Sziasztok!

Sokáig gondolkodtam, de leírom az esetem, hátha más is okul belőle, és ő bölcs lesz, nem csak okos. A történetem 2009. március 13.-án kezdődött, mikor is fél órával a munkaidőm befejezte előtt behívtak főnökeim, és kihasználva, hogy megrettentem, megértették velem, hogy akkor járok a legjobban, ha aláírok egy közös megegyezést, mert úgy is találnak indokot arra, hogy menesszenek. Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy 7 éve voltam a cégnél, és a főiskolai tanulmányaimat jelenleg is halasztom, akkor idő hiány miatt kértem, jelenleg nincs rá pénzem.

Szóval, a lényeg, hogy 30 évesen friss házasként utcára kerültem. Szerencsére csak álmunk volt, hogy babánk legyen, és nem vágtunk bele. Azóta sok helyen megfordultam, és sokszor éreztették velem, hogy a szakmai múltam, és az interjú alapján a tökéletes választás vagyok, amíg nem tértünk ki a családi állapotomra, és arra, hogy mikor szeretnénk babát. Ekkor, mintha megfagyott volna a szobában a levegő, közölték, hogy köszi, majd értesítenek. Volt ahonnan a mai napig sem hívtak.

Volt, ahol vagy 20 másik szép reményű pályázóval együtt betereltek, és versenyeztettek minket. Volt, ahol személyiségtesztet, volt, hogy IQ tesztet töltettek velem, aztán közölték a próbanap után, hogy szerencsés lehetek ilyen magas IQ-val, de az adott pozícióra alkalmatlan vagyok. Mindezt 3 kör, és próbanap után. Félreértés ne essék, csak azért vagyok morcos, mert átláttam, hogy ezzel megoldották ingyen és bérmentve, hogy a kulimunkára fel kelljen venni valakit, akár 4 órában is. Arról nem beszélek, hogy az interjúk persze olyan messze voltak, hogy csak utazással tudtam megoldani, azokról a beszélgetésekről nem is beszélve, ahol kiderült, hogy alvállalkozót, esetleg ügynököt keresnek.

Volt, hogy ugyanaz a cég többször hívott, mert a hirdetésben sehol sem volt, hogy ki az, és mit akar, csak hogy pénzügyi szolgáltató, és kiemelt ügyfélreferensi pozíció. Megpályáztam, mert eddig is azzal foglalkoztam, egy bank alkalmazottjaként. Aztán augusztusban megjött az áttörés, és visszajeleztek, hogy szeretnének velem szerződni. Örültem, hogy végre lesz munkám, mert 1 fizetésből lakáshitellel a nyakunkban nem lehet megélni, csak ideig óráig. Aztán jött az első hideg zuhany, mikor közölték, hogy egy egyéni vállalkozó fog 4 órában bejelenteni, de úgy gondolja, az lenne szerencsés, ha napi 8-9 órát telefonálnék, és ha értékesítek kártyát, akkor azt megkapom, de csak, ha egy kvótát elérek. Mindezt persze hideg hívással, internetről leszedett listából. Már akkor láttam, hogy nem lesz könnyű, de úgy gondoltam, vágjunk bele, és aug utolsó hetében már lelkesen hívogattam a leendő ügyfeleket, noha szeptember 1-vel dolgoztam ott papíron.

Sebaj, majd a behozott üzlet kárpótol. A sok telefonálástól rosszul lettem, annyira, hogy 1 hétre kiestem, viszont akkor megmondtam a főnökömnek, hogy lehet, ez egy jelzés volt, és folytassuk-e tovább az együttműködést, mert nem szeretném, hogy azt higgye csak alibinek vagyok ott. Azt mondta semmi probléma, nyugodtan pihenjek, és majd bizonyítok utána. Ezek után 2 hetet lóhalálában végigtelefonáltam, és szereztem az időpontokat, szerződéseket adtam le. Amikor megemlítettem, hogy annyira nem jó poén gyalog átszelni a fél várost, csak azért hogy lásson 5 percre, azt kaptam a nyakamba, hogy akkor miért nem bliccelek a bkv-n. Megkérdeztem, hogy rendben, de akkor ha elkapnak, és beviszem a csekket, kifizeti-e a válasz az volt, hogy nem, cinikusan nevetve. És ez csak egy, a többi poén közül mazsolázva.

Jött a meeting. Már az jelzés értékű volt számomra, hogy nem kaptam róla értesítést, de gondoltam, ez megeshet. Aztán ködösítés a pontos időponttal kapcsolatban. A vége az lett, hogy egy nevetséges kollektív számonkérés után, elhívott, hogy kettesben beszélgessünk. Akkor már tudtam, hogy itt a vége, de akkor már valahol örültem is neki, mert éreztem, hogy nem hogy sarokház, de kenyér sem lesz ebből az asztalra. Elbúcsúztunk egymástól, és hazajövet újult erővel vetettem magam bele a keresésbe, újabb tapasztalattal gazdagodva.

Több helyet is megpályáztam, és örömmel vettem tudomásul, hogy van akit érdeklek így, ennyi idősen egy le nem tagadott gyermektelen házassággal. Ott, már egy tájékoztatóra hívták be az arra érdemeseket, akkor összefutottam, egy volt kollegával, aki közölte, hogy se őt, se másik 2 volt emberét nem fizette ki a főnökünk. Akkor elgondolkoztam, hogy mit lehetne tenni. Szerencsére, az új munkahely, ahova felvettek, bejelent 8 órába, és nem akadály, hogy van egy betegségem. Ahogy oda felvettek, rögtön elkezdett érdeklődni irántam több bank is, elmentem a meghallgatásokra, és még ha nem is lesz belőlük semmi, legalább visszaadták valamelyest a hitem, hogy vannak normális munkáltatók is.

Meglehet, töredékét fogom annak kapni, amit márciusig kaptam, de megtanultam, hogy soha ne vállaljak el semmilyen munkát, ahol trükközni akarnak. Csak lelkileg sérülök, és annyit nem ér az a pár kifizetetlen forint.

Üdv, L.