Brrrrr... Rusnya idő van odakint, ha így haladunk, holnap már télikabátban fogok császkálni.

Ma egy olyan levelet teszek közszemlére, amely nem a hétköznapi emberek problémáit eleveníti meg, sokan örömmel cserélnénk le rabszolgamunkánkat a levélíró úriemberrel.

Természetesen továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre (örömmel jelenthetem hogy sok-sok üzenetet kapunk, ezért előfordulhat, hogy csak néhány nappal a levél megérkezése után publikáljuk)!

*UPDATE: Ha netán valakinek akad használható ötlete a blog külsőségeit illetően (háttér, fejléc, színvilág, stb.), kérem ossza meg velem! Szép napot!

Kedves Szerkesztő!

 

Ahogy olvasgattam az eddig megjelent bejegyzéseket észrevettem, hogy kizárólag alulfizetett, megalázott alkalmazottak ragadtak tollat (jobban mondva billentyűzetet), a vezetők, felsővezetők pedig hallgatnak, mint az a bizonyos a fűben.
Nos, álljon itt a példa, hogy a ranglétra magasabb fokain sem fenékig tejfel az ember élete...

 

Hogy melyik cégnél dolgozom a történet szempontjából lényegtelen, legyen elég annyi, hogy egy pénzügyi tanácsadó cég területi igazgatója vagyok immár két éve. A fizetésem a magyar viszonylatokhoz képest magas, de a nyugati átlagtól messze elmarad. Napi 24 órás készenlét, minimális szabadidő, hatalmas felelősség, ez az életem. Persze nem akarok panaszkodni, tudom rengetegen cserélnének velem.

 

A bajok fél évvel ezelőtt kezdődtek, amikor egy fiatal asszisztens hölgy került mellém. Remek munkaerő, kiválóan ellátja a rábízott feladatokat, nem panaszkodik, nem követelőzik, csak éppen nem lehet "levakarni". Fejébe vette, hogy nekünk közös a jövőnk és nem lehet eltántorítani ettől a rögeszmétől.

 

Az elképzelhető leglehetetlenebb időpontokban képes felhívni és tudtomra adni, milyen sokat jelentek neki. Levelek és e-mailek tucatjaival bombáz, nem képes megérteni, hogy nem lehet közöttünk semmi, mert családom van. Családom, akiket szeretek (szép feleség, három gyönyörű gyermek), ők a legfontosabbak az életemben.

 

Komolyan mondom, nem tudom mitévő legyek. Szükségem van a hölgyre, mert nála jobb munkaerőt keresve sem találnék, de ezt a lehetetlen helyzetet nem lehet tovább fenntartani, mert a családom sínyli meg...

 

Üdvözlettel :

 

G.K.F.