Vendéglátó-ipari végzettséggel jelentkeztem az IKEA álláshirdetésére, amiben éttermi dolgozókat kerestek. A végzettségem nem érdekelte őket, csak az, hogy mennyire érdeklődöm a lakberendezés iránt és milyen gyorsan találom meg a labirintus (!) kijáratát!

A következőkben a csoportos állásinterjút követő levelezést olvashatják.  

Kedves xxx Attila!

Köszönettel vettük a jelentkezésed, és hogy részt vettél a csoportos interjúnkon. 
Olyan munkatársakat kerestünk, akik a leginkább megfelelnek adott pozíciónál az IKEA, munkatársaival szemben támasztott követelményeinek. 

Jelen pozíciónál vizsgáltuk a kereskedelmi és lakberendezési kompetenciát illetve a csapatmunkát. Ezek komplex meglétét kerestük.


Sajnos az alapján, amit eddig megtudtunk rólad, nem tudjuk a jelentkezésedet tovább küldeni.
Sok szerencsét kívánunk a továbbiakban!
Üdvözlettel:

IKEA Személyzeti Osztály

Kedves IKEA!

A csoportos interjún rólam készült feljegyzéseket szeretném megtekinteni.

Üdvözlettel: xxx Attila   

Kedves Attila,

Az interjú követő kiértékelés után a feljegyzéseket, amelyek a konkrétan elhangzottakat tartalmazzák, megsemmisítjük, így sajnos nem áll módunkban betekintésre lehetőséget biztosítani. Nem írtad meg, hogy miért van szükséged a feljegyzésekre, de gondolom egy rövid visszajelzést szívesen veszel!

Rövid visszajelzésként: A “filmes” fealadat sikerességéhez nagy jó ötletekkel járultál hozzá, és mindenképp kimagasló volt a vásárlófókuszod. Ami miatt nem jutottál tovább a következő körbe, az a “labirintus” feladatban tanúsított passzívitásod illetve a lakberendezés iránti mérsékelten mutatkozó szenvedélyed, ami egy lakberendezési áruház minden  területén számottevő tulajdonság.

További sok sikert az állláskeresésben!

Üdvözlettel:

xxxx Zsolt

HR specialista

IKEA Lakberendezési Kft.

1148 Budapest, Örs vezér tere 22.

Kedves Zsolt,

köszönöm a tájékoztatást!
A jövőbeni állásinterjúim sikeressége érdekében fordultam Hozzátok ezekért az információkért.
Ha magamat kellene értékelni, nekem éppen az nem tetszett utólag magamban, amit éppen Ti értékeltek pozitívan:

a filmes játékban azt mondtam: "Kérjünk nyugodtan többet, mert hiszen nem csak a filmhez szükséges pénz, mi alkotók is ebből élünk meg!" Ezt lehet úgy is értékelni, hogy érdekérvényesítő képességem nagy és indulatokat szítok a Cég ellen...

Nem hiszem, hogy sztrájkot szerveztem volna az IKEA-ban... 

A labirintusban azt gondolom minden magyar ember benne van, hiszen erről szól az élet. Mindenkinek magának kell megtalálnia a kijáratot.

Szó szerinti értelmezésben pedig egy A4-es nagyságú ábrát nem lehet öten körbeülni.

Persze hiperaktív módon foghattam volna egy ceruzát és "jó hangosan" gondolkodhattam volna, de mivel mindannyian éttermi pozícióba jelentkeztünk, ezt nem gondoltam kardinális szempontnak.

A lakberendezés iránt nem gondolom, hogy "mérsékelt lenne a szenvedélyem", mert éppen most vagyok túl egy teljes lakásfelújításon és az elmúlt hónapokban rekord mennyiségű időt töltöttem különböző lakberendezési áruházakban, ahol feljegyzéseket és fotókat is készítettem.

A politikailag korrekt válaszokat köszönöm és folytatom az álláskeresést, amit úgy 2010 felé kezdtem el.

Üdvözlettel:

xxx Attila

munkanélküli specialista

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt  Munkahelyi Terror Blog!

Nem tudom, hova fordulhatok a problémámmal.

Nemrégiben az üzemorvosi vizsgálaton a doktornő alkalmatlannak nyilvánított monitoros munkavégzésre, mert a szemvizsgáló táblán a piros vonal környékén bizonytalanul olvastam a számokat.  Ez egy ügyfélszolgálati munkakör lett volna, 320+30 ezer ft bruttó javadalmazással, amit a vizsgálat napján visszavontak emiatt.

Szerintem több ponton sántít a dolog:

1. Munkaidőben szokták elvégezni a kötelező üzemorvosi vizsgálatokat, nem még belépés előtt, amihez a cég ragaszkodott.

2. Annyira nem látok rosszul, hogy emiatt elvágjanak az összes monitoros munkavégzéstől, ezután nagyjából mehetek közmunkásnak? A vizsgálatot végző céghez tartozik az összes olyan cég, amihez valaha pályázhatnék.

3. A potenciális munkahelyem nem vonhatta volna vissza az ajánlatot, de legalábbis máshogy kellett volna kezelnie a helyzetet.

Azóta megkerestem a "munkahelyemet" és azt mondták, hogy el kell fogadniuk az orvosi vizsgálat eredményét. Beszéltem a klinika központjával is, ahol szintén elmondták, hogy nem nagyon van lehetőség felülbírálni az eredményt. MI?! Tehát ha a doktornőnek nem vagyok szimpatikus, el tud vágni egy életre?!

Attól tartok, ha tovább problémázok, vagy botrányt csinálok, fejvadász és munkahely velem többé nem áll szóba.

Annál is inkább érthetetlen, mert eddig olyan munkakörben dolgoztam, ahol igenis szükség volt a távollátásra, és szemüveg nélkül járok-kelek.

Mit lehet tenni?

Tisztelettel,

Marianna

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Tisztelt Munkahelyi terror blog!

Egy kedves hölgy barátom, nevezzük Mariannak, egy étteremnél dolgozik, mint ételkiszállító. Rengeteget kell túlóráznia. Reggel ½ 8-ra jár és bár a munkáltató a munkaidő végét 1 órás ebédszünettel figyelembe vételével határozta meg. Ténylegesen az 1 órából csak 15 percet tölthetnek evéssel, a többi időt munkával töltik. Ennek ellenére 16:30-kor sohasem végez. Az ebédek kiszállítását követően ugyanis az irodai adminisztrációban is részt kell vennie. Számítógépen rendeléseket vesz fel és viszi be a rendszerbe, számlákat és kimutatásokat készít. Emiatt évek óta minden csütörtökön és pénteken este 8-ig túlóráznia kell, de a hét minden további napjára is mindig esik 1-2 túlóra. Minimálbérre van bejelentve, a bérlapján ezek a túlórák nem szerepelnek, a munkáltató ezeket nem fizeti ki.

A munkahelyi bánásmód is elviselhetetlen náluk. A munkáltató kiabálással, megalázó hangnemmel kezel minden vélt vagy valós hibát. Rendszeresen letolást kap olyan dolgokért, amelyekért nem ő a felelős. Néha ez a főnökében is tudatosul, de tévedéséért a főnök elnézést még sohasem kért.

Mariann a megalázó bánásmód ellenére is évek óta ott dolgozik és tűr. Egyrészt azért, mert három gyermekét egyedül neveli és szüksége van a pénzre, másrészt azért, mert 43 évesen, három gyerekkel, nem könnyű elhelyezkedni. Munkahelyet váltania azért is nehéz lenne, mert alacsony keresete miatt gyermekeivel napról napra él. Nehéz lenne kivárnia, amíg az új munkahelyen megkapná az első fizetését. Ezt a helyzetet a munkaadója is érti, és a röghöz kötés tökéletes működése érdekében, Mariann fizetését nem hajlandó bankszámlára utalni, hanem heti részletekben nyomja a kezébe, bár a bérlap és a munkaszerződés havi fizetésről szól.

Az elmúlt pénteken, egy újabb, a főnök részéről útszéli stílusban előadott letolást követően, Mariannak a végső elkeseredésében kiszaladt a száján, hogy „Ha ezt tényleg így látják, hétfőn hozom a felmondásomat”. Pénteken nem jól tűrte a szokásos megalázó bánásmódot, mert egyébként is betegen dolgozott. Lázas volt, influenzás, de nem mert otthon maradni, mert azt a munkahelyén nem tűrték. A főnök szintén ott dolgozó anyja javaslatára napközben a betegség miatt átizzadt trikóját kicserélte, de dolgozott tovább. A főnöktől kapott újabb letolás este 17:00-kor történt. Ennek ellenére 18:00-ig még tovább dolgozott, de fizikailag olyan rosszul érezte magát, hogy nem volt képes a szokásos este 20:00-ig maradni. Közölte a főnök - annak távollétében a főnök helyett eljáró - anyjával, hogy most nem tud tovább dolgozni, de szombaton délelőtt bejön és ledolgozza a maradék két órát. Ez egyébként hozzá tartozott a „rendes ügymenet”-hez. Ha sok megrendelés érkezett be és pénteken már nem készültek el vele, rendszeresen előfordult, hogy szombaton is be kellett mennie dolgozni.

Ezen a szombaton állapota tovább romlott, ezért betelefonált munkahelyére, hogy sajnos nem tud bemenni. Orvoshoz ment, aki hétfőtől betegállományba vette és úgy rendelkezett, hogy Mariann jövő csütörtökön menjen vissza újabb vizsgálatra. Ma kedd van, tehát ez több mint egy hét múlva esedékes, mégis Mariann a kollégáitól azt hallotta vissza, hogy főnöke hétfőtől új embert állít be Mariann helyére, mert pénteki kétségbeesett kijelentését felmondásnak vette.

Felmondásnak számít-e az azzal történő „fenyegetés”. Mi a teendő ilyen helyzetben? Hogyan kaphatja meg a fizetését, amíg beteg és nem tudják a pénzt személyesen a kezébe nyomni.