Tisztelt Munkahelyi Terror Blog!

A "A munkavállalók végtelenül lusták és nem akarnak dolgozni" című bejegyzésetek inspirált, hogy én is megosszak veletek néhány hasonló sztorit, hogy ne mindig a sírásokat hallgassuk. Szabadúszóként dolgozom, eléggé sok különböző munkakörben, így sok embert ismerek, akik megbízhatónak tartván néha rám szoktak kérdezni, hogy ilyen-olyan alkalmi vagy akár hosszabb távú munkára nem tudnék-e ajánlani valakit. Jó emberismerő vagyok, ezért be szoktak jönni azok, akiknek segítek. Az elmúlt fél évben 14 ismerősömnek, vagy ismerősöm ismerősének szereztem munkát, tudom nem sok, de mindig örülök, ha már egy embernek tudok segíteni.

 

A minap megkérdezett egy ismerősöm, hogy egy június négy napos rendezvénysorozathoz Szegedre tudnék-e neki ajánlani két embert, aki értékesíti a portékáját. Semmit nem kell csinálni, egy sátorban kell árusítani, reggel odamegy valaki, aki kinyit, este meg bezár és elviszi a kasszát. Még anyagi felelősség sincs. A négy napra, napi 10 órára 50 ezer forint + Áfát fizet, de ha nem tud számlát adni, az se nagy baj, megoldjuk. Plusz az eladott termékek utáni érték 20%-áért ő is vihet belőlük haza. Szerintem eléggé jó pénz négy napi munkáért.

Mivel sok ismerősöm van a környéken és tudom, hogy többen közülük anyagi problémákkal küzd, ezért körbe is telefonáltam több embernek. Friss nyugdíjast (62-63 éves, makk egészséges), aki közölte, hogy ő ezt nem, mert nem bír 10 órát négy napig egy helyben lenni, inkább keressek valaki fiatalt. Friss diplomást, aki egy éve munkanélküli és tudom, hogy anyagi problémái vannak, aki közölte, hogy jaj nem jó, mert abban az időpontban éppen Balatonra kell mennie. Kiskeresetű ismerősömet, aki váltott műszakban dolgozik és tudom, hogy azon a héten nem csinál semmit, aki azt mondta, hogy jaj olyan fáradt, nem biztos, hogy el tudná vállalni (nem sokkal több a havi jövedelme, mint amit itt keresett volna). Másik, szintén munkanélküli friss bölcsész diplomás ismerősömet, aki közölte, hogy nem gondolom, hogy négy napig árusítani fog két diplomával és három nyelvvizsgával (még majdnem nekem kellett elnézést kérnem). Egy egyetemista ismerősöm közölte, hogy ő a vizsgák után pihenni és nem dolgozni szeretne (őt értettem meg egyedül), de az édesanyja, aki rokkantnyugdíjas, és mellette dolgozik lehet, hogy elvállalná. El is vállalta. Nekik nincsenek is komoly anyagi gondjaik. Mindig van munka a családban, mindig van mit enni és miből kifizetni a számlákat.Mit mondhatok? Ezek a körök mindig leszűkítik, hogy kinek lehet szólni.

Másik történet, hasonló a német középvállalkozásos kollégáéhoz. Az eset másfél éve volt, viszont mivel azóta sem csináltam ilyet, eléggé élesen megmaradt az emlékezetemben. Egy segítségemmel lassan két éve indult céghez kerestünk dolgozókat, feladataim közé tartozott a toborzás is. 4 teljes állású irodai dolgozót kerestünk, havi fix bejelentett fizetéssel (130e nettó+cafeteria), kommunikációképes angol nyelvtudással, szaktudás nélkül, nem diszpécser munkára. Diploma sem kellett, az interjún általában úgyis kiderül, hogy az illető alkalmas-e. Több portálon futott a hirdetés pontos adatokkal két hónapig, folyamatos behívással. Kicsit több, mint 200 életrajz jött be, ebből 10-15 ismerősöktől privát úton. Az összesből 90 volt akit behívtunk, ebből 56 jött el a megbeszélt időpontra, nyolcan le se mondták. Az 56-ból 16-an tudtak legalább társalgási szinten angolul. Ki is választottuk az általunk legalkalmasabbnak tartott négyet, akikből egy visszamondta a szerződés aláírásának napján, a másik pedig el se jött és nem is tudtuk többet utolérni. Végül két emberrel indítottunk, akik nem sokkal később hozták két másik ismerősüket, akiket fel is vettünk.

Az eset egyik legérdekesebb momentuma az volt, hogy a cca. 200 életrajzból, amit kaptunk, több, mint a fele még csak fel se tüntette, hogy beszélne angolul, valamint olyan motivációs leveleket kaptunk, ami inkább demotivált minket, hogy behívjuk interjúra. Volt egy olyan, aki beleírta a motivációs levelébe, hogy büntetett előélete miatt nem kap munkát két éve. 21 éves volt. Nem hívtuk fel, hogy miért volt büntetve.

Üdv,
Egy szabadúszó

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.