Leprásként kezelnek

Én 28 éves vagyok. 7 évig köztisztviselő voltam éhbérért, mint ügykezelő, előtte fizikai munkát végeztem.A pár ezer forinttal több mint a minimálbér összegű "illetményemből" elvégeztem egy OKJ-s szakmát+ letettem egy középfokú nyelvvizsgát és jogosítványt is szereztem. Természetesen ez csak úgy ment, hogy mellette mást is csináltam.

 

Itt kezdtem belefáradni a bürokráciába és a hivatalban is nagy elvándorlások indultak meg: régiósítás,stb.
Egy napon kaptam egy lehetőséget egy cégnélk(kapcsolat nélkül, bármily hihetetlen,egy fejvadász cég segítségével.Több mint a duplájáért mentem el, de mint megtudtam, ez is kevesebb mint ott egy fizikai munkás kap!
Szóval a legkevesebbet adták, de nekem akkor nagyon soknak tűnt.

 

Fél évig jól is ment, a próbaidő lejártával 30%-ot emeltek is! igaz sokszor heti 60 órát is dolgoztam! Annyit mintha a hivatalban egész hétvégén is dolgoztam volna! Sokat dolgoztam, de el is ismerték. Mellette még egy szakmát szereztem!

 

Aztán felvettek egy "díszpicsát", nekem kellett betanítani, egy vezetőnek a kedves hozzátartozója, aki mindent csinál, csak dolgozni ne kelljen. Igazi bújtatott munkaerő! Én meg szép csendesen dolgozom helyette+ új feladatokat is kaptam, ami szintén egy egész embert igényel. Ő pedig egész nap huhog,vásárolgat, vezetőkkel beszél olyan hangnemben, ahogy ember a kutyájával sem szokott. Szó szerint igaz, hogy mindenki helyette dolgozik! Én pedig az új feladatomban nem találom a helyem, alig kapok segítséget,úgy kell lopnom az infókat, be se lettem tanítva,nem nekem méretezett feladat az.

 

Egy napon kitálaltam a vezetőnek,nem rúgtak ki (ezzel elismerték hogy kellek)-de azóta mintha leprás lennék! Hátam mögött kitárgyalnak,szervezkednek.De ha baj van,azonnal hozzám fordulnak! Szerencsére minden amit keresnek,másvalakitől kerül elő, de engem teljesen kiközösítettek.Szép sztori!
A nő a géphez semmit nem ért, olyan szintem, hogy azt se tudja mi az hogy cella v. mi a különbség követelés és kötelezettség között...
Én pedig a munkahelyi terror teljes repertoárját átélem, kiüresedtem,ambícióm már semmi nincs.

 

A legjobban azt nem bírom, hogy itt senki nem foglalkozik a külvilággal,válsággal,csak a nyaralásokat, wellness-hétvégéket,bulikat szervezik és az a legnagyobb gondjuk,holnap milyen glitter legyen a műkörmön! Közben hangosan beszól a rádió,hogy megint 1000 embert küldtek el és 300 Ft az euro- de kit is érdekel ez itt? Nekünk tök jó!
Egyszóval hányok az egésztől.
Ez csak azért nem fáj annyira, mert nemrég felvettek egy velem hasonló középfokú mellé (!) egy egyetemet végzett srácot, na azt is utálják rendesen! Kitárgyalják, és kevesebb bért is kap bárkinél, pedig jó munkaerő.


A középfokú többet kereshet mint az egyetemet végzett? Hogy is van ez?

 

Azt tapasztaltam tehát, hogy a versenyszférában, a multiknál legalábbis nem az iskola számít, hanem hogy hogyan fekszel,hogy kerültél be... Aki tényleg teljesen kintről, hátszél nélkül került be-megjegyzem nagyon kevesen-az szív mint a torkosborz! Azt addig fúrják, míg el nem megy,maga fel nem mond, hogy helyére jöhessen az,akit ők akarnak.

 

Én már teljesen el vagyok keseredve, gyűlölök ott lenni, pedig a munkámat szeretem. Már egyre többet gondolok arra,hogy visszamegyek a közszférába feleannyiért!