Kizárólag adományokból élek
Kedves Blog!
Én akkor most nem büszkélkedek azzal, hogy a kisfiam mostanában lett négy éves. Rendületlenül járok a munkaügyi központba és fizetem a havi 4500 forintot magam után: ugyanis több hónapja megvonták a munkanélküli segélyemet.
Hőn szeretett és nagyra becsült álláskereső kis könyvem betelik! Nos, a családi pótlékból így még a gyerekem étkeztetésére sem futja. KIZÁRÓLAG adományokból élek, egyedülálló, háromdiplomás, ragyogó nyelvérzékű (3 nyelven anyanyelvi szinten plussz latin) nőként, aki speciel Londonban is dolgozott: angol nyelvtanárként.
Gyerektartást nem kapok, hiába: nehéz teher lehet egyeseknek a felelősségvállalás ezen kellemes formája. Mérhetetlenül elszomorít, hogy ekkora a munkanélküliségi ráta, hogy még egészséges, jól szituált ember SEM talál állást, sehol én sem, például.
Lassan egy éve várva egy ÚJ Pálya program foganatosítására (közben többször változtatták) gyakran eszembe sem jut, hogy egyáltalán jelentkezzek egy állásra. ÉN nem tapasztaltam sehol embertelen hozzáállást, de kedvességből nem élek meg.
Semmi kedvem azért elhagyni a hazámat, hogy kenyeret vegyek a gyerekemnek, de úgy látszik, hogy ezek a dolgok, máshogyan NEM működnek
Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!
Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!