Magyartanár a kutyának sem kell

Leírom most a véleményem, bár nem hiszem, hogy mindenki egyet fog érteni velem. A nézeteimet csak munkavállalói oldalról tudom bemutatni, mivel nem hiszem, hogy valaha is munkáltató leszek.

 


Friss diplomás vagyok, pár hónapja fejeztem be az egyetemet, hihetetlenül "piacképes" diplomával: magyartanár vagyok. Köztudott, hogy magyartanár a kutyának sem kell. Amikor elkezdtem az egyetemet, még úgy tűnt, lesz hely, ahol tanítani tudjak, de közben iskolákat vontak össze, nincs gyerek, nincs rám sem szükség.

 


Ugyan nem régóta keresek munkát, de lassan kezdek teljesen elkeseredni. (Bár még korántsem úgy állok, mint az unokatestvérem, aki MÁSFÉL ÉVE(!) keres munkát, és nem kap, pedig nem hülye lány.) Akárhová adom be az életrajzomat, ritkán hívnak be. Igyekszem olyan helyekre beadni, ahol nem kérnek kifejezetten végzettséget, de oda elég egy érettségivel rendelkező is általában, és evidens, hogy őt veszik fel, mert neki kevesebbet kell fizetni, és ugyanúgy ellátja a feladatát. Jártam már így: a közjegyző behívott egy interjúra, hogy közölje velem, túlképzett vagyok, nem engem vesz fel. Ha olyan helyre adom be a jelentkezésem, ahova ugyan kell némi végzettség, de gyanítom, egy hónapnyi gyors tanulás és tapasztalat után ugyanúgy el tudnám látni a munkát, mint bárki más, oda meg a végzettséggel rendelkezőt veszik fel, mert hát őt nem kell betanítani. Szóval hol túlképzett vagyok, hol alulképzett. Ördögi kör. Tanárnak is több helyre beadtam már a jelentkezésem, de oda meg azért nem vesznek fel, mert még nincs tapasztalatom. De könyörgöm, hogy legyen tapasztalatom, ha fel sem vesznek sehová???

 


A másik, hogy én sokszor feleslegesnek érzem, hogy felkészüljek az adott pozícióból, vagy a cégből, mert eddigi tapasztalatim alapján ők sem elég felkészültek belőlem. Volt olyan eset, hogy felrángattak Pestre egy két(!) perces interjú miatt, hogy megkérdezzék, hogy milyen a nyelvtudásom. Rajt volt minden az életrajzon, nem értettem, miért kérdezi. Aztán közölte, hogy hát köszöni, de nem én vagyok a megfelelő. Mondom, mindez kettő perc volt.

 


A harmadik, amivel munkát keresőként nem vagyok kibékülve, az a motivációs levél. Kedves munkaadók! Próbáltak már ilyet írni egy olyan álláshirdetésre, ami az újság hasábjain egy mondatban van összefoglalva??? Mert bizony a munkáltatók kérnek ilyet is. Úgy gondolom, egy hosszabb hirdetésre is nehéz motivációs levelet írni, nem egy egymondatosra.

 


A negyedik: a követelmények. Sokszor azt veszem észre, hogy az álláshirdetésekben a munkaadók kicsit elszállnak. Nem tudom sok esetben, hogy milyen embert keresnek néhányan, mert erősen kétlem, hogy olyan ember létezik. A legtöbbször a nyelvtudással szállnak el, mert szerintem akkor is beleírják a hirdetésbe, hogy folyékonyan felsőfokon angol, német, francia, spanyol, olasz, dán... nyelveket beszéljen a jelentkező, amikor a pozíció betöltése után talán egyszer sem kell neki idegen nyelven megszólalnia. Vagy esetleg elküld egy-két e-mailt, de ahhoz meg elég a középfokú tudás is.

 

 

Más kérdés, ahova tényleg kell az nagyfokú idegennyelv-tudás, mert vannak ilyen állások is, aláírom. De nem hiszem, hogy egy szobalánynak folyékonyan kelljen beszélnie angolul, németül, és örülnek, ha még franciául is, ó, és még legyen legalább 6 éves tapasztalata a takarításban. (Egy nőnek alapból kell, hogy a takarítás területén tapasztalata legyen, vagy tévedek?) Ugyanis láttam ilyen hirdetést is!

 


Az ötödik: az álláskínálat. Siralmas. Mindenhová teljesítményarányos bérezés alapján kérnek embereket, ingatlanközvetítőnek, hiteltanácsadónak, asszisztensnek, ilyen-olyan mérnöknek, pénzügyi tanácsadónak, call center munkatársnak... Ha megnézzük csak ezek vannak. Másfajta hirdetéssel nem is találkozik az ember. Kétkezi munkást alig keresnek. Tanárt meg pláne nem. Anyáink és apáink normális, fix fizetésű állásai kezdenek kihalni, csak hébe-hóba találkozhatunk velük, de azt meg az kapja meg, akinek van protekciója (ez utóbbi dolog szintén fontos, hogy az embernek munkahelye legyen, nekem sajnos nincs, ezért sincs, hol dolgoznom).

 

Nos, azt hiszem, röviden ennyi.
Sajnos nincsenek túl fényes kilátásaim. Egy évig még biztos, hogy munkát kereső leszek.