"Tudjál hogyan számítani"

Kedves Olvasók! Gábor küldte nekünk az alábbi megmosolyogtató történetet. Fogadjátok szeretettel!

Szia Despota!

Lelkesen olvasom a blogodat már jó ideje, és a legtöbb történet elég gázos, gondoltam, hátha elfér egy viccesebb, könnyebben emészthető sztori is.

 

A főiskola alatt, az akkori barátnőm szerezte a kisegítő rendszergazdai állást a munkahelyén - megjegyzem, már maga az interjú is fura volt: bementem, hogy engem majd ott jól kikérdeznek mindenről, én magoltam az OSI modellt meg más szakmai szart, erre amikor bementem, a leendő főnököm azzal kezdte, hogy ennyi lesz a pénz, ekkor és ekkor kell jönni, ezt és ezt kell csináljak, bejelenteni nem tudnak, zsebbe kapom a pénzt, és holnap ugye már tudok is jönni. Szerintem mindezt egy szuszra mondta :D

 

Jól éreztem magam a helyen, a főnök is korrekt volt, meg a többi kolléga is, a pénz nem volt túl sok, de mindig időben megkaptam, és diákmunkának jó volt. Azonban egy-másfél év múlva a cég bajba került, és elkezdték kirúgogatni az embereket, amiről elvileg nekem nem nagyon lehetett volna tudni, mivel az én munkám főleg csak abból állt, hogy olyankor ügyeltem, amikor másnak nem volt kedve benn lenni, de ember meg kellett - azonban a párom továbbra is ott dolgozott, úgyhogy értesültem én mindenről. Szóval nagyon világos volt számomra, hogy nemsokára megválik tőlem a cég, különösen nem is stresszeltem miatta, pont közeledett a diploma, még kapóra is jött. Már vártam, mikor kapom meg a szép, elbocsájtó üzenetet. Sosem felejtem el a telefonbeszélgetést, ami köztem és a főnök közt zajlott:


"Szia, az van, hogy nem vagy ugyan kirúgva, csak amikor eddig jártál, abba az időpontba nem kell mostantól ember. Csak azért szólok, hogy tudjál hogyan számítani."

 

Szerencsétlen főnököm, jó fej ember volt, hallatszott a hangján, mennyire zavarban van, és milyen kínosan érinti, hogy ki kellett rúgnia. Ha olvassa és magára ismer, innen is üzenem neki, hogy sem akkor, sem most nem haragszok rá, sőt, a "tudjál hogyan számitani", na az szállóige lett a családban.

Üdv,
Gábor
 

Továbbra is várjuk a leveleket a  munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni!

Címkék: munka, humor, informatika