Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, valószínűleg nem az

Kedves Munkahelyi Terror blog!


Nem is munkahelyi visszaélésre, hanem egy rendkívül inkorrekt cégre szeretném felhívni a figyelmet.


Néhány hónapja munkát keresek. Két tökéletesen használhatatlan egyetemi diplomám van, egy bölcsészi és egy tanári. Nem is nagyon találok olyan állást, ahol kifejezetten ezt a típusú végzettséget kérik, ezért főként asszisztensnek, ügyfélszolgálatosnak jelentkezem, hátha később lesz előrelépési lehetőség és nem a középfokú végzettséggel is betölthető pozíciók jelentik majd az egyetlen alternatívát. Eredetileg kizártam az értékesítői munkákat a keresési körből, mivel elegendő önismeretem van és tudom, hogy senkinek nem tudnék eladni egy drága, nem létszükséglet terméket, amikor tudom, hogy rossz anyagi körülmények között él. Azonban egyre sürgetőbb lenne munkát vállalnom, így elkezdtem jelentkezni "értékesítés gyanús, de nem biztos, hogy az" munkákra. Illetve egy ilyenre jelentkeztem, de többre biztosan nem fogok.


Volt egy rendkívül szűkszavú apróhirdetés, miszerint irodai munkára keresnek alkalmazottakat. Ezen kívül meg volt adva egy telefonszám. Felhívtam. Egy férfi vette fel, megkérdeztem, hogy pontosan milyen munka ez, mire kitérő választ adott, hogy biztosan nincs 40 percem telefonon megbeszélni. És sajnos aznap már nem tudunk találkozni, így menjek be az irodájukba másnap egyre. Már ekkor jelzett a beépített női megérzés radarom, hogy nem tiszta az ügy. Direkt rákérdeztem, hogy el kell-e adni valamit, mert ha igen ne raboljuk egymás idejét, mire természetesen maszatolt az ürge, hogy ez ennél bonyolultabb. Gondoltam, ok, megyek egyre, meglátjuk mi lesz, végül is az időmből kitelik és elsétálva még költenem sem kell rá.


Kiderült, hogy egy "kiemelkedő minőségű fogyasztási cikkeket gyártó" cégről van szó. Rajtam kívül még 4 másik jelentkező is volt. Mint az egy órás előadásból kiderült, - szintén hosszas kérdezések után - kérdőívezés, telefonos megkeresés lenne a feladat. A következő díjazással: az első időszakban (ennek az ideje nem meghatározott, hiszen a munkatárs képességeitől függ ennek hossza) garantált 90.000 ft/hó utána pedig 200-250 ezer (kb a második hónaptól) a megkereshető összeg. Eddig a tündérmese. A 90.000 forintot ugyanis csak úgy fizetik ki, ha megfelelsz az elvárásaiknak, amik plasztik fogalmak: 1. minden héten 10 embert kell meghívnod az előadásaikra, akik meg is jelennek 2. napi 8 órát munkával kell töltened, tehát nem cseverészhetsz - így pl ha az egy hónap alatt valamikor munka közben megiszol egy kávét, lesz mire hivatkozniuk, ha nem akarnak kifizetni 3. látniuk kell, hogy van benned fejlődési lehetőség és akarás. Ha ezek teljesülnek megkapod a 90.000 forintodat, ami nem a nettó jövedelmed, mert nem alkalmazottként vagy nálunk, tehát ezután még járulékokat kell fizetned. Mondhatnánk, hogy kiegészítő munkának egészen jó lenne, de főállásban kell végezni hétfőtől péntekig reggel kilenctől délután ötig. Tehát nehézkes mellette másik állást vállalni. Kiderült az is, persze csak kérdés után, hogy az álomfizetés, a 200-250 ezer forint kizárólag a jutalékokból tevődik össze, nincs havi fixed, igaz az is, hogy a legolcsóbb termék eladása után már 25 ezer forintnyi jutalék jár. Állítólag 10 meghívott vendégből 2 vásárol, tehát 8x25.000 és meg is van a 200.000 forintod. Csakhogy, és itt jön a fekete leves, ezt a 200.000-et nem nettóban kapod, hanem adóznod kell belőle, mivel megbízásos viszonyban foglalkoztatnak, és így alig marad belőle valami. A munkának emellett rengeteg hátulütője van, pl. nem lehetsz beteg, mert ha nem teljesíted a heti 10 meghívott vendéget, fel is út, le is út. Igaz - állítólag - toleránsak, de kérdés, hogy mennyire. Többszöri kérdésre sem mondták meg, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnünk, mik azok a szempontok az önéletrajzból, amit le kell adnunk, ami alapján eldöntik, hogy egyáltalán elkezdhetjük-e a 90.000 forintos vesszőfutást.


Az előadás alatt többször éreztem, hogy az előadó tudatosan hazudik, azt állította magáról, hogy már régóta ennél a cégnél dolgozik és nagyon sok a fizetése, ennek ellenére olcsó öltöny és rikító színű ing volt rajta, az előadás alatt pedig idegességében folyton az órája csatját babrálta, mintha új lenne neki a helyzet. A kérdéseknél pedig vagy tudatosan, vagy nem, általában nem a kérdésre válaszolt, hanem egy lazán hozzáköthető előre betanult szöveget mondott el. Közel sem nyújtotta egy magabiztos, magas egzisztenciájú üzletember képét.


Ami pedig a legérdekesebb volt, hogy ötünkből -rajtam kívül - négyen beadták az önéletrajzukat és ezzel jelentkeztek az állásra.


A párom édesapja pedig - amikor felhívtam, hogy mi történt - elmondta, hogy épp a napokban kapott egy e-mailt egyik ismerősétől, aki három hétig dolgozott náluk, és elküldték, mondván, hogy nem felel meg az elvárásaiknak, a havi fizetését pedig bottal ütheti.


A tanulság számomra az, - a svindlerek után szabadon - ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, valószínűleg nem az. (Itt gondolok arra, hogy rögtön behívtak "interjúra" és egy hónap után már 200-250 ezret kereshetek, csak kérdések sokasága után derült ki, hogy ez nem az a 250 ezer, amit elkölthetek.)


Üdvözlettel:
Egy álláskereső

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com