Sziasztok!

 

Nem igazi terror, inkább egy kis színes a pénteki napról. Irodában dolgozom 10 másik emberrel együtt. Több korosztály is képviseltetve van, a 22-től a 40 -ig. Nagypénteken szokásos munkanapot tartottunk, azaz nem volt apelláta, mindenkinek be kellett jönnie, volt, aki a szabadságát sem kapta meg, mondván rengeteg a teendő. Én nem húztam a számat, mert nem zavart a dolog, pedig nem vagyok a munka hőse, vagy sztahanovista.

Beindult a munka, mindenki tette a dolgát, egyszer csak a főnökünk kidugta a fejét az irodából, összecsődített bennünket és tartott egy gyors értekezletet. Közölte, hogy jó híre van, átgondolta a dolgot és tudja, hogy már mindenki az ünnepekre készül, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy a déli harangszó után mindenkit elenged. Mindenki elkezdett ujjongani, látszott, hogy körbe repkednének az irodában, ha lenne szárnyuk én meg csak néztem, hogy "Te jó ég, ezek nem ehetnek ennyire naivak(hülyék)". Az egyik kollegina meg is kérdezte tőlem, hogy miért nem örülök velük, de csak mosolyogtam sejtelmesen és mondtam, hogy én nagyon örülök. Alig vártam, hogy déli 12 legyen és hogy pofára essenek. tudom, nem szép dolog, de legszebb öröm a káröröm :):

Végre elérkezett az idő. Mindenki látványosan elkezdett pakolászni már 10 perccel dél előtt, amint a mutató elérte a 12 mindenki ugrásra készen állt, csak én és egy másik srác maradtunk a helyünkön .Végre jött a csattanó is :). Főnök kijön az irodájából, és kérdőre vonja a többieket hogy hova mennek. Ők kórusban szavalják, hogy már dél van, mennének hazafelé. Főnök szigorú arcot vág, majd elkezd röhögni, a többiek meg értetlen bamba fejjel nézik.

 

Tőlünk megkérdezi, hogy maguk tudják? Mi meg csak bólogatunk, hogy persze. Már majdnem kitör a forradalom, amikor a főnök végre elmagyarázza nekik, hogy csak viccelt, nagypéntek ugyanis az egyetlen nap, amikor nincs harangszó, mert Rómába mennek a harangok, szóval mindenki szépen mehet vissza gályázni. Leírhatatlan, amilyen arcokat vágtak a többiek. Az egyik kis csaj odajött hozzánk és hitetlenkedve kérdezi;Ti tényleg tudtátok b.meg? Mondjuk, hogy tényleg, de nem akartuk elrontani senkinek az örömét.

 

A nap további részéről annyit, hogy fél háromkor tényleg mindenkit hazaengedett a főnök, de ennek már annyira senki sem örült, bennünket kettőnket leszámítva.

 

Vader
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com