Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, az mhtjog@gmail.com elérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Tisztelt Munkahelyi Terror blog!

Kérem, hogy honlapukon tegyék közé  a levelemet, amit a velem történtekről írtam, és ami teljesen megfelel a valós eseményeknek. Hátha valaki tanul ezáltal, és sikerül elkerülnie, hogy megtévesztéssel olyan munka elvállalására vegyék rá, amire egyébként, a körülmények alaposabb ismeretében, nem vállalkozna.

Köszönöm!

A lakhelyemtől messze sikerült pedagógusként elhelyezkednem állami iskolában. Határozott idejű szerződéssel vettek fel, egy tanévre, de a felvételi elbeszélgetésen megígérték a vezetők a későbbi határozatlan idejű szerződést. Akkor persze nagyon megnyerő, rokonszenves és korrekt volt mindenki, a legudvariasabban és legemberségesebben viselkedtek a leendő vezetőim velem. Boldog is voltam nagyon, hogy egy ilyen „jó csapatba” és „jó helyre” kerülök.

Ekkor követtem el az első hibát: megbíztam teljesen ismeretlen emberekben, mert akkor még hittem az első benyomás fontosságában, és a megérzések erejében. Valamint az is hiba volt, hogy nem álltam fel rögtön, és hagytam ott őket, amikor a határozatlan idejű munkaszerződést, amivel az interneten az állást meghirdették, a felvételi elbeszélgetésen tették át határozott idejűvé, mondván, hogy most gyesen lévőt helyettesítek, de nemsoká nyugdíjba megy valaki, és arra a helyre engem vesznek fel határozatlan idejű szerződéssel.

Természetesen a szerződés írott formája már csak akkor készült el, mikor oda költöztem, és már néhány hete dolgoztam. Így is nekem kellett azt szorgalmaznom, mert a vezetők semmit nem szóltak róla. Persze a szerződés írott formájába már csak a tanévre szóló kinevezés került, így később szemrebbenés nélkül letagadták a vezetők, hogy ők bármikor is határozatlan idejű szerződést, azaz végleges állást ígértek nekem. Mikor már ott voltam, a kollégák gyakorlatilag a kezdeti időktől kezdve piszkáltak és fúrtak, személyeskedő és megalázó megjegyzéseket tettek a külsőmre és rám. (Megjegyzem, ők sem voltak sem szebbek, sem okosabbak, mint én. Persze ettől függetlenül, az arcuk nagyon nagy volt.) Igyekeztek lekezelni és ott belém rúgni, ahol lehetett. A vezetők is azon voltak, hogy egyre bonyolítsák a dolgomat a munkahelyen. Mintha arra vártak volna, hogy mikor sokallok már be.

Mindez Pest megyében, nem messze a budapesti agglomerációtól, történt velem, egy „névtelen” kis faluban.

Ott tudtam meg, hogy előttem is messziről jött tanárnők helyettesítették a gyesen lévőt. Még akkor is folyamatosan emlegették és szidták a messziről, általában nagy városokból, származó kolléganőket, (illetve igazából már csak az emléküket), és röhögtek és gúnyolódtak rajtuk. Természetesen a szülőket és a gyerekeket is többnyire lekezelték az ottani pedagógusok. Nem bírtam sokáig a folyamatos támadásokat, és az egykori kollégák megalázó és embertelen viselkedését végül. Közös megegyezéssel felbontottuk a szerződést. Nem tudom, hogy most mi van az egykori munkahelyemen, de természetesen nem is érdekel. Csak annyit tudok, hogy a tavalyi kolléganő se sokáig bírta, félévkor táppénzes állományba került, és az ő helyére akkor nem vettek fel senkit. Az ottani pedagógusok látták el a munkát, persze ezért is szidták nagyon a volt kolléganőt, mondván hogy mivel „cserbenhagyta” őket, nekik mennyit kellett dolgozniuk. Viszont arról persze nem beszéltek, hogy bizonyos óraszám kötelező helyettesítés után jár a túlórapénz a pedagógusoknak minden megtartott tanóra után. Ezek egy átlagembernek nem kis pénzek azért. És természetesen sokszor nem is szakos órát tartottak, hanem mindenki a saját tantárgyát tanította az idegen nyelvi órákon. Így persze anyagilag egész jól járnak azzal, ha valaki ott hagyja a helyét, talán ez magyarázza, hogy miért akarnak már gyakorlatilag az első pillanattól kezdve megszabadulni attól a pedagógustól, aki nem tartozik náluk a törzsmaghoz. A gyerekek, meg a szülők érdeke pedig, hogy a gyerekük az iskolában idegen nyelvet tanuljon, nem szempont szerintem. Az is mindegy, hogy a vezetők és az ottani pedagógusok szóban mit mondanak, ha nem teremtenek a munkavégzéshez megfelelő körülményeket és lehetőséget.

Nekem ez a pár hónapos „vállalkozás” nagyon sok pénzembe, és idegeskedésbe került. Sokszor voltam ott nehéz helyzetben az egykori kollégáim és főnökeim viselkedése miatt, én így minden kollégának azt javaslom, hogy legyen szkeptikus a határozatlan idejű álláshirdetésekkel is, és bármit ígérnek szóban a vezetők, és bármennyire becsületes és megbízható embereknek tűnnek is a leendő munkaadóink az első találkozáskor, végső soron csak az számít, amit a szerződésben leírnak. És arra persze mindenki készüljön fel, hogy bármikor elveszítheti az állását, még a határozott idejű munkaszerződésnél is. Ha nem jó munkahelyre és közösségbe kerül valaki, így vagy úgy, de menni fog, (és nem mindig akkor, amikor ő akarja), bár a látszat és a papírok persze azt fogják mutatni, hogy ő akart elmenni arról a helyről.

Első lépés a munka világába!