Ne feledjétek, munkanélküli olvasóink számára lehetőség nyílik ingyen és bérmentve hirdetni blogunkon, részletek ITT.

Aktív álláskeresőinket megtekinthetitek ITT.

Tisztelt MT blog Szerkesztő!

Két éve végeztem, de nem diplomáztam a bölcsészkaron. Mivel a szülői hátterem csekély anyagi képességekkel rendelkezett, már a tanulóévek alatt dolgoztam (fél-fél éveket bejelnetett 8 órás állásban is!) Nehezen szorítottam időt és pénzt a kötelező nyelvvizsgákra, de összehoztam őket (csak a kötelezőkre volt keretem, angol közép, német alap). Még a szakmai gyakorlathoz szükséges ingyenes ámde rendszeres munkavégzést is bepaszíroztam, sőt egy kulturális szervezéssel foglalkozó alapítványnál önkénteskedtem is - miközben eltartottam magam. Utóbbi két helyen tanultam ki a pályázatírást. Mindennek viszont az volt az ára, hogy elhúzódott tanulmányaim befejezése másfél évet, majd újabb másfél év után és csak most, januárban tudok államvizsgázni.

Pályakezdésem nyögve-nelyeve megy, második éve húzódik és még minig nincs állandó helyem. Végzésem óta hármadszorra vagyok munaknélküli - önhibámon kívül. pl cégmeszűnés miatt. Mivel az előző két keresés sem volt egyszerű, ezúttal úgy gondoltam igénybe veszek mindenféle segítséget, amit eddig nem.

Elsőként az illetékes munkaügyi központét is.
Legnagyobb csalódásomra egyetlen dologgal foglalkoztak: milyen és mennyi segélyt kaphatok. Mérgelődtek, hogy miért nem lehetek startkártyás, vagy miért nincs valami "gixerem" ami hátrányos helyzetűnek minősít. És mindezt nyíltan, meglehetősen nagy indulattal kérte számon a kedves ügyintézőm, mintha tehetnék erről...

Aztán próbáltam terelni a beszélgetést arra, hogy mire számíthatok, volna-e valami tanácsa:
- Ja, ha államvizsgázott, menjen át az Andrássy útra a diplomásokhoz.
- Azért nem bánnám, ha januárnál előbb akadna munkám.
- Ugyan! Nem fog.
Ezután a kedves kis párbeszéd után mély levegőt vettem, és érdeklődtem arról, hogyan ajánlanak munkát, milyen módon választhatok, kereshetek náluk én is.
- Majd hívjuk, ha van valami. Ha azt gondolom megfelelő, el kell mennie, nem válogatunk. (Na, nesze neked az az elv, hogy valaki ne kerüljön vissza 2-3 hónap múlva a rendszerbe!)
Végül bosszankodott azon, hogy miért csak egy gimnáziumi érettségim van, igazán végezhettem volna valamit még ennyi év alatt. Mondtam neki, hogy végeztem, az egyetemet és van nyelvvizsgám is.
- Magának nincs egyetemi végzettsége - jött a válasz.
Nem az, hogy még nincs vagy azzal most nem számolhatunk; egyszerűen nincs, pedig az abszolutórium papírt is bevittem.
A munkavégzésemet illetően nem érdekelte, hogy milyne korábbi tapsztalataim vannak, milyen irányt preferálnék, vagy miféle elképzeléseim volnának, semmi ami a jövendő munkával kapcsoaltos. Két kivétel volt: brutto kereseti igényem, állandó nappali, váltott vagy folyamatos műszakban akarok-e dolgozni. Majd kaptam egy papírt, hogy ezt 8 napon belül adjam le, ha találtam munkát, beírt az ellenörző könyvbe, hogy jövőhét szerdára vár (vjon miért?) és figyelmezetett, hogy ha nem jelenek meg, annak nem lesz jó vége.

Másodiknak jött a fejvadász cég. 20 percet szántak rám, közölték, hogy mivel csak bölcsészvégzettségem van, és nincs kiemelkedő nyelvtudásom, nem tudnak mihez kezdeni velem. Próbáltam hivatkozni egyéb tapasztalataimra: rendezvényszervezési tapsztalat, jó kommnikációs készségek, csapatjátékos természet, pályázatírási gyakorlat, és azért az angol...
Kézlegyintés, majd adatbázisba vesszük, és szólunk ha van valami, de érdeklődhet is.

Hát három a magyar igazság - mondják a népmesék. Akkor harmadjára legyen egyetemem karriertanácsadó irodája.
Ott végighallgattam az ELTE-s diplomák előnyeit és rendkívűl pozitív munkaerőpiaci megítélését, nyakonzúdítottak az atipikus munkavégzés, státusz-inkonzisztencia, gyarkorlati pozíció, kiemelkedő nyelvtudás, munkatapsztalat, önmenedzsment, CV, satöbbi sztanderd fogalmakkal, amikkel már akkor tisztában voltam, amikor a többieknek még csak a péntek esti bulin járt az eszük. Még megjegyezte, hogy hagyjak el pár dolgot az önéletrajzomból, mert túl sok helyen dolgoztam, ez nem vet rám jó fényt, nem tűnök kitartónak. Azt nem vette észre, hogy tanulmányok melletti munkákról van szó, valamint hogy egységes pályaképbe esnek (mind média és/vagy kulturális programok szervezése).

Azt hiszem marad az internet böngészése, ismerősök nyaggatása, és az időnkénti személyes próbálkozások. Sajnos a tartalékeim már egy hónapra sem elegendőek. Ezért most sem fogok "csak" diplomát írni, vagy felsofokú nyellvizsgát/jogosítványt szerezni. És továbbra is relytély számomra néhány tény:

Miből gonolják a munkáltatók és mindenféle tanácsadók, hogy a frissen-nemrégiben végzett diplomások mögött még ott áll anyuci és apuci, így 5-6 év egyetem után bőven van pénzük és idejük még ingyenes gyakorlati állásokat vállani, jogosítványt és felsőfokú nyelvvizsgákat szerezni, hogy majd ezek után, bruttó 120.000Ft-ért túlórákat is vállava dolgozzanak még pár évig?
Hogy lehet ebből kimászni? Mert már nem tudom hány éve próbálkozom, de tartósan nem sikerül. Valakinek van ötelte?

Zsuzska