„Nem, nem utálunk Titeket fiatalokat mi középkorúak, sőt inkább nagyon is sajnálunk Titeket. Mert előttetek kellene, hogy legyen a jövő, ami cca. legalább annyira homályba vész, mint a mienk. Csak annyi a különbség, hogy mi már túl vagyunk a dolgok sűrűjén, többségünk nehezen, de el jutott egy szintre és ha siránkozunk, az csak azért van, mert innentől jó lenne nemhogy nem a Ti nyakatokon élni, de Titeket segíteni.

A mai un. "kapitalista" világ legnagyobb bűne, hogy szétveri a családokat. A nagy megélhetés utáni hajsza szétzilálja a házasságok többségét, szülő-gyerek kapcsolatot. Ha mi bedobjuk a törülközőt, lelkileg megviseli az ittmaradottat, de legalább nem leszünk nyűg a nyakukon, amikor a saját életük nehézségeivel is alig tudnak megküzdeni.

Nektek meg még, itt az út elején sokkal nagyobb szükségetek lenne jövőképre, biztatásra, olyan álmokra, amik megvalósítása még reális is lehet.

Én nem ítélem el azokat a fiatalokat, akik inkább fogják a sátorfájukat és elmennek. Mert az ismeretségi körömben nem egy olyan történetet láttam, ahol ez volt a megoldás kulcsa. És azt gondolom az az ország, államvezetés, aki hagyja elmenni a jövő nemzedékét, saját sírját ássa meg.

Egy nagyon kedves ismerős házaspár esetével példálóznék, tisztességes, dolgozó emberek voltak mindig, megteremtettek egy egzisztenciát, a fiukat diplomához és 2 nyelvvizsgához segítették. A srác nemrég végső elkeseredésében kiment Angliába, pincérként naponta keress annyit, mint itthon az édesapja munkanélküliként - közmunkával egy hónap alatt. Most ott tartanak, hogy a szülők árulják mindenüket és ha sikerül mennek ők is. Még nincsenek 50 évesek, de ebben az országban se nekik, se a fiuknak nincs jövője. Ez van. Szerinted van erre megoldás?”

Új állás! Új élet! Válts velünk Te is! Több ezer állásajánlat a Cvonline.hu oldalán.