkal, amikor megígérték, hogy a próba napok is ki lesznek fizetve a munkanap végén, kézpénzben, amit írásba is foglaltak, és ezt a végén letagadták, így nem dolgoztattak tovább – azt mondták, hogy követelőző vagyok, holott csak a megígért kifizetést szerettem volna megkapni a próbanapok után.
Ezek után megkértem egy ismerősömet, hogy igazítsa ki az önéletrajzomat, hogy könnyebben menjen a keresés. Akinek elküldve az önéletrajzomat az elküldött önéletrajz email folyamon vette észre, amit vissza tudott fejteni, megjegyzésekkel tarkították az egymás közti küldések között a cégek „hogy ez az a „mxxxas kxxxxg” – „túl sokat tud” – „van esze” – „vigyázz okosabb, mint te” – ezért ne vedd fel – vagy hajszold kifulladásig és utána távolítsad el mondatok.

Vagy minden cégben az volt a közös, hogy elérjék azt, hogy állandóan frusztrált, gyanakvó, kimerült legyek, hogy minél hamarabb hibázzak, így könnyítve meg az elküldésemet. Vagy az, amikor több ész mutatkozott a „kelleténél” akkor már igyekeztek kiszorítani. Tehát még valaki vagy valakik érdeke is lehetett, hogy én ne boldoguljak. Ilyenkor mit lehetett volna tenni? Így jöttem rá, vagy is csak feltételezem, hogy akkora lehet a cégek közötti összefonódás, hogy csupán csereberélik egymás közt az alkalmazottiakat. (ezzel úgy nézett ki, hogy darázsfészekbe nyúltam)

Továbbá ne úgy gondoljanak rólam, hogy mint aki csak a kifogásokat keresi, kinek savanyú a szőlő, büdös a munka hogy ne kelljen dolgozni, mert én igen is szeretnék egy rendes megbízható munkahelyet.
Most éppen még keresek munkát, ahol tisztességesen kifogástalan módon bánnak velem, és elvégzek valami tanfolyamot, hogy könnyebben el tudjak helyezkedni, más területen.