Tisztelt Munkahelyi Terror!

Egy multinál vagyok kénytelen dolgozni már évek óta, körülményeim nem teszik lehetővé, hogy másik állást keressek, nem is igen tudnék találni, mert már nem vagyok fiatal. Olvastam a blogban, hogy vannak, akik a légkondicionáló folyamatos járatása miatt panaszkodnak, őszintén irigylem őket, hogy ez a legnagyobb bajuk, szívesen cserélnék velük. Nálunk általában a fűtés sem megy rendesen télen, ott vacogunk a 14-15 fokban, sokan meg is betegszenek, még sincs semmi változás. Nyáron pont ellenkezőleg, majd megdöglünk a sorok mellett. Valód rabszolgatartás folyik nálunk és gondolom még rengeteg másik helyen is.

Keveset keresünk (többség minimálbéren van), az sem ritka, hogy csúsznak a kifizetések, szabadság akkor van, ha a főnökség engedélyezi, holott egy részével papíron a munkavállalónak kellene rendelkeznie. Azt is megszabják, hogy milyen időközönként mehetünk ki a mosdóba elvégezni a dolgunkat, 4 óránként egyszer van rá lehetőség, ha valakinek mondjuk, hasmenése van, akkor be kell jelentenie, hogy ezért és ezért akar kimenni, elég megalázó tud lenni. A gyerekeseket külön szívatják, még véletlenül sincsenek rájuk tekintettel. Volt, hogy az egyik anyuka, aki egyedül neveli a gyerekét nem mehetett el, csak a kirúgás terhe mellett, amikor az iskolából telefonáltak neki, hogy baleset érte. Persze kilépett.

A telefonról egyébként annyit, hogy mobilt bevinni nem lehet, munkakezdéskor elveszik és csak a műszakvégén adják vissza. Ez még rendben is lenne, de ha valakit valami halaszthatatlan és fontos dolog miatt keresnek a benti számon, akkor pattogni kezdenek, hogy ez munkahely, nem telefonközpont. Ami talán még ennél is rosszabb, illetve megalázóbb, az a napi kétszeri motozás. Egy kezdéskor, egy távozáskor. Nőt ugyanúgy férfi motoz, ahogy a férfiakat, nehogy valaki elemeljen valamit. Emellett szondáztatnak is szúrópróbaszerűen.

Néhány embernél már betelt a pohár, ők jelezték a vezetőségnél, hogy szeretnének emberibb körülmények között dolgozni, de a fogadtatás nem volt igazán kedvező. Megmondták nekik, hogy örüljenek, hogy dolgozhatnak, percek alatt találnak a helyükre új embereket, ha sokat ugrálnak. Később ezeket a „renitenseket” különböző koholt indokkal el is távolították a cégtől, többnyire úgy intézve, hogy egy huncut kanyi végkielégítést se kelljen adniuk. Aki megpróbált munkaügyi bírósághoz fordulni, azt megfenyegették, illetve biztosították arról, hogy semmi esélyük, mert nekik sokkal jobb ügyvédeik vannak.

Mindezek után értetlenül állok a sok kicsinyes panasz előtt, ami néhanap itt a blogban olvasható. Csak egy hónapot húznának le nálunk, tudnák értékelni a helyet, ahol most „terrorizálják” őket.

 

Ancs
 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a