Az történt velem h jelentkeztem egy teljesen szokványosan meghirdetett álláshirdetésre, egy nyelviskolába kerestek oktatásszervezőt. Az első interjú a szokásos kérdésekből állt, jól megizzasztottak néhány trükkös kérdéssel de végül mégis azt mondták, hogy az első interjúm sikerült, mehetek a másodikra, ami az utolsó lesz, és ott már pénzről is lesz szó.

Nos eljött a második “interjú” napja amikor bementem egy kis terembe és láttam, hogy mind a hat hölgy, aki az első rostán átjutott ott ült. Nekem már ez furcsa volt.

 

Majd bejött az illetékes hölgy (HR-es talán, de a posztját nem közölte), aki mindenkit kapásból letegezett (mert náluk ez így szokás). Kérdezte, hogy mennyit tudunk a munka jellegéről. Mondtuk, amit tudtunk, mit csinál egy oktatásszervező, nyilván, felkészülve mentünk oda. Erre ő kérdezte, hogy mondták-e az első alkalommal, hogy ez bizony nem 8 órás állás. Kérdő arcok. Én még akkor arra gondoltam, h néha utazni kell, akkor később érek haza, vagy mobilon legyek elérhető, esetleg t-mobilos internetem is van, én ezt írtam a motivációs levelemben is, h én pl mindig elérhető vagyok, nekem ez nem gond. De kiderült, h nem erről van szó. Közölte, hogy a MUNKAIDŐ 9-től este 8-ig tart, majd három nap vidék következik (szintén 9-től 8-ig, aztán gondolom, utána még haza kell h autózzon az ember). Én voltam az egyedüli aki mert kérdezni, talán azért, mert 7 évig éltem az USA-ban és hazahoztam egyfajta mentalitást (ahol már ezért, ami itt történt, nagyon komoly jogi következményei lennének odaát), azt kérdeztem, hogy akkor hogy jön ki a 40 órás munkahét?

 

Erre ő: JA, EZ NEM BEJELENTETT ÁLLÁS. Erre én: JA, EZ NEM ÁLLT AZ ÁLLÁSHIRDETÉSBEN. Az álláshirdetésben becsaptak, hogy becsalják a jelentkezőket “rendben”. De akkor a minimálisan elvárható tisztességes eljárás az lett volna, ha ezt a második “interjút” hozzák előre, tehát elmondták volna, hogy ez TULAJDONKÉPPEN NEM ÁLLÁS, hanem VÁLLALKOZÓI FORMÁBAN történő foglalkoztatás amiért teljesítmény utáni bérezés jár. De itt jön a csavar. Ha viszont vállalkozóként akarnak foglalkoztatni, akkor MILYEN ALAPON SZABNAK KI MUNKAIDŐT? Egyetlen területi képviselőt, vagy pénzügyi tanácsadót, ügynököt nem ismerek, akiknek megszabják a munkaidejét.

 

Megkérdeztem azt is, h akarják-e tájékoztatni az itt jelenlévőket mivel jár egy magánvállalkozói státusz, mert bizony komoly terhekkel jár. Én amikor hazajöttem, mind az adótanácsadó, mind egy könyvelő barátnőm azt mondta, csak azt ne, legyél inkább szellemi szabadfoglalkozású, (fordítok, nyelvet tanítok stb), aztán ha lesz tőkéd, alapíts inkább céget (bt, kft). Megkérdeztem, fogja-e tájékoztatni az itt jelenlévőket mivel jár a magánvállalkozói státusz. Erre a hölgy természetesen nem adott felvilágosítást arról, csupán azt mondta, hogy ha valakinek a családjában van vállalkozó NEKI IS KI ÁLLÍTHATJÁK AZ ÉN SZÁMLÁMAT.

 

Itt ugrott be nálam egy másik gondolat, amit szintén megkérdeztem: ha én vállalkozóként dolgozom, mint néhány ismerősöm (pénzügyi tanácsadók, területi képviselők stb.), akkor milyen alapon szabják meg a MUNKAIDŐMET, hiszen bár jogi ismereteim nincsenek, de a jogérzékem azt súgja, ha állásban vagyok, akkor alkalmazottként dolgozom és AKKOR van egy munkaidő, amelyet le kell töltenem. Nos, erre a hölgy már idegesen azt mondta, akinek ez nem tetszik el is mehet. Erre felálltam, vettem a blézeremet és egy természetesen nem egy sziá-val távoztam, hanem ahogy illik, egy viszontlátásra, majd hozzátettem, hogyha itt jogi tisztátlanságok vannak, akkor ennek még következményei lesznek. Döbbentem láttam, h azok, akik végig hallgattak, négyen követtek, szóval ketten maradtak, hogy aztán hétfőn munkába álltak-e nem tudom.

 

Összefoglalva tehát: az újsághirdetés egy csalás volt, benne elhallgatták a munkavégzés körülményeit és feltételeit, hazudtak (hiszen az állás az nem ügynök), majd az első találkozáskor nem történt meg az a tájékoztatás, amely a második ún. interjún (még egy hazugság, hiszen nem második rostáról volt szó, hanem az igazság pillanatáról..), hiszen ezzel kellett volna kezdeniük. Így rengeteg energiát elpazaroltam és nem csak én, hanem a többi jelentkező is. Örömmel jöttünk a második “rostára” majd jött a fekete leves. Hazugság, csalás, elhallgatás, az egész rendkívül tisztességtelen volt. Nem tudom elképzelni, hogy nem tehetek valamit.

 

Nem anyagi kár ért, de erkölcsi kár mindenképpen ért, és azt sem hiszen, hogy munkajogilag ennek nincsenek konzekvenciái. Mert ha ez így rendben van, akkor nem volt értelme hazajönnöm (azért is vagyok csalódott mert ez volt az első interjúm mióta hazaköltöztem). Szerintem nem csak lehet, hanem kell is szólni, kötelességünk, különben nem változik meg itthon semmi, csak megyünk a vágóhídra, mint a birkák. Egy ilyen eset óriási botrányt kavart volna az USA-ban.

Veled is kiszúrtak?Írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!