Már  17 hónapja ülök itthon. Már a felmondásom is érdekesre sikerült, de végül addig-addig izélgettek, míg aláírtam a közös megegyezést. Úgy voltam vele, hogy a végén már szinte örömmel távoztam. Azóta persze én is nap mint nap átnézem az álláshirdetéseket. Már egészen jól megtanultam kiszűrni a kamukat.

De korábban engem is húztak csőbe. Bár nem tudom, azt hogyan tudtam volna kiszűrni. Egy nagy, nemzetközi biztosítótársaság hirdetett meg asszisztensi pozíciót. Elküldtem rá az önéletrajzomat, és vissza is hívtak, hogy ekkor meg ekkor alkalmas lenne-e számomra egy interjú. Örömmel mondtam igent, és jelentem meg a cég központjában. Itt első körben egy személyiségtesztet töltettek ki velem, de semmi más nem történt. Igazából a nevemen kívül semmit nem is kérdeztek tőle, és a felvételiztető sem mondott semmit. Gondoltam, majd a teszt után.

 

Már a kérdéssor gyanús volt, mert a kérdések legtöbbje, inkább értékesítő – értsd. biztosítási ügynök – pozíció kiválasztásához lett volna alkalmas. De gondoltam, ez egy átlag teszt, majd max. az jön ki, hogy nem vagyok igazán értékesítő típus, de milyen remek asszisztens is lennék én. A teszt után az úriember, aki ott volt, közölte, hogy egy héten belül lesz eredmény, majd értesítenek. Ezután elköszönt. Egy hét múlva értesítettek is, hogy várnak egy újabb interjúra. Itt már beszélgettünk is, egy rendes interjú formája volt. Mikor rákérdeztem, hogy de pontosan mi is lenne a munkakör, akkor kezdett kendőzni a felvételiztető. Mondta, hogy többen is, akik itt voltak, kérdezték, hogy “De ugye nem ügynöki munka lenne?” mondtam, hogy ez bennem is felmerült, de a hölgy biztosított,hogy nem, erről szó sem lenne.

 

Különben is a tesztem alapján erre én nem is lennék igazán alkalmas. Egy hét múlva újra jelentkeztek, hogy megkaptam az állást, mehetek aláírni a szerződést. Mondanom sem kell, egy év keresgélés után repkedtem a boldogságtól. Másnap be is mentem. Ott közölték, hogy ahhoz, hogy dolgozni tudjak, el kell végeznem 4 tanfolyamot – közel 30.000Ft-ért,- amit sajnos ők nem tudnak fizetni, meg mivel csak általános közgazdasági végzettségem van, és nem pénzügy, még egy pénzügyi képzést is, 50.000Ftért. Kicsit csodáltam, hogy egy személyi asszisztensnek ez miért is kell? Erre hamarosan, a leendő főnökömtől meg is kaptam a választ. Mert hát a munka min.75%-a “terepen” zajlana. Magyarul, értékesíteni kellene. Na, itt rájuk borítottam az asztalt és hazamentem.

A legbosszantóbb, hogy az interjú során, még ki is hangsúlyozták, hogy nem ügynököket keresnek. És hogy ráadásul nem egy kutyagumi, nevesincs cégről van szó, hanem egy nemzetközi, igen csak ismert biztosítótársaságról!!!!!

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!