A főnök barátnője kapta meg az állást

Két diplomával, 23 évesen, felsőfokú nyelvtudással, munkatapasztalattal, de pályakezdőként nem találtam munkát. Kb. 100 céghez beadtam a jelentkezésemet, amiből 5-6 vagy jelzett vissza. Többségében asszisztens, titkárnő, Hr-asszisztens (volt benne gyakorlatom) pozíciókat pályáztam meg.

 


Ahová behívtak interjúra mindenhol továbbjutottam a 2-3 potenciális jelölt közé. Aztán jött a telefon, hogy nem kaptam meg az állást.

Mint utólag kiderült mindenhol az ismerős- ismerőse kapta meg a munkát. Két nagy multi céghez is bejutottam a potenciális jelöltek közé. Az egyiknél alap követelmény volt a felsőfokú német nyelvtudás (német cég), amit gyakorlatban is leteszteltek. Az interjúnk kb. 20-an vettünk részt. Körbeültünk egy nagy asztalt és mindenki "bemutatkozott". Első körben magyarul majd a folytatásban idegen nyelven.


Nem mondom, hogy a 20 emberből 10 kapásból elment, amikor kiderült, hogy idegen nyelven is meg kell szólalni. A maradék 10-ből pedig csak 4- en beszéltük a nyelvet. Az interjú után magabiztosabbnak éreztem magam, mert véleményem szerint nagyon jól zajlott minden. A cég nem jelzett vissza semmit, csak az ismerősömtől tudtam meg, hogy az egyik főnök barátnője kapta meg az állást. 0 nyelvtudással!


Másik multis céges tapasztalatom úgyszintén "tömegbeszélgetés"-ben zajlott. 2 nap múlva visszahívtak. Az Hr-esekre 2 órát vártam, 3 különböző teremben 3 különböző interjún vettem részt. A legutolsón azonnal közölték, hogy felvettek. Jövök vagy nem, mert holnap kezdenem kell! De jobb, ha azzal tisztában vagyok, hogy ha elvállalom mondjak le a családról, barátokról, magánéletről, ünnepnapokról, egyáltalán az életemről, mert ők ide fanatikusokat keresnek. Na itt volt a "nagy" lehetőségem az "álommunkára", amit természetesen nem vállaltam el!


Utána mégis lett munkám egy munkaközvetítő cégnél, mint projekt koordinátor. Nagyon örültem neki. De meddig? Minden jól indult: kaptam céges telefont, számítógépet, benzin támogatást. Tapasztalatlanként rám bíztak 30 munkavállalót, akiknek elvégeztem a bérszámfejtését, a táppénzt, belépő- felmondó szerződéseit intéztem, felvételi elbeszélgetéseket szerveztem, mindent amit egy munkaközvetítő munkatárs végez. A különbség az volt, hogy mindezt otthonról végeztem, mert a munkaközvetítő fővárosi központú volt.


Én a megyeszékhelyen laktam, a cég akinek a munkaerőt közvetítettük pedig 40 km-re volt tőlem, a fővárostól 100km-re. Szépen lassan belerázódtam, megismertem a dolgozókat, akik folyamatos panaszáradatot zúdítottak rám a korábbi bérpapírjaik, óraelszámolásuk, fizetésük...stb. miatt. (hangsúlyozom betanított fizikai munkát végző, vidéki kis falvakban lakó, max. 8 általánossal rendelkező emberek emberek)

 

Jóban lettem a dolgozókkal, egyre többet panaszkodtak, beszélgettem velük és egyre mélyebbre ástam magam a korábbi bérelszámolási papírokba. (mivel ők maguk nem is nagyon tudták értelmezni, hogy a bérpapíron mi, mit jelent) Havi fizetésük átlagosan 50-60 ezer forint között mozgott. Hihetetlen dolgokra bukkantam, amihez nincs itt elég hely, hogy részletezzem. Totál kikészültem tőle és elmondtam a főnökömnek, hogy mire (vagy mire nem) bukkantam. Ő erre elkezdett nevetni és azt mondta, tudta, hogy nem vagyok "hülye lány" és rájövök. De ezeknek az embereknek mindegy hogy mennyit kapnak, hiszen örülnek hogy van munkájuk.


Teljesen kikészültem ettől és megfordult a fejemben a felmondás gondolata. na nem kellett rá sokat várnom! Kb. egy hét múlva kaptam a főnökömtől egy e-mailt, hogy a 30 kölcsönzött munkaerőből, azonnali hatállyal, küldjek el 20 embert, mert gazdasági válság van.Na itt betelt a pohár! Én mondtam fel azonnali hatállyal!!


Azóta eltelt lassan 2 év és jelenleg külföldön dolgozom, mint felszolgáló! Ez a nagy két diplomás karrier! DE legalább jól keresek és nincsenek álmatlan éjszakáim a jogtalanul és aljas módon átvert munkások miatt.


Én csak javasolni tudom mindenkinek, ha tud és lehetősége van rá egy kicsit "lépjen" ki a magyar munkaerőpiac igazságtalanságból és "tekintsen" ki a külföldi munka lehetőségeibe, mert egy teljesen más mentalitást fog megismerni, mint otthon. Igaz én sem a szakmámban dolgozom, de ideiglenesen ezt is ki lehet próbálni, és higgyetek nekem itt annyira nem számít a kor!

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.comcímre!

 

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!

 

A Munkahelyi Terror blog támogatója az Ajánlatguru.