Sziasztok!

Az alábbiakban írok egy sztorit arról, miként húzza csőbe álláskeresők tömegét egy ismert óriásvállalat.

A történet ott kezdődik, hogy érettségivel, középfokú nyelvvizsgával (és egy be nem fejezett OKJ tanfolyammal) a zsebemben egy éve úgy gondoltam, állást keresek, mert az iskolapadból elegem van. Naivan azt hittem, ilyen végzettséggel egy 20 éves srác igenis el tud helyezkedni… így hát állásvadászatba kezdtem, küldözgettem az önéletrajzomat ezerfelé.

A legtöbb behívást a klasszikus lehúzó sémára építő, telemarketing vagy egyéb házalásra balekokat kereső cégektől kaptam. A mézesmadzag röviden: kuli munkát végzel egy évig, aztán manager lehetsz, de csak ha jól teljesítesz. Persze ez is hatalmas átverés, senkiből nem lesz így manager; egyrészt a vezető beosztásokat nem osztogatják csak úgy, másrészt a maganert körbelengő mítoszok sem igazak, ugyanolyan jutalékért kuncsorgó szerencsétlen vigécek mint az újdonsült reménnyel teli talpasok; csak a pozíció megnevezése szebb.

Tudnék mesélni történeteket, hogy miképp vezetik meg a szerencsétlen és sokszor minimális tapasztalattal sem rendelkező, így teljesen jóhiszemű jelentkezőket, de most inkább egyetlen esetre, pontosabban egyetlen multinacionális svindlercégre szorítkoznék; egy svájci, egészségügyi termékeket, főleg gyógyító lámpákat és légtisztító berendezéseket gyártó vállalatra, akiket szerintem mindenki ismer, de most szándékosan nem nevezem meg sem a céget sem a termékeit, mivel arra ami ezután következik sajnos semmiféle konkrét bizonyítékom nincs, bár internetes fórumokon többen megnyugtattak, hogy ők is hasonló tapasztalatokat szereztek ugyanitt.

Az egész egy újsághirdetéssel kezdődött: „Irodai munkára keresünk fiatalokat, 120.000Ft-os nettó fizetés”. Felhívtam, a hölgy elmondta, hogy részt kell vennem egy állástájékoztatón, majd közölte a pontos címet (cégnevet direkt nem közölte).

Elmentem, a hölgyet akivel beszéltem nem sikerült megtalálnom, de egy másik kollégája segített (innentől kezdve ő lett a „managerem”), beültem a tájékoztatóra.

Az előadó igyekezett totális homállyal leplezni, mit is kell majd valójában csinálni, olyan szavakkal dobálózott, amik sokféle tevékenységet takarhatnak, úgy mint „időpont egyeztetés” „tárgyalások előkészítése”. A legfontosabb, hogy pénzről itt egy árva szó sem esett, a JUTALÉK szó egyszer sem hangzott el. Az egészben az a legundorítóbb, hogy az egyik srác közülünk direkt rákérdezett (szó szerint emlékszem rá): „de ugye ügynöki munka, szóval nem embereket kell lasszóval befogni”. Válasz: NEM, ERRŐL SZÓ SINCS!

Az előadás végén beözönlöttek a „managerek” akik közölték, hogy akit érdekel, annak egy három napos betanításon kell részt vennie, a végén vizsga.

Következett a betanítás, ahol már a legelején kezdték beadagolni, hogy létezik egy kérdőív, ami az emberek egészségügyi állapotát méri fel, a feladat pedig azon emberek telefonos megkeresése időpont egyeztetés céljából, akik azt választották, hogy kérnek további tájékoztatást. Kérdőív, telefon… itt már kezdett kirajzolódni a gyanú árnyéka. Az egész eddigiek lényege, hogy mire idáig eljut a jelentkező, hogy ezt megtudja, már annyi időt pazarolt el, hogy nem fog felállni és hazamenni, „most már végigcsinálom” alapon ott marad.

Persze aztán szép lassan beadagolják, hogy a kérdőíveseket termékbemutatóra kell invitálni (pontosabban szebb kifejezéseket használnak, úgy mint „egészségügyi konzultáció” stb., a termékbemutató kifejezés használata szigorúan tilos). Aztán szó esik a bérezésről is, tisztán jutalékos rendszer, azon belül elég korrekt, szóval akinek ehhez van érzéke, az tényleg szép pénzeket kereshet így, de még nincs vége a történetnek…

A három nap alatt megismertetnek a cég történetével (PR a köbön, tömjénfüst, stb.), termékismereti előadások mennek, a végén pedig a vizsga egy nagy vicc. Tesztlapon bugyuta kérdések, ráadásul egymásét javítják a jelentkezők, szóval ez is csak a komolyság látszatát próbálja fenntartani. (A három napos tanfolyamról is oldalakat lehetne írni, ettől most eltekintek). A lényeg, hogy tökéletesen megtanítják a módszert, amivel szerencsétlen idős embereket lehet megvezetni, a zsebükből pénzt kivenni, vagy ha nincs nekik, hiteleket rájuk tukmálni. Aki azt hiszi, egy nyugdíjas zsebéből nem lehet százezreket kivenni, az téved, pszichológia kérdése az egész. Mindezt tudatosan, évek óta sikeresen működő szisztémák alapján csinálják és tanítják.

Ami még említésre méltó, hogy nem jelentenek be még minimálbérre sem, így nem kell egy fillért sem fizetniük, teljesen legális az egész. Ki kell váltani a vállalkozóit (aztán várni, hogy fizessenek, amit vagy fognak, vagy nem, beszéltem később olyannal, akinek három hónapja nem fizettek).

Elérkezett a várva várt első „munkanap”, élesben megy az „időpont egyeztetés”. Beterelnek kb. 6-8 embert egy pici szobába, ahol kapnak egy kitépett lapot a telefonkönyvből és egy rozoga mobiltelefont, és rajta! Azt kell hazudni, hogy a hívott fél részt vett egy kérdőív kitöltésén (dehogy vett!) és szeretnénk meghívni egy egészségügyi konzultációra, ahol értékes ajándékot (merőkanál, pezsgősdugó…stb.) kap. A cég nevét nem szabad említeni.

Na álljunk meg egy szóra, hol a kérdőív, hol vannak az érdeklődők, akik már egyszer kértek tájékoztatást?! Kérdőívet akarsz? Itt egy pár üres, ha akarod töltesd ki velük és hívd őket vissza, vagy vehetsz kitöltöttet 200Ft/db áron.

Az egészben az a szomorú, hogy nem csak az ügyfeleknek hazudnak, hanem a saját munkatársaiknak is. Szemtől szembe, szemrebbenés nélkül. A hangsúly itt is a nagy számok törvényén van. Előbb-utóbb valakit találnak, aki ott marad és hoz üzletet. És mindez egy fillérjükbe sem kerül, mert nincs alapbér, csak az előadások után fizetnek jutalékot, a termékeken pedig többszörös haszon van, hiszen egyszer keres rajta a cég, a manager és a behülyített telefonos hazudozó is. És nem párszáz forintos tusfürdőkről van szó, a legdrágább lámpa 900ezer forint volt akkor. Ebből sejthető, hogy mennyien kaszálnak rajta.

Sajnos nincs mit tenni. Jogi szempontból minden klappol, egyedül erkölcsi szempontból támadhatóak, az meg senki sem érdekel.

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!