2007. 09. 01. előtt egy héttel úgy éreztem megnyertem a főnyereményt. Ekkorra íródott a munkaszerződésem a Cégnél. Ez azért is volt öröm, mert elfogadták, hogy nincs szakképesítésem, csak gyakorlatom. Boldogan elfogadtam, még úgy is, hogy kiderült, hogy nem 8 órát, hanem 8,5-et kell minden nap dolgoznom. Elvégre ennyi belefér, ha az ember karriert akar építeni.

 

Persze voltak ”jelek”, amiket illett volna komolyan vennem.
A jelek közé tartozott az, hogy idősebb kolléganőm figyelmeztetett, hogy nem illik nagyon igénybe venni szabadságot a cégnél. Én alternatívan értékeltem az információt, nyilván nem szereti a munkáltató, hogy a dolgozó szabadságra megy, ha munka tornyosodik az asztalon…

 

Sosem kaptam komoly elmarasztalást, ergo elégedettek voltak a munkámmal.

 

Volt még egy árulkodó jel. Mindegyik a könyvelésen dolgozó kolléganőm kora estig dolgozott. Éreztették ugyan, hogy ez a kritérium rám is vonatkozna, mondani nem mondták. 5 hónap után kolléganőm bevallotta, nem is merne hamarabb hazamenni…? Nos, én ha végeztem a feladatommal bizony hazamentem 5-kor.

 

Aztán jöttek az ünnepek… Mivel a munkával jól haladtam kértem szabadságot. 3 nap… Úgy gondoltam nem nagy kérés, a Cégnek ebből semmilyen hátránya nem származott.
Annál inkább nekem. Miután visszajöttem az év végi kisimulásból azt vettem észre, valami megváltozott…

 

Ez év első hete iszonyatos volt. Sosem bántak még velem ilyen lekezelően, nyilvánvalóan büntető jelleggel. Azt reméltem, hogy a velem való problémát majd közlik, de nem így történt.
Azon a hétvégén 8 önéletrajzot írtam, ami feladásra is került. Két jeligés hirdetés volt köztük… hát igen, az egyik A Cégé.
Az életem pokollá vált. Az egyik közvetlen kolléganőm, és a cégvezető „bojkottot” hirdetett, amolyan boszorkányüldözéses jellegűt.

 

Nem szóltak hozzám, vagy ha igen főleg bántó, ártó szándékkal. Éreztetve a nap minden percében „mostohagyermeki” pozíciómat. A többi kolléga sajnált vagy passzív volt. Érthető módon. (?) Mindenki félti a munkáját.

 

Az ember lánya, mint munkavállaló azt gondolná, hogy a munkáltatónak érdeke, hogy jól működjön az egység aki a keze alatt dolgozik. Csapatmunka? Brainstorming? Ne álmodozzunk. Amit csinálok, azt jól csinálom, maximum senki nem mondta, hogy máshogyan kellene. Azt vártam, hogy verbális formában magyarázatot kapok a miértre, és hogy hogyan felelhetnék meg? Mit kellene csinálnom?

 

Aztán feladtak egy hirdetést a munkakörömre vonatkozólag, gondoltam, hogy nem segítséget akarnak mellém, hanem helyettem valakit.

 

Ha 5 hónap folyamatos bizonyítás nem volt elég, hogy igazoljam a talpraesettségem, a feladatorientáltságom, akkor hol vagyok én ahhoz, hogy fölülbíráljam a felettesem döntését? Előre dolgoztam, elsősorban, hogy haladjak, másod sorban, hogy fedezzem magam.
De elég volt a megaláztatásokból…