Sziasztok!

Tavaly áprilisban kezdtem az új munkahelyemen. Olyan kolléganővel kerültem egy szobába, akire rábízták a betanításomat is. Egy rendkívül durva, agresszív nőről van szó. Csak hogy egy példát említsek: nem volt mindegy neki, hogy melyik tollal írok, olyan ordítozásba kezdett, hogy az egész folyosó harsogott. Saját magát fölhergelte ilyen csip-csup dolgok miatt, és többször előfordult, hogy jött felém tajtékozva, lendítette a kezét is, éppenhogy meg nem ütött. A tekintete teljesen el volt borulva.

Többször leültettem, és órákig kértem, mondja meg, mi a baja, miért viselkedik így. Akkor már úgy éreztem, hogy konkrétan veszélyben van a testi épségem, és nem szeretném megvárni, hogy megüssön. Emellett a betanulásom sem haladt olyan ütemben, ahogy szerettem volna, mert nem akart segíteni. Hosszú gondolkodás után szóltam a főnökasszonyunknak, aki megvédte a kolléganőmet, azt mondta, nem igaz, amit mondok. Ez persze további felhatalmazást jelentett a munkatársamnak, aki mindig tovább merészkedett.

Nem sokkal később megvádolt azzal, hogy elloptam valamit a táskájából. Én kértem, hogy vizsgálják ki az ügyet. Amikor behívtak bennünket a főnökök, még megdöbbentőbb dologgal állt elő: szerinte, amíg ő kilépett az irodából, én mérget kevertem az italába. Ekkor kértem a főnökeinket, hogy vegyünk fel jegyzőkönyvet. Többszöri kérésem ellenére sem voltak erre hajlandók.

Az ügy aztán eljutott régiós szintre is, mert azt eddig nem írtam, hogy köztisztviselő vagyok.

A mi ügyünk elbírálására olyan bizottság állt fel, hogy csak na. Ott volt az osztályvezetőnk, a gazdasági igazgató, a személyzeti vezető, a régiós igazgató helyettes, és a régiós igazgató. Az igazgató egyszemélyben elintézett mindent, a többiek csak ültek, se kérdésük, se véleményük, sem pedig hozzászólni valójuk nem volt az ügyhöz. Ez azért nagyon sokat elárul, azt hiszem. Úgy éreztem, már előre ők mindent eldöntöttek.

A régióigazgatótól mindketten írásbeli figyelmeztetést kaptunk. Engem ráadásként még jól le is dorongolt, mert biztosan az én viselkedésemmel van gond, azért kiabált velem a munkatársam. A munkatársamat pedig megdícsérték, hogy milyen jó, hogy ilyen régóta (14 éve) itt dolgozik.

Legszívesebben akkor felálltam volna, hogy köszönöm, én ilyen bandával nem szeretnék együtt dolgozni.

Viszont volt az igazgatónak egy mondata, amellyel még utánunk szólt a szeánsz után: Ha megtudja, hogy valamelyikünk hangfelvételt készít, azt azonnal kirúgja!

Csak arra nem számított, hogy a védence fog hangfelvételt készíteni. Nemrég tudtam meg, hogy mindent diktafonra rögzít, ami az irodában történik. Persze, a beleegyezésem nélkül! Most már, ha jól tudom, 3 diktafonja van szerencsétlennek.

Most rugassam ki? Lehet, hogy fordulna a kocka, és mégsem őt rúgnák ki.

Mióta a lopás/mérgezés dolog megtörtént, a főnökasszony egyáltalán nem jön be hozzánk az irodába. Olyan érzésem van, mintha nem akarna tudni róla, ha esetleg egymásnak esnénk.

A főnökasszony korábban közvetlen munkatársa volt a kolléganőmnek, évekig egy irodában dolgoztak. Őt onnan emelték ki osztályvezetőnek. Úgy látom, hogy mindenkivel jóban akar lenni, elsősorban barátnőjük, hogy senki ne nehezteljen rá, amiért nem mást emeltek ki a csapatból, mert a többiek elmondása szerint is más volt az esélyes. Egyáltalán nem főnökként viselkedik, és szemedben kedves, mögötted viszont szereti kelteni a feszültséget.

Nyíltan nem vállalja fel soha a konfliktusokat. Ha haragszik is valakire, az illetőnek soha nem mondja, csak a többieknek.

A munkatársamon pedig azt látom, hogy feltámadt benne a versenyszellem, és hogy elkezdett engem utánozni. Érdekes módon gyűlöl, látszik a szemén és a viselkedésén, mégis utánoz. Ugyanolyan cipőt vett, a haját ugyanúgy csináltatta meg, megtanulja a szófordulataimat, stb. Nevetséges. Látszik a szemén is, hogy nem százas. Még az elején mesélte, hogy középiskolás korában pszichiátriai kezelés alatt állt.

Nagyon arrogáns, durva. Különben korábban egy másik osztályon dolgozott, de onnan is el kellett jönnie. Úgy látom, hogy a főnökasszony is fél tőle, mert nagy a hangja, és senki nem vállalja fel vele az összeütközést

A munkában nagy nehézség nekem, hogy ketten kell csinálnunk a feladatokat, ezt ki is használja. Eltitkol dolgokat, hogy bajba kerüljek miatta. Megteheti, mert a főnökasszony baromira mellette áll.

Úgy érzem, hogy most már eszköz nem számít a munkatársamnak, de ki akar csinálni, hogy minél előbb menjek már el. Sajnos mindig messzebbre megy, mert nincs kontroll.

De mit is mondhatnék, hiszen a köztisztviselői esküben szerepel az is, hogy az emberi méltóságot feltétlenül szem előtt tartva élsz, példamutatóan viselkedsz. Hát a munkatársam ezt többszörösen megszegte, de ez senkit sem zavar úgy látszik, csak engem. A főnökök szemet hunynak a viselkedése felett ...

Különben úgy gondolom, hogy eddig bírtam, a múlt hét óta ugyanis táppénzen vagyok, már nem bírtam bemenni dolgozni. Pontosabban bementem, de az épület előtt sírógörcsöt kaptam, és vissza kellett fordulnom

A főnökasszonyom tegnap felhívott, kérdezte hogy beteg vagyok-e, vagy más miatt nem megyek dolgozni. Egyenlőre nem tudom, mit mondjak neki, bizonyára akkor sem tenne semmit, ha tudná az igazat. Egyébként néhány hónapja rákérdezett, hogy jövök-e a köv. hónapban is dolgozni, és hogy keresek-e másik állást.

Ti hogy látjátok a helyzetet?

Üdv