Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Kedves MTBlog!

Nem nagyon szoktam „tollat” ragadni olyan célból, hogy írjak, de most megteszem. A minap olvastam egy amerikai és egy osztrák cégvezető panaszait és erre szeretnék reagálni röviden és velősen, illetve kérnélek titeket, hogy ha lehet nekik is tegyétek elérhetővé ezt a posztot.

Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok sem külföldi, sem cégvezető (leszámítva a saját 1 fős cégemet), sem nagytőkés, se fizetett blogger. „Egyszerű” 30-as polgári ember vagyok, diplomákkal, középvezetői munkával - informatikai területről.

Bele is vágnék a közepébe.

Elolvasgattam ezt a két bejegyzést, illetve a hozzá tartozó kommentek egy jelentős részét és elképesztőnek tartom. Aki nem akar tovább olvasni, annak lelövöm a poént: én itt magyar dolgos emberként elhiszem, hogy mind az amerikai, mind az osztrák vezetőnek – sajnos – igaza lehet. Miért gondolom ezt?

Van nekem egy nagyon jó ismerősöm, aki HR vezetőként dolgozik már sok-sok ideje a férjével együtt. Több száz, sőt ezer interjút készítettek már jelentkezőkkel, sokat beszélgettek cégekkel, nagyon benne vannak a HR területben évek óta – saját céggel is. Csúnyán mondva „rekruitálnak”, úgy „igazán”, fő profiljuk a jól képzett, diplomás, általában műszaki, nyelvtudást igénylő pozíciók, nagy cégeknél. Akármikor szóba kerül ez a téma, sajnos mindig azt mondják, hogy a jelentkezők kvalitásai és az elvárásaik nagyon messze esnek a jelenlegi realitástól. Mire gondolok? A leggyakoribb dolgok, amiket említeni szoktak:

• Ő nem utazik, messze van. Ha meg utazik adjanak autót. Vagy lakást.
• Ennyi pénzért? Nem. Hiába csak 1-2-3 év a tapasztalat, fél millió alatt nem mozdulunk. Illetve 30 fölött jellemzően 7 számjegyű fizetés.
• Persze, hogy tud németül és angolul. Igaz most nem megy, ezért inkább ne próbáljuk ki az interjún (!), de írja csak be.
• Nagyon jól kommunikál, csak most rossz napja van, ezért nem tud magáról 3 percet összefüggően beszélni. Magyarul sem.
• Ő már vezetői pozíciót szeretne, 25 évesen ez a minimum, ennyi tapasztalattal. És persze céges autót.
• Ügyelet? Hétvége? Esetleg más munkaidő (pl. amerikai) szerinti beosztás? Túlóra? Köszönöm, nem. Akkor sem ha kifizetik. Vagy fizessenek sokkal többet.
•  

Összességében azt meséli mindig el, hogy neki nagyon sok jó nyitott pozíciója van, neves, valóban korrekt multiknál. Viszont a jelentkezők pont azon tüneteket „produkálják”, amiket az említett két posztban a vezetők leírták.

A 20-as korosztály teljesen el van szállva értékrend-tudás viszonylatban, itt a legfőbb baj, hogy az említett juttatásokat úgy várják el, hogy a tudásuk nem elég a pozíciók betöltésére, még ha 5x annyit fizetnének nekik, akkor sem. (Az akár egy másik poszt is lehetne, hogy ez valójában az egyetem/társadalom hibája vagy az egyéné...)

A 30-as pedig azt hiszi, hogy ő már nagyon-nagyon képzett és körülötte forog a világ.

Elmondásuk szerint nagyon kevés az olyan ember a 20-as, 30-as éveiben, aki reálisan fel tudja mérni a tudását és azt, hogy ő mire alkalmas és mi az, amire nem. Emiatt persze nagyon sok álláshirdetése egyszerűen betöltetlen marad, mivel vagy „csak” irreálisan sokat kérnek a jelentkezők, vagy irreálisan sokat kérnek és nem is ütik meg a megfelelő szakmai szintet.

De hogy egy vidám történettel zárjam eme keserű szájízzel írott levelet: elmesélte, hogy egy nagyon korrekt egykori középvezető úr eljött hozzá egy interjúra. Az 50-es éveiben járt, ami ugye nem éppen „kilátásokkal teli” életkor a munkaerő piacon manapság. Elbeszélgetés után a fent említett „tüneteket” nem produkálta, így az önéletrajzot továbbküldte az elektronikával foglalkozó cégnek, ahova az urat az első körben fel is vették. Ő apró ajándékkal jött vissza hozzá, köszönetként.

Kedves 20-as, 30-asok! Ti meg tudjátok köszönni, ha valaki tesz értetek, vagy csak a markotokat tartjátok?

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Sziasztok!

Talán méhkasba nyúlok ezen a blogon, de mindenképp írok nektek, legfeljebb csak annyival leszek beljebb, hogy kiírom magamból a dühöm.

Csatlakozni tudok amerikai és osztrák "kollégáimhoz", akik viszonylag kulturáltan és nyugodt hangnemben írtak a magyar munkaerőpiac néhány disszonáns sajátságáról.

Magamról röviden: néhány éve Magyarországon tevékenykedő, külföldi tulajdonú céget vezetek. Legalább négy-, ha nem ötszáz értékesítői pozícióra pályázóval találkoztam az elmúlt években. Ebből jó, ha 10%-a felelt meg olyan szinten, aki legalább középhosszú távon tudott nálunk dolgozni. Sok CV-t láttam, sok emberrel beszéltem, sok motivációt láttam- és hallottam: bár ne így lett volna! ... Irodavezetői pozíció kapcsán is találkoztam már vagy 50 fővel: szánalmas, ami megy itthon.

Akkor csapjunk a lecsóba, a munkaközvetítő cégekről csak röviden.
Leginkább diákmunkásokat próbáltam keresni értékesítői pozícióra. Olyan árakat kaptam 1-1 esetben, hogy majd leszédültem a székről. Értem én, hogy hirdetniük kell, hogy előválogatniuk, hogy adminisztrálni, bérszám fejteni, stb. De! Ha az az egyik sarokköve a maguk mellett való érvelésnek, hogy milyen régen vannak a piacon és milyen nagy az adatbázisuk, és, hogy mennyire profik, miért nem vállalnak be sikerdíjazást? Elvégre ők is értékesítenek, kapjanak jutalékot a jó munkáért! Feldobtam, hogy keressenek nekem embert a már kész adatbázisukból, ennek meg annak feleljenek meg a jelöltek, és ha nálam dolgozik legalább 1-3 hónapig, akkor fizetek nekik. Egyetlen cég vállalta ezt be szóban, akit azóta sem érek el... Számomra beszédes.

Ezekről csak ennyit, a fent említett félezer ember saját hirdetésekkel vagy ismert on-line felületeken való hirdetések útján jutottak el hozzánk.
Itt azért láttunk már elég kemény CV-ket, elég kemény fotókkal, ugyanakkor azért azt el lehet mondani, hogy a jelentkezők 98%-a tud CV-t készíteni. Legalábbis olyat, ami számomra megfelelt. Kivéve egy valamit: minden hirdetésünkbe kihangsúlyozzuk, hogy angol nyelv középfokú ismerete szükséges (nyelvvizsga nem), valamint azt, hogy a CV-ket angol nyelven küldjék. Szerintetek? Sok esetben belefutunk abba, hogy hát folyamatban van az angol, hogy alapfokon beszél, hogy volt már három angol órán, stb. Még több esetben megtörténik, hogy ha elkezdek vele angolul beszélni a telefonban, hogy teszteljük, hogy valóban hogyan is megy a nyelv, rám, ránk teszik a telefont. (Elnézést, hogy néha egyes, néha többes számban írok, magamra, a cégvezetőmre és az asszisztenciára egyként gondolok, mint a menedzsment részeire.)

De ez még csak hagyján! Ha eljutunk is valakivel odáig, hogy elhívom egy személyes interjúra, soha, soha nem volt olyan, hogy a megbeszélt időpontban a meghívottak mindegyike eljött volna egy adott napon. SOHA! Olyan eset azért volt, hogy írtak egy sms-t, hogy elnézést, de kapott jobb ajánlatot (Come on! Te se hiszed el, amit írsz, ugye? Tegnap délután vagy kora este óta?????), ami AKÁR lehet is igaz, egyszer, kétszer, háromszor, de ennyiszer? Értékesítői pozícióra bejelentett br., minimálbérnél magasabb alapbért fizetünk és jutalékot: ismervén a magyar munkaerőpiacot és munkakínálatot, tudom, hogy ez igazán korrekt itthon. Tény: nem egy könnyű munka, de hát munkát ajánlok elsősorban, amiből tisztességesen meg lehet élni, és nem jól hangzó pozíciót vagy csillogó névjegykártyát. Nem ezen múlik. A valós, belső motiváción múlik, az akaraton, a szándékon. Sokszor, ahogy mondani szoktam, azon, hogy kinek mennyire rossz  már a helyzete. Az ember a komfort zónájában nem tud változni, mert ott még nincs, ami változásra kényszerítse. Ezen az alapon érthető, hogy nem akarnak az emberek dolgozni, értéket teremteni. De akkor miért megy a panasz? Jah, hogy érettségivel, nulla kilométer munkatapasztalattal nettó 200 000-et akarsz kerensi Magyarországon? Vagy, hogy adott esetben megfáradt/kiélt/pszichotikus negyvenesként nem vagy hiteles? Vagy, hogy friss diplomásként itthon próbálsz elhelyezkedni, és azt várod a magyar gazdaságtól, hogy pl. az IBS-en beléd sulykolt kivagyiságod fizessem meg, megint csak nulla kilométer tapasztalattal?

De várj, a java még hátra van. Irodavezetőt kerestünk, itthoni viszonylatban korrekt fizetési rendszerben: 3-6-12-18-24 hónapok után emelkedő fizetéssel. (Igen, hozzá teszem több helyen is, hogy itthoni viszonylatban, gondolom érthető, hogy miért.)
3 fordulóban akartam megmérettetni az embereket. De előbb a CV-k. Ide még inkább kell az angol, napi szintű riportolások, megbeszélések angolul a tulajdonosokkal, és nincs időm megvárni azt, aki már "3 éve nem használta, de szerinte egy hónap alatt belerázódna". Bakker, hova akar még rázódni valaki mondjuk 25 évesen? Mikor legyen benne, ha nem most? Az idejére és a tudására van szükségem, azt fizetem meg, fizetném meg, nem megtanítani akarom valamire... Nagy nehezen elhívok az AC-re 8 embert, ebből három jön el, és az AC elején írt egyszerű, rövid logikai teszten egy elbukik: 50% alatt teljesít. Marad kettő, akik közül egyik sem beszél elfogadhatóan angolul ... Ideges leszek-e? Legalábbis csalódott.

3 hét hirdetés után 5 embert találtam, aki eljött, az angolja is jó és még akar is dolgozni. Ebből egy kétszer annyit akart keresni, mint amit ajánlottam, így ő kiesett. Másik kettő emberileg nem oké nekem (ez már a személyes interjúk utáni tapasztalás), a maradék kettő közül meg ... az egyik zárkózott, a másik spiritiszta ... és akkor döntsek jól, de közben most három ember munkáját csináljuk ketten.

Ezeken felül röviden és nem teljesen a blog-hoz tartozóan, de mégis szerintem ide illően meg kell említsem a beszállítókat, a rossz helyzetben ( ? ) lévő magyar vállalkozókat: van olyan, aki 3 hete ígérte, hogy árajánlatot fog küldeni egy 8 kamerás rendszer kiépítésére, van, aki nem, hogy nem jön el egy találkozóra, de még csak el sem érem és vissza sem hív, ha elérem, akkor van, hogy "Jajj, elcsúsztam még Budaörsön vagyok, megvárom?" A találkozó a West Endben lett volna ... Vagy sok a munka és nagyon jól élnek, vagy egyszerűen csak komolytalanok. Lehet, hogy az a baj, hogy nem túlárazott, nagy cégekkel dolgoztatok, de akkor inkább megcsinálom magam ...

Megoldás? Igyekszem igazodni a lehetőségekhez, és egy adott színvonalú munkaerő bázist a vártnál sokkal több energia- és idő befektetés árán építek ki. Vagy pedig aki dolgozni akar az képezze magát, legalább angolul beszéljen, vagy, ha másik nyelvű célországba szeretne menni, akkor azt a nyelvet tegye magáévá. És dolgozni is akarjon valaki, ne csak egy valag pénzt keresni egy nagy rakás semmiért. Így talán a kereslet és a kínálat is egyensúlyba kerülhet ...

Ennyi. Most jobb :)

Üdv,

GBT

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre! Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Tisztelt Munkahelyi terror!

Március végén közölték a cégnél, hogy a munkahelyem megszűnik, viszont a jó hír hogy átkerülök a konkurenciához. Papíron így is történt, átkerültem, de alapjába véve semmi sem változott... Maradtam a régi helyen azóta is és várnom kell míg szól az új főnököm. Persze nem szól semmit, csak tavasszal nyugtatott meg hogy minden rendben és kellek, hamarosan átkerülök... Azóta mindent elkövet hogy valahogyan kitegye a szűrömet, ellehetetlenítsen, hogy ne kelljen átvinnie az ő cégébe.

Már új embert is alkalmazott azóta oda.... A szerződésem december végén lejár, mindig csak hosszabbítják, tehát nem tehetek semmit... Minthogy várok, illetve keresek állást, eddig sajnos mindhiába. A cégnél már 11 éve dolgozok, a konkurencia 3 éve működik, mégis kiderült hogy engem akarnak eltávolítani, akinek a szakmai tudása is többet ér és évek óta bíztak bennem és szakmai tudásomban. Bár ez a mai világban már nem számít, ha valaki az önös érdekeit tartja szem előtt, lerombol mindent maga körül ami szúrja a szemét, ahelyett hogy - ahogy mondva levő volt - összeolvadjon a két cég.

Nem csak a felszámolás alatt levő cégnek és nekem, hanem a saját cégének is árt, rossz hírét keltve, teljes bizonytalanságot eredményezve. Mivel magamra vagyok utalva nem sokat tehetek, csak reménykedek, és közben próbálok mindent elkövetni hogy az új főnökömet szóra bírjam, de még a szemembe sem néz!

A vezetőségnek azzal védekezik hogy nincs asztalom az új helyen, és nem tudja a bérem sem garantálni a közeljövőben. Persze március óta szinte minden munkám, anyagom hozzájuk megy, míg én - vannak napok, amikor semmit sem csinálva - ülök a babérjaimon. Szóval ha van esetleg valakinek ötlete, mit tegyek (azon kívül hogy új állás után kajtatok) kérem segítsen.

 Köszönöm szépen.

Együttműködő partnerünk a Gránátalma Szépség- és Egészség Központ