Ma már nyugodtabban írom le e sorokat, még akkor is ha tudom a létbizonytalanság réme ott lebeg a fejem fölött. Nagy leckén vagyok túl egy nehéz döntésen-át kellett értékelnem vajon a biztosnak tűnő "munkahely" vagy az idegeim az egészségem a magánéletem nyugalma a fontosabb dolog az életben-s döntöttem a magam javára úgy érzem még ha ez most némi bizonytalansággal is jár jövőmre tekintve.

 

 

3 éve dolgoztam már a cégnél, házakat építettünk kicsit- nagyobbakat stb..., eleinte kéthetente majd havonta kaptuk a fizetést de semmi panasz mindig rendben volt, a főnökünknek voltak jobb napjai biztos de egy-két hónap után kiderült hová érkeztem, egy józan bolond idegbeteg telhetetlen rabszolgahajcsárhoz csöppentem-hogy bírtam 3 évig ?- masem tudom a választ erre a kérdésre, de minden hónap után jöttek a csekkek a részlet a banknak hála a CHF nek, csak nyeltem és tapostam még egyet a mókuskeréken egészen eddig. Másfél évig egész normálisan telt a munkaviszonyom leszámítva hogy egy "egyhetes"melóval behívott szabiról miáltal ugrott a párommal a nyaralásunk és erre az volt a válasza, hogy majd 40 év múlva hálát adok őneki hogy nem ezt a nőt veszem el feleségül!

Mindezt a megrendelők és a munkatársaim előtt jelentette ki,mindezt egy futó találkozásra alapozva egymással egy szabadtéri rendezvény során elmenve egymás mellett Sziasztok Heló ennyi után! Itt szakadt el először a cérna nálam előtte már nem cigiztem, de erre rá kellett gyújtanom!-visszaszoktam persze-de a rohadt életbe mi a picsa keresnivalója van neki a magánéletemben?!! Maradtam, keresgélni kezdtem de nem találtam semmi biztosat, tűrtem nyeltem. Aztán 2010 nov- dec körül kezdődtek a dolgok-kijelentés télire 5-6 főt ha akarunk alkalmival dolgozhatunk tovább ha nem le is út meg fel is, mert ez nekünk is jó ugye mert jár a segély is aztán tavasszal visszajelent persze!-közben egyre többször villantotta meg azt hogy a dolgozó az mennyivel alsóbbrendűbb nála-mennyivel hülyébb mert kétkezi munkát végez és hogy mindig tudatában legyünk éreztette rendszeresen mennyire ki vagyunk szolgáltatva neki.Fizetett szabadság, meg 15 nap munkáltatói táppénz??-ezeket felejtsük is el csak papíron léteztek!

Ez ment 2011 augusztus körülig tavasz rég vége ugye, ebben az időben már sikerült egy elég költséges hobbynak is hódolnia amit ellensúlyozott némileg, hogy ismét elémtolta a 8 órás szerződést de ugye majdnem minden csoda 3 napig tart,decemberben jött a 4 órás szerződés, a szokásos majd tavasszal visszatérünk a 8 órás bejelentésre mert itt a tél szűk a piac, szűk a pénz stb... és eljött a tavasz-április idén- bejelentés sehol mert hát mi amúgy is koloncok vagyunk a nyakán meg hát ő a szent aki kiteleltetett mit képzelünk mi magunkról addig leszünk (itt kb. 13-14 emberről van szó) 4 órában ameddig ő akarja, közben még egy új hobby is kellett meg más igen pénzigényes beruházások, és hát még el kéne menni ugye Afrikába vadászni egy hónapra mer az milyen jó buli közben az embereknek a nyugdíjideje elveszik a nyugdíja ha lesz kevesebb lesz, nem baj ráfogtuk Orbánra- ő a felelős mindenért amit meg megfogott a 8 helyett 4 órás bejelentéssel 14 emberen 5 hónapon át-valamire csak elég lesz a Szafari-n, legalább egy beteg keselyű kilövésére elég lesz.

A munka meg legyen ugyanúgy kész meg ugyanolyan minőségű, csak egyre kevesebb emberrel meg egyre rövidebb idő alatt egyre többet és még több felelősséggel és basztatással kísérve. Az uolsó hét minden napján úgy mentem be a melóba, hogy a gyomrom kb teniszlabda volt egész nap, legalább enni nem nagyon kellett, sorba hallgattam a hülyeségeit a harmadik ilyen nap után eldöntöttem-még ez a hét és nincs tovább itt nincs, bármi lesz is abbahagyom! az utolsó három napon megfogyott a létszám de nem szóltam semmit se dolgoztam csináltam, napi 8 helyett a szokásos 10-13 órában szombat este 7 re kész lettem a melóval és ez mellett idegileg és már fizikai egészségemet tekintve is. Egy két kollégának szóltam hogy Hétfőn nem jövök de hitték is nem is, a főnökömnek nem szóltam mert nem éreztem szükségét végighallgatni a dühkitörését az utolsó napokat szerettem volna nyugodtan ledolgozni. Sikerült!

Utoljára végignéztem még a házon majd rázártam az ajtót és írtam egy sms-t neki hogy ha értelmesen tudunk beszélni hívjon fel ami vasárnap délelőtt megtörtént, józan és kimért volt, elfogadta a felmondásom, bár nem értette, de pótolhatatlan ember ugye nincs és nem fog könnyeket ejteni senkiért pláne nem könyörögni,- ezek után minden rendben is lett volna, de még aznap háromszor hívott vissza egyre részegebben,-szó szót követett kifejtettem neki az okaimat, ő meg hogy fizetés előtt vagyunk és ki tudna bánni velem ha nem fizetne ki, erre azt feleltem hogy az idegrendszerem a fizikai egészségem és a magánéletem nyugalma attól a pénztől többet ér ami nála maradna esetleg, szarul érintett volna de nem tett volna padlóra. Most végigjártam az orvost-kezdek helyrejönni agyilag idegileg fizikailag egészségileg.

Úgy érzem mintha kiszabadultam volna egy 21. századi kapitalista koncentrációs munkatáborból, Auschwitz után szabadon, magyar fordításban ""dolgoztasd dolgozóid éreztesd a hatalmad és alacsonyítsd le sértsd meg és alázd meg dolgozóid, zsákmányold ki őket az összes lehetséges módon, és közben panaszkodj a gazdasági válságra és a piaci helyzetre és hangoztasd dolgozóidnak hogy nélküled semmire sem mennének és legyenek hálásak hogy te vagy nekik a vezérük(führer)"" ez ma néhány újgazdag vállalkozó filozófiája, most már ezt is megtapasztaltam, köszönöm elég volt. Ha ilyen helyzetbe kerülnétek gondoljátok át és lépjetek időben.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!