Tisztelt Munkahelyi (T)error blog!

Korábban dolgoztam rövid ideig az XY nevezetű fuvarozó társaságnál tehergépjármű-vezetőként (kamionon). Mivel, ez idő alatt a feletteseim részéről az érződött, hogy csak egy rendszámmal nevezett, pénznyelő, élősködő organizmus vagyok a munkaeszközön, és a munka díjazása átláthatatlanabb volt, mint a 4-es metró építésének finanszírozása, gyorsan leléptem (majd keresetet nyújtottam be a bíróságra a jogsértések miatt).

Mióta eljöttem, zaklat a volt munkáltatóm, pedig még a jogi képviselőjüket is megkértem, tartózkodjanak tőle. Immáron sokadik alkalommal kapok toborzólevelet tőlük, hogy menjek vissza dolgozni. Ez utóbbi "Legjobbak a Legjobb Helyen" szlogenű különösen morbidra sikerült. A "26 nap munka 4 nap otthon" modell bevezetésével, kiverte a biztosítékot.

Nem, ez nem egy Freudi elszólás, korábban sokszor előfordult, hogy ennél hosszabb időre is külföldön "felejtették" a gépjárműben a vezetőjét. Jól tükrözi a társaság vezetőinek a gondolkodásmódját, hogy képesek a vívmányukként büszkélkedni ezen munkajogi gyöngyszemmel. Annyiban azért árnyalnám a döbbenetet, hogy a járművezetőkre főként a közösségi jog eredeztet speciális munkajogi szabályokat (de ez sem ad felmentést az idiotizmus alól). Érdemes áttanulmányozni a teljes levelet, számtalan megkérdőjelezhető elemet tartalmaz.

Ha valakit megigézett a legjobb munkahely illúziója, részleteket a mellékelt toborzólevélben talál. :)

A hitelesség kedvéért mellékelten csatolom szkennelve a toborzó levelet és a borítékot is (a személyes adataimat kitakartam). Azt belátása bízom, hogy a hagyja nevesítve a munkáltatót, vagy ennyi reklámot sem érdemelnek meg. Természetes, hogy közlésre alkalmasnak ítéli az írásom (azért reménykedem :) ).

Üdvözlettel:

Puskás Attila