1 és fél évig voltam munkanélküli. Diplomás vagyok, 1 felnőtt gyerek anyja. Van férjem is. 23 év munkaviszony, ebből 3 év gyes a többit ledolgoztam. Képzettségnek megfelelő és nem megfelelő munkakörökben.

Naponta több helyre elküldtem önéletrajzomat, nem válogatva a munkakörök és a munkavégzés helye között. Dolgoznom kellett volna, mert mindig én voltam a család fenntartó, így amikor kiesett a havi 200 e nettó a családi kasszából, igen rosszul érintett. Kipróbáltam mindent (ügynöki munkáktól kezdve, pincér, konyhalány). Ha végzettségemnek megfelelő munkakört pályáztam meg, akkor az önéletrajzom az igazságot tartalmazta, ha nem, akkor letagadtam mindenből.

Hiába ügyeskedtem semmi nem jött össze. Azt szokták mondani az emberek, hogy aki nem talál hamar munkát az nem is akar dolgozni. Ezt mondtam én is, amíg nem került bele ebbe a helyzetbe.
Sehol nem indokolták meg miért nem vesznek. Legtöbb cég be sem hívott, vagy ha behívott, arról sem tájékoztatott, hogy nem vettek fel. Volt hely, ahol még interjú előtt közölték, hogy fiatalabbra, stb. gondoltak. Tőlük megkérdeztem, hogy akkor miért hívtak be.

Összegezve tapasztalataimat: Szeretik sokan a pályakezdőket, mert: még nem akarnak gyereket néhány évig, keveset kell nekik fizetni, és olyanná formálják őket, ami nekik tetszik (nincs még kialakult munka stílusa), nincsenek tisztában jogaikkal és kötelességükkel, így a kihasználás teljes lehet.

Egy fiatal hölgy a tv-ben azt nyilatkozta: a 40 körüli korosztály azért nem jó munkavállaló, mert van gyerekük és sok a szabadságuk. Tehát az is zavarja őket, hogy nekünk már esetleg több szabadság jár. De a gyerek téma felháborít. Az én korosztályomnak a gyereke már felnőtt, mivel a mi időnkben az volt a normális, hogy huszonévesen szülünk, tehát nem kell a gyerekkel otthon maradnunk (mi is akkor a probléma azzal, hogy van gyerekem?). Amikor kicsi volt a gyerekem nem volt gond az elhelyezkedésem. Megkérdezték, hogy mi van ha beteg a gyerek, én válaszoltam, hogy nagymama vigyáz rá általában, de orvoshoz én viszem. Sose volt ebből gond.

Mint írtam megtettem mindent munkaügyben Közgazdászként konyhalány munkát vállaltam (igaz nem mondtam el a végzettségemet). A munka nem zavart, de sajnos ebből a pénzből nem tudtunk megélni. Beteg is lettem, és végül egy ismerős ajánlott fel munkát a szakmámban.

A mai helyzetben sajnos nem csak nőknek nehéz állást találni. A fiam 20 éves érettségije van (nem veszik fel sehova).
Tehát az sem jó, ha pályakezdő az sem ha idősebb.

Ami mélységesen felháborít az az, hogy a saját hazámban nem lehet úgy munkát találni, hogy ne kérjenek idegennyelv tudást.
Én tudom, hogy ahány nyelv annyi ember, stb. . . . okosságot, de . . . . . . Szerintem minden munka betanított munka, akárhol dolgozol mindenhol a kialakult munkamenet szerint teszed az elődöd feladatát, időnként újítások, termékfejlesztések.
Azért mert a cégvezetősége külföldi, kérdem én miért több embernek kell megtanulnia az ő nyelvét miért nem ő tanulja meg a mienket. Ha én kimegyek külföldre akkor megtanulom az ott használatos nyelvet és nem az ottaniak tanulják meg a magyar nyelvet nem?????

Nekem van nyelvvizsgám is, valamikor megtanultam 2 nyelvet, nem használtam egyiket sem, mert hiába van nyelvvizsgához kötve a diploma és a munkakör is nem tudom használni, mert nem kell, így elfelejtettem.