Túl sok a három gyerek

Én 10 évig próbálkoztam eredménytelenül 3. gyermekem megszületése után. 1998. június 18-dikán törvénytelenül kaptam meg felmondásomat (ugyan jogutód nélkül megszűnt a munkahelyem, de a felmondásba azt írták, hogy nem vállaltam el a felajánlott állást). Szerintem senki sem gondolja komolyan, hogy bárki is visszautasítja a munkalehetőséget 3 iskolás gyermekkel.

 


Egész addigi életemben a gyermekvédelemben és az oktatásban dolgoztam, mivel szüleim is ezt csinálták, nevünk jól ismert a szakmában. Ennek ellenére, miután munkanélküli lettem, senki sem akart segíteni, sőt volt, aki idegennek nevezett (pedig édesapámmal dolgozott együtt, s engem is jól ismert).

Soha sem hittem volna, hogy 10 éver arra kényszerítenek, hogy "csak a családdal" foglalkozzam.


Szeretem a szakmámat, de úgy érzem, hogy nem csak rengeteg pénzt húztak ki a zsebemből (amivel életem végéig folyamatosan megrövidítenek - alacsonyabb bérkategória, mint amit megérdemelnék, jóval kevesebb nyugdíj, mint szerencsésebb társaimnak stb.), szinte minden állásinterjún meg is aláztak. Hisz természetes, hogy valaki azért esik ki a munkaerőpiacról, mert valami "borzasztó" dolgot tett, amiről nem akar beszélni. Sőt még a családomat is folyamatosan büntetik, hisz attól a naptól fogva gyökeresen megváltozott az életünk. Egycsapásra szinte mindenről le kellett mondanunk, ami addig természetes volt (nyaralás, sport, kultúra).


A legfájóbb az, hogy ezek után nem tudok hinni abban, hogy az egész életen át tartó tanulás ér valamit! Pont az ellenkezőjét tapasztalom, s ezt látják gyermekeim is. Még csoda, hogy ennek ellenére is jól tanultak (tanulnak). A legfiatalabb (19 éves) már úgy nőtt fel, hogy azért kell nyelveket tanulnia, hogy külföldön is megállja a helyét. Tulajdonképpen akkor kezdődött ez a kálvária, amikor az iskolában bejelentettem terhességemet, s azt, hogy nem tudom végig dolgozni a tanévet.


Amennyiben egyáltalán eljutottam egy interjúig, a következőkre hivatkoztak: nagyon sok a 3 gyerek - életkoruk már nem is érdekelte őket, túl öreg vagyok a munkához (45 évesen lettem munkanélküli), túlkvalifikált vagyok, még női mivoltomba is belekötöttek. Legtöbbször már a telefont beszélgetés alatt megkérdezték életkoromat. Természetesen ezek után már semmi esélyem sem volt a munkára.
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.comcímre!

 

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!

 

A Munkahelyi Terror blog támogatója az Ajánlatguru.