Tisztelt Munkahelyi Terror Blog! 

Délkelet-Magyarországon, egy állásinterjún történt: tíz embert hívtak be egyszerre egy pékáru üzletvezetői és -eladói állásra. A hirdetésben feltételként szerepelt az idegennyelvtudás. Először egy kétoldalas tesztet kellett kitöltenünk. Azt mondták, elviszik grafológushoz. Utána a másik 9 ember és a HR-esek előtt kellett elmondanunk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és miért akarunk ebben a pékségben dolgozni.

Volt olyan pályázó, aki elmondta, hogy 4 éve pékségben dolgozik eladóként; a férjével most költöztek külön a szülőktől és gyereket szeretnének A HR-esek fintorogtak, majd gyorsan leszögezték, hogy nem kell  szakképzettség meg gyakorlat ehhez az álláshoz, sőt annak örülnek, ha valakinek semmilyen képzettsége és gyakorlata nincs, mert majd ők betanítják. (A hirdetésben szakképzettet kerestek, idegennyelvtudással.) Később közölték, hogy munkaidőben csak kétszer lehet kimenni pisilni naponta. Akik a teszten és a személyes beszélgetésen megfeleltek, azokat behívják két napra próbanapra, amiért nem fizetnek (szó szerint: "miért fizessek azért, mert valakit betanítok?"). Egészségügyi vizsgálatra, tüdőszűrésre elküldés szóba sem került (élelmiszer-kereskedelemben kötelező a munkába állás előtt). Azért kell a két nap próbanap, hogy lássák "mennyire tudunk a pultban lévők keze alá dolgozni". Eszemben nincs ingyen dolgozni, egy napot sem.

Ez az általános gyakorlat, hogy ingyen kell dolgozni egy-két napot? Ha nekem többéves pékáru-eladói gyakorlatom van, miért kellene két napot bemennem ingyen? Hogy a leendő munkáltatóm is lássa, alkalmas vagyok arra, amit már évek óta csinálok? És ha a főnököm meglátja, hogy a "konkurenciánál" próbanapozok és kirúgnak a jelenlegi munkahelyemről, fog a cég kártérítést fizetni? Miért nézetik meg grafológussal a tesztünket? Nem egy bankban vagy kormányhivatalban akarok dolgozni, csak egy pékségben... Felháborító, hogy mennyire hülyének vagyunk nézve..