Kedves Munkahelyi Terror!

Felháborító dolog történt velem a legutóbbi állásinterjún. Egy elég komoly céghez jelentkeztem egy középvezetői állásra, kellő ambícióval és több mint 10 éves hasonló munkakörben töltött tapasztalattal.

Én mindig egy becsületesen élni szerető ember voltam és vagyok. Mindig szerettem betartani a törvényeket , sőt katolikus révén a 10 parancsolatot. De sajnos eddigi tapasztalataim alapján rá kellett jönnöm , hogy olyan világot élünk , hogy az él meg benne , aki csal , lop , hazudik és nagy a szája , de tehetsége semmi.

Kedves Szerkesztők!

 

Régóta olvaslak Titeket, habár a "közösségi életben" nem veszek részt. Mégis úgy adódott, hogy megosztanék veletek egy fura eseménysorozatot, ami mostanában történt velem, és ami jelenleg megakadályoz abban, hogy állandó munkát találjak. Ha akarjátok leközlitek, ha akarjátok nem, csak arra kérlek titeket, hogyha ezt bárhol közzéteszitek vagy továbbkülditek, akkor a valódi nevemet és elérhetőségeimet semmilyen körülmények között se használjátok. Ne tetézzük ezzel is a bajt... Köszönöm!

Kedves Blogtagok!

 

Tanácsot szeretnék kérni Tőletek. Közel 1,5 év munkanélküliség után végre sikerült elhelyezkednem egy nagyvállalathoz alkalmazottként, nem is rossz fizetésért (nettó 200, de nincs semmi más juttatás). Úgy volt, hogy a munkaidő 8-17 óráig van mindennap, mert egy 1 óra ebédszünet jár. Vagyis járna, de amióta ott vagyok (kb. 2 hete, 3 hó próbaidőm van), még egyszer sem sikerült ebédelnem, egy nap sem, sokszor pisilni se.

Tisztelt MHT!

Nagy állami cégnél vagyok alkalmazásban pár hónapja. Nem valami felemelő munkára tessék gondolni, csomagok és levelek válogatásáról van szó, de legalább fizetnek érte. Gondolom már mindenki kitalálta, mi a cég neve, ezért nem is írom le.

Kedves Despota!

Tavaly a nyári szünetben egy cukrászdában dolgoztam majdnem egy hónapon keresztül. Eredetileg két hónapról volt szó, de olyan dolgok történtek, amik miatt hamarabb eljöttem,

Sziasztok!

 

Az egyik kolléganőm miatt írok nektek. Napok óta betegen jön be dolgozni, fél percenként fújja az orrát, a köhögésétől már a saját hangunkat sem halljuk. Antibiotikumokat szed, látszik, hogy "alig él szerencsétlen".

Tisztelt Szerkesztők!

 

Tudom, ez nem a szóvicc blog, viszont talán mindenfajta nyavalygásnál többet mond az alább küldött kép. Kiagyalója (én) telemarketinges volt, és teljes mértékben az a véleménye a call centerekről, amit a borzalmas szóvicc megfejtése takar:
CALL-CENTRÁCIÓS TÁBOR.
Talán belefér a blogba egy kis színfoltként, de ha mégsem, úgy bocs a zargatásért :)

 

Üdvözlettel:
Biteburg Ménrót

A képért kattints a tovább gombra!

Kedves Szerkesztők!

 

Gondoltam ideje megosztani másokkal is az alábbi történetet, remélem megállja a helyét a Munkahelyi Terror Blog klasszikusai között...

 

2009 elején kezdődik a történet, volt egy jónak mondható munkahelyem, jó fizetés, kellemes hangulat, kicsit izzadságszagú, de jóindulatú főnök, néhány frusztrált, kissé lepukkant kolléganő, akik sosem köszöntek. De mindenkinek azt kívánom, ez legyen a legnagyobb gond a melóhelyen.